urban exploration

A városok alatt húzódó titokzatos alagút- és csatornarendszerek, az elhagyatott, lelakatolt objektumok vagy éppen az extrém magasságokba nyúló létesítmények mindig is felfedezésre csábították a vállalkozó szelleműeket. Sokan egyszerűen a hecc kedvéért hatolnak be az ember alkotta környezet e tagjaiba, másokat a különleges benyomások vagy a kutatás izgalma csábít, de olyanok is vannak, akik fotózási szenvedélyüket élik ki e rendkívüli alanyokon. A médiának, és különösen az internetnek és az ott formálódó közösségeknek köszönhetően egyre határozottabban testet ölt az a szubkulturális mozgalom, amelyet angolszász nyelvterületen urban exploration-nek, azaz városfelfedezésnek kereszteltek el – e témát járja körbe a hg.hu átfogó cikke.

A röviden csak urbexnek titulált műfajnak itthon is akadnak követői, akik közül két bloggert faggatunk motivációkról és kalandjaikról: Altomán Acelin, az altoman.blog.hu szerzője egyfajta naplónak tekinti internetes gyűjteményét, míg Gellért, alias deadmind, az alterBudapest bloggere alapvetően fotóinak közzétételére indította honlapját.

A bevett sablonok szerint alapesetben az extrém kalandok helyszíne a dzsungelek mélye, a magashegységek teteje, a sivatag, esetleg egy trópusi sziget, de mindenképpen jó messze az emberi civilizációtól. A kalandvágy azonban nem ismer kliséket, ráadásul vészesen fogynak a még érintetlen területek: így sokan az ember alkotta építményeken, műtárgyakon vagy azok belsejében, akár a város közepén keresik a nem mindennapi élményeket.

Az épített táj nem rendeltetésszerű használata mára mozgalom jelleget öltött, amelyet olyan kulcsszavak jellemeznek, mint az urban exploration, parkour, azaz szabadfutás vagy a bázisugrás. Cikksorozatunkban utánajárunk, kik művelik ma az extrém épület- és városhasználat e formáit – elsőként az egyfajta szubkulturális mozgalommá vált urban exploration, röviden urbex, azaz „városfelfedezés” témakörében vizsgálódunk, amelynek néhány hazai képviselőjét is sikerült megszólaltatnunk.

A közlekedési hatóság engedélye nélkül járta be New York metróalagútjainak és csatornahálózatának labirintusát tavaly nyáron Andrew Wonder amerikai filmes, Steve Duncan gerilla várostörténész segítségével. Az ekkor készült félórás kisfilmet most tették nyilvánossá, és valóban páratlan élményekről árulkodik.