tűzraktér

Szeptember 10-én a budai Király fürdőben megnyitott a Tűzraktér kulturális központ utódja, a Vízraktér, ami színházi, filmes és képzőművészeti programokkal értelmezi újra a hagyományos fürdőkultúrát. Bár alkotóházak nem költözhettek a törökfürdőbe, és a műemléki környezet hatalmas bulikra sem alkalmas, a szervezők remélik, hogy a pesti Tűzraktér pezsgő művészeti életéből minél többet sikerül majd átcsempészniük Budára, és így a méltánytalanul mellőzött fürdő is újra felkerülhet majd a budapesti kultúra térképére.

A Vízraktér a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-vel együttműködve nyitott meg a 16. században épült törökfürdőben, amely idén május óta koedukáltan működik. A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - az utóbbi években a budapesti kulturális élet egyik fontos színtere volt, a kerületi önkormányzat döntését követően azonban idén tavasszal a szervező alapítványnak és a helyszínen alkotó több száz művésznek el kellett hagynia a Hegedű utcai épületet. Az Art Sector alapítvány ennek ellenére folytatni akarta a működést, és új otthont kerestek a programjaiknak: így találtak rá a régóta kihasználatlanul működő és éppen arculatváltásra szoruló budai Király fürdőre. A fürdő vezetése úgy gondolta, hogy a kulturális rendezvényekkel plusz élményeket nyújthatnak majd a látogatóknak, a Tűzrakteresek pedig izgalmasnak találták a feladatot, hogy kortárs művészetet költöztessenek a műemléki környezetbe.

A Tűzraktér - alkotóház, független kulturális gyülekezőtér, összművészeti centrum - már több mint öt éve a budapesti kulturális élet egyik fontos központja. Miután a VI. kerületi közgyűlés gazdasági okokra hivatkozva április végén határozatban szólította fel a Tűzrakteret üzemeltető alapítványt arra, hogy ürítsék ki és hagyják el a több száz művész próbatermeinek, műtermeinek és rendezvényeknek 2008 óta otthont adó Hegedű utcai épületet, a szervezők felismerték: a központ a jelenlegi helyszínen sajnos nem működhet tovább. Abban is biztosak volt: nem hagyhatják, hogy mindez a kulturális színtér megszűnését jelentse, ezért úgy döntöttek, új vizekre eveznek. Szó szerint: szeptemberben a budai Király fürdőben megnyitják a Vízrakteret.

Annak idején az Ifipark, aztán a Tilos az Á, ma pedig a romkocsmák − minden felnövő generáció kitermeli magának azokat a tereket, ahol szabadon gondolkodhat és alkothat. Az, hogy ez milyen formát kap, változó, rengeteg tényező befolyásolja (társadalmi, politikai, kulturális stb.). Most épp a viseltes, bölcsész-művész, biciklis minta az uralkodó, egy azonban örök: a fiatalok világhoz való nyitott, kritikus viszonya.

A Gondozó kert; kép © romkocsmak.hu

A romkocsmák pedig, ha úgy vesszük nem is a legrosszabb keretet nyújtják ehhez, sőt. Az, hogy a közösséget összetartó olykor radikális, politikai hozzáállást kezdi felváltani egy inkább a művészethez közelebb álló általános vonzódás, és az, hogy ezáltal a fiatalok ráadásként esztétikai szűrőn keresztül is szemlélik a problémákat – nem éppen a legrosszabb verzió.

Az utcán járkálva, a munkahelyre menet, a metróban, buszon, az iskolában –mindenhol körülvesz a street art. Az utca művészete magába foglal szinte minden olyan művészeti megnyilvánulást, amely nem intézményesített formában történik, a graffitiktól, a matricákon és a stencileken át az utcaszínházig. Aki eddig nem szentelt kellő figyelmet a témának, most megteheti, ha ellátogat a Tűzraktérbe, a Hegedű utcába.

Az utcaművészetek mindig is jelen voltak az ember életében és életterében, az önkifejezésnek ez a formája tehát nem 20. századi találmány. Az, hogy az elmúlt évtizedekben mégis előtérbe került, nagyban köszönhető az olyan művészeknek, mint például Banksy, akit a világ minden táján ismernek. Persze korántsem mindegy, hová és mi kerül. Amikor műemlék épületeket tagelnek össze, jogosan horkan fel a közvélemény - éppen ezek az akciók tehetnek róla, hogy a street artról meglehetősen ambivalens vélemény alakult ki. Street arttal szinte mindenütt találkozunk, ha nyitott szemmel járunk az utcán és figyeljük a közlekedési táblákat, oszlopokat, sok-sok érdekes matricát láthatunk, de egyre gyakrabban lehet csempébe (egy-egy különlegesen dekorált csempét ragasztanak a falra) is botlani. A különböző street art blogok virtuálisan gyűjtögetik a magyar és külföldi alkotók munkáit, most azonban egy reprezentatív kiállításon élőben is megtekinthetőek a street art gyöngyszemei.

A hosszú szünet után újra BudapestBerlinSzalon itthon, Budapesten. 2010. december 2-án a Tűzraktérben vernissage, kerekasztal-beszélgetés, screening és születésnapi fogadás a női városról, a berlini artitude e.V közreműködésével és a budapesti Német Nagykövetség támogatásával.