A balkáni fővárosok építészeti- és designkultúrájában kalandozó sorozatunk ezúttal a legtöbbet szenvedett települést, Szarajevót veszi szemügyre. Míg Jugoszlávia felbomlása után a legtöbb balkáni állam előtt, kisebb-nagyobb kitérőkkel, de megnyílt az EU-ba vezető út, addig Szarajevót a kilencvenes évek első felében porig rombolták a szerb seregek bombái. Az elmúlt 15 év alatt azonban szinte teljesen újjáépült, és bár 310 ezres lakossága meg sem közelíti a háború előtti több mint félmilliós számot, Szarajevó ma a Balkán egyik legizgalmasabb városa.
Szarajevó látképe. Fotó: watchsmart, flickr.com
Bosznia-Hercegovina mai fővárosának alapjait a 15. században tette le Bosznia első ottomán kormányzója, aki néhány közeli falut formált tartományi fővárossá méltó központ (mecset, piac, fürdő és saját palotája, törökül a város mai nevét is adó Szaraj építésével). A város gyors növekedésnek indult, az 1600-as évek közepére Isztambul után a Balkán második legméretesebb településévé duzzadt, 80 ezer lakossal. Savoyai Jenő 1697-es ostromát követően azonban központi szerepét sosem nyerte vissza. A 19. század közepére újra regionális központtá erősödött, majd amikor az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban annektálta Boszniát, újra fejlődésnek indult - ám ezúttal más irányba.
