san francisco

Hogyan találkozik hatvanezer ember, egy égő templom, egy óriás lángszórós guitar hero, rengeteg tűzijáték és egy magyar fokhagyma? Viszonylag ritkán, idén nyáron a nevadai sivatagban mégis így történt. A ReOnion csapata az első magyar installációval részt vett a világ egyik legkülönlegesebb fesztiválján, a Burning Man-en, ahol egy nagyvárosnyi ember gyűlik össze 25 éve minden nyáron, hogy lazítsanak és megvalósítsák a legvadabb művészeti ötleteiket. A hagyma születéséről és haláláról, a hihetetlen sivatagi élményekről, balesetekről, bulikról és főként különféle lángoló látványosságokról Feles Danival, a projekt egyik média designerével beszélgettünk, aki kizárólag azért jött haza nemrég San Franciscóból, hogy a hg.hu Design Award Interaktív kategóriájának első díját átvegye.

A fiatal magyar csapat tagjai (Laczkó Juli, Sztojanovits Andrea, Debreczeni Péter, Feles Dani és Ádám Zsolt) a fesztivál pályázatán a legjobbak közé kerülve még tavasszal nyerték el az egyedülálló interaktív installáció megépítéséhez szükséges összeget (erről áprilisban a hg-n is beszámoltunk). Az interjúban Sztojanovits Andrea foglalta össze a ReOnion koncepciót: “A fokhagyma lényegében egy óriási hangszer”, egy hat gerezdre osztott hagymára emlékeztető organikus forma, amely egy fa- illetve fémszerkezetből, és az arra kerülő újrahasznosított műanyagból készült borításból áll. 

Áttört, filigrán szerkezetek, szoborszerű formák, kecses ívek – esztétikai és műszaki szempontból is építészeti csúcsteljesítményt jelentenek káprázatos vasbeton épületei. Ma lenne 120 éves Pier Luigi Nervi, egyike a pályájukat a 20. század elején kezdő mérnököknek, akik addig soha nem látott magasságokba emelték a vasbetonépítészetet.

A mester 1891. június 21-én Olaszországban, Sondrióban látta meg a napvilágot. Postamester édesapjának köszönhetően fiatal korában számos olasz várost megismerhetett, majd a bolognai egyetemen szerzett mérnöki diplomát 1913-ban. Az 1. világháborúban a hadseregben szolgált, majd Bolognában és Firenzében dolgozott mérnökként. Pályájának felemelkedése egybeesett egy végtelenül rugalmasan alakítható építőanyag, a vasbeton páratlan építészeti karrierjének indulásával.

Felemásan fogadta a kritika a Snohetta tervét a San Franciscó-i Museum of Modern Art bővítésére. A Mario Botta világszerte ismert épületét már rég kinőtt intézmény idén nyáron jelentette be, hogy a neves norvég irodát kéri fel az új szárny tervezésére. A napokban bemutatott első látványtervekről a San Francisco Chronicle szuperlatívuszokban nyilatkozott, Christopher Hawthorne, a Los Angeles Times kritikusa szerint azonban az épület egy „cizellált behemót”, „olyan jéghegy, amely mindenkit arról próbál meggyőzni, hogy valójában csak egy jégkocka”.

Öt előadótermet tartalmazó, méretes kulturális központtal bővül a San Francisco State University kampusza. Az egyetem, amely olyan neves diákokkal dicsekedhet, mint Annette Bening és Danny Glover, ezzel Kalifornia egyik legnagyobb művészeti beruházását indítja útjára, a Los Angeles-i építész, Michael Maltzan vezényletével.

Izgalmas vita bontakozott ki az Egyesült Államokban egy meglehetősen hétköznapi jelenség, a lufiból fújt és hajtogatott kutyafigura körül. A lufiállatka ugyanis többméteres szobor formájában egyértelműen a közismert pop-képzőművész, Jeff Koons találmánya, aki most beperelt egy San Franciscó-i galériát, ahol könyvtámaszként árusították a lufikutyát. A galéria tulajdonosa szerint egy finoman szólva is túlzás, amely arra utal, hogy „Jeff Koons minden lufikutyához hasonló dolog tulajdonosa”.

A norvég Snohetta a nyertese a múzeumbővítésre kiírt nemzetközi pályázatnak – jelentette be a San Francisco Museum of Modern Art (SFMoMA) vezetése néhány napja. A skandináv iroda, amelynek pályája mind magasabbra ível, nagynevű riválisok orra elől halászta el a megbízást a múzeum Mario Botta tervezte, San Francisco jelképeként ismert épületének bővítésére.

Nyilvánosságra hozták San Francisco régóta tervezett multimodális közlekedési csomópontjának végleges látványterveit. A kaliforniai metropolisz belvárosába épülő komplexum tervezésére kiírt pályázatot még 2007-ben nyerte meg a Pelli Clarke Pelli építésziroda két hasonlóan neves rivális, a Rogers Stirk Harbour + Partners, valamint a SOM orra előtt. A tervek átdolgozására és az építkezés tavalyi elhalasztására a költségek csökkentése miatt lett szükség.

Már a Beatles tengeralattjárójánál is barátságosabb a The Invisible Cities sárga buldózere, bár a zenék minőségét nem mernénk összehasonlítani. A beszédes nevű San Franciscó-i együttes buldózeres klipje mindenesetre néhány napja megnyerte a Locus@KSW és a San Francisco International Asian American Film Fest együttműködésében szervezett, „3. Éves Csináld Magad Zenei Videó Versenyt”, ami önmagában is figyelemreméltó tény. A barátságos sárga buldózer ráadásul abszolút környezettudatos módon viselkedik, és van egy rakás kedves barátja is.

Az engedélyeztetés utolsó fázisában van az az árapályerőmű-tervezet, amely a Csendes-óceán energiájának felhasználásával San Franciscót látná majd el energiával. A Golden Gate híd közelében tervezett létesítmény, amelynek építése már négy éve napirenden van, az Egyesült Államok kaliforniai partvidékének legnagyobb energiatermelő létesítménye lenne. 10-30 MW energiát állítana elő, de maximális kapacitása akár 100 MW is lehetne.

A lengyel zsidó felmenőktől származó amerikai építész, Daniel Libeskind legjobb épületei ősei hitével függnek össze, a berlini Zsidó Múzeumtól az izraeli Bar Ilan Egyetem Wohl Centerén át a müncheni zsinagógáig. Cseppet sem meglepő, hogy a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museum felkérésére Libeskind egy hagyományos zsidó tárgy, egy mezuzá tervével állt elő, amely a nemrég átadott múzeum épületét formázza.