rem koolhaas

Meglehetősen egyedi formája miatt több csúfnevet, például a címben említett elnevezést is elnyerte a kínai állami televízió, a CCTV épülete, amelyet tegnap hivatalos ünnepség keretében elkészültnek nyilvánítottak. Az OMA építésziroda tervezői, Rem Koolhaas, illetve az azóta kivált Ole Scheeren jegyezte ház, a China Central Television Headquarters tervezése 2002-ben, építése 2004-ben kezdődött, így éppen 10 esztendő kellett, míg elnyerte végleges formáját. Utóbbi eléggé eltér a megszokott felhőkarcolóktól. 

Rem Koolhaas, a holland sztárépítész tervez múzeumot a világhírű szerb képzőművész, Marina Abramovic számára; a helyszín a New York államban található Hudson. Az 1970-es évek óta alkotó, saját magát újabban „a performansz nagymamájaként” emlegető Abramovic idén a Műcsarnok meghívott kiállítói közt is szerepel.

A toplisták összeállításának még az Observer sem tud ellenállni. A neves lap ugyancsak neves építészetkritikusa, Rowan Moore képes lajstromot állított össze a világ tíz, szerinte legjelentősebb magasépületéről. Meglepetésünkre egy magyar név is felbukkan…

Neves építészek, közöttük Steven Holl és Robert A. M. Stern köszöntötték a Columbia Egyetemen 80. születésnapja alkalmából Kenneth Framptont, A modern építészet kritikai története című könyv íróját, a kritikai regionalizmus teóriájának kidolgozóját. Frampton harminc évvel ezelőtt megjelent könyvével megreformálta az építészetelméletet, és fókuszába az épületek szimbolikus használata helyett a tervezés és az építés folyamatát, valamint a befogadás élményét helyezte – emelte ki az ünnepségen méltatója, Paul Goldberger Pulitzer-díjas építészeti kritikus.

Korunkban egyre inkább megfigyelhető, hogy a magas művészet és a tömegkultúra; illetve a természetes és a mesterséges közti határvonal egyre nehezebben meghatározható. Átalakulóban van a giccs és az utánzat fogalmának jelentése csakúgy, ahogy a haladásé, a progresszióé is. Ezekkel az izgalmas témákkal foglalkozik a párizsi Pompidou Központ Dreamlands névre keresztelt kiállítása, amely szerint ennek a folyamatnak a fő elindítói a 20. század hajnalán megszülető vidámparkok.

A tárlat fő célja bemutatni azt a folyamatot, amelynek során a vidámparkok, valamint a világvásárok és egyéb élményparkok által elképzelt álomvilágok napjaink városainak meghatározó modelljeivé váltak. A kiállítás több mint háromszáz műtárgy – makettek, installációk, filmek és mindenekelőtt fotók – segítségével dolgozza fel a több mint egy évszázadot átölelő témát.

Az Arany Oroszlán díjas Rem Koolhaas irodája, az OMA lett a franciaországi Caen új könyvtárára kiírt építészeti tervpályázat nyertese. A területen jártas, többek közt a Seattle Central Library tervezésében is közreműködött tervezők ezúttal sem szorítkoztak pusztán könyvekre és polcokra.

Az optimisták szerint már kifelé lábalnánk a válságból, és a 12. alkalommal megrendezett Velencei Építészeti Biennále igyekszik is ezt alátámasztani. De egyelőre kevés a valódi helyzetértékelés vagy az innovatív, jövőbetekintő terv: a nemzeti pavilonok egy része ehelyett az elmúlt, dicső éveken mereng vagy egyszerűen meg akarja úszni ezt a kiállítást is. Persze, tulajdonképpen ezek is túlélési stratégiák.

A magyar pavilon látványos ceruzainstallációja a 12. Velencei Építészeti Biennálén.

A helyzet kettősségére már megint a hollandok világítanak rá a legszebben: pavilonjuk szinte teljesen üres, és pont ez a lényege. A Giardini kis téglaháza ugyanis csak egy abból a rengeteg holland középületből, amelyek az év jó részében vagy akár egészében kihasználatlanul állnak: templomok tucatjai, gyárépületek, irodaházak alkotják ezt az „üres Hollandiát”. Ennek pedig a mai gazdasági helyzetben nem lenne szabad így történnie – szól a pavilon tanulsága.

Unikális építészeti képződmény, vagy maga a nagyvárosi pokol? A hongkongi Kowloon Walled City a világ legsűrűbben lakott, bármiféle építész részvétele nélkül felépített területei közé tartozott évtizedekig. A Szárnyas Fejvadász hangulatát idéző városrészt a kilencvenes években lebontották, ma egy park terül el a helyén. A 12. Velencei Építészeti Biennále hongkongi kiállítása a különleges képződményre emlékezik.

Kowloon Walled City a kilencvenes évek elején. Kép: venicebiennale.hk

A fallal körülzárt város története az első ezredforduló környékére, a Song-dinasztia idejére vezethető vissza, amikor katonai őrposztot hoztak létre a területen. A 19. században apró erődöt hoztak létre itt, amely akkor tett szert stratégiai jelentőségre, amikor Hongkong szomszédos szigetét 1842-ben Nagy-Britanniához csatolták. A szárazföldi Kína, megvédendő pozícióit, fallal vette körbe a több száz katonát befogadó erődöt. Bár 1899-ben a brit birodalom a környező földek 99 esztendős bérleti jogát is megszerezte, a fallal körülvett erőd kínai territórium maradt. A britek azonban ezt nem nézték jó szemmel, és egyszerűen elfoglalták.

Nagy meglepetésre a Perzsa-öböl egyik szigetországa, az első alkalommal kiállító Bahrein kapta a legjobb pavilonnak járó Arany Oroszlánt a 12. Velencei Építészeti Biennálén, a világ legnagyobb presztízsű építészeti rendezvényén. A legjobb projektnek járó díjat a zsűri japán építész, Junya Ishigami installációjának adta, amelyben azonban csak igen kevesen gyönyörködhettek: néhány órával a hivatalos megnyitó után ugyanis összeomlott.

Méghozzá a nemzetközi építészvilág egy nagyágyúja, az idei velencei építészeti biennále Arany Oroszlán-díjával elismert Rem Koolhaas és az OMA segítségével. A holland iroda néhány nappal ezelőtt mutatta be a terveket és egy videót, amelyek Hongkong Nyugat-Kowloon nevű városrészének kulturális negyeddé fejlesztését célozzák meg.