Imre Eszti különleges művész - ez már a honlapján található bemutatkozóból is kiderül. Eszti szívesen dolgozik fémmel, fával, műanyaggal, kővel és papírral. Másik kedvelt anyaga a porcelán, amiből most ékszerkollekció született a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj keretein belül.
Csütörtökön debütált a Zsolnay Kulturális Negyed család- és gyártörténeti kiállítása, amellyel lezárult a hosszú évekkel ezelőtt a Pécs2010 program kulcselemeként indult fejlesztés. A megnyitó apropója a hamarosan kezdődő I. Zsolnay Fesztivál. A ma a gyár volt területén található, majd 80 000 négyzetméter alapterületű Zsolnay Kulturális Negyed olyan komplex egész, amely részegységeivel nemcsak kulturális és építészeti, de a Zsolnay család örökségének megőrzése szempontjából is fontos része Pécsnek.
A cél: a család múltjának, eddigi hagyatékának bemutatása az innováció és a kreativitás jegyében. Utóbbi kettőre – a mai kor emberét elnézve – igenis szükség van, a fogyasztói szokások megváltozásával már nem elég a nyers információ-átadás, egy színes-szagos, kézzelfogható és látványgazdag élményt kell az odalátogatónak nyújtani. A csütörtöki bejáráson mi is részt vettünk - benyomásaink alapján állíthatjuk: úgy tűnik: a célt sikerült elérni.
A Zsolnay Patrizia Guccival való együttműködésének hírére a hg.hu-n és szakmai körökben is parázs viták alakultak ki. A vita nem is igazán a tervezés milyenségére, a készlet küllemére vonatkozott, hanem inkább magára a stratégiai döntésre. Design managerként (bármilyen hihetetlen, ilyen szakma van) amikor megláttam a hírekben, ez kezdett el foglalkoztatni igazán, mert gyakorlatilag állatorvosi lónak tekinthető a magyar cégek nagy részének designhoz és innovációhoz való hozzáállásában. (Le kell szögeznem, hogy nem irigység vagy személyes sértettség vezetett a kritikámhoz, soha nem álltam semmilyen kapcsolatban a Zsolnayval, egyszerű szakmai kíváncsiságról van szó).
Adott két történelmi múltú, családi vállalkozásként induló, világhíres cég és ezek együttműködése, ami tényleg jó ötletnek tűnik, de itt sokkal árnyaltabb a kép. Jól tudjuk, hogy a magyar ipar tulajdonképpen halott. Bár mindenünk megvolt ahhoz, hogy tényleg sikeresek legyünk világszerte a szilikáttervezésben, ez a rendszerváltás után nem így alakult. A gyárak néhány kivétellel gyakorlatilag már csak romok, a nagy manufaktúrák nem tudtak váltani, frissíteni, ezért az eladások meglehetősen lecsökkentek, akik megmaradtak, nagyon kicsi szegmensnek gyártanak, általában luxus kategóriában, külföldieknek. Luxustárgyakról még designer szemmel is nagyon nehéz kritikát, értékítéletet megfogalmazni, pláne a jövőbeli eladásokkal kapcsolatban. Ezért az esztétikával különösebben én sem szeretnék foglalkozni; a Zsolnay by Patricia Gucci kollekció olyan, amilyen, valakinek tetszik, valakinek nem. Nekem nem, mert semmiféle új, izgalmas, de még különösebb kifinomultság sincs benne, a színek se nem klasszikusak, se nem divatosak – de ez a vita szempontjából szinte teljesen lényegtelen.
A több mint 150 éves pécsi Zsolnay gyár az egyik legfontosabb hungarikum a termékdesign területén. A cég a századfordulós fénykor idején a kor legnevesebb művészeivel: Rippl-Rónai Józseffel, Walter Crane-nel, Lechner Ödönnel dolgozott együtt. A legutóbbi években a Zoób Katival közösen készített ékszerkollekcióval sikerült nagyobb visszhangot kiváltaniuk; erre most Patricia Guccival, a Gucci család negyedik generációjának tagjával tromfolnak rá. A cégvezetés reményei szerint ez lehet az első lépés az „új Zsolnay” felé. Bár a kollekció biztosan nem győz meg mindenkit, az irány legalábbis jónak tűnik.
Péterné Marosy Katalin, a vállalat vezérigazgatója 2009-ben találkozott először Patriziával a művésznő kiállításán, aki a budapesti Opera Galériában állított ki. A vezérigazgatónak saját bevallása szerint megtetszett a képek hangulata és színvilága, nem csoda hát, hogy mikor a megnyitó után beszédbe elegyedtek, igen hamar az együttdolgozás lehetőségeire terelődött a téma. Patrizia Gucci ezután Pécsre látogatott, ahol a vállalat addigi munkásságát és az alkalmazott technológiákat tanulmányozta, majd a közösen kitalált irányelvek alapján belekezdett a tervezésbe.
Mesék ihlette alkotások kísérik Magyarország 2. nemzetközi mesemondó fesztiválját, a 2. Holnemvolt Fesztivált: három fiatal tervező üvegből és porcelánból készült képekkel elevenít meg olyan személyes meséket, amelyekhez az ihletet családi élmények, regények, emlékek jelentik.
A magyar design lényege nem a matyóhímzés, a magyar tervezők munkái pedig nem csak akkor fontosak, ha látványosan nemzeti hagyományokból építkeznek. A népművészeti motívumokkal díszített tárgyak könnyen lehetnek tartalmatlan és giccses darabok - de szerencsére sok hazai tervező nem öncélúan, hanem eredeti és progresszív módon alkalmazza a tradicionális magyar formakultúra elemeit. Március 15. alkalmából 12 ilyen példát gyűjtöttünk össze: bemutatjuk az utóbbi évek legjobb magyar termékeit, amelyek ötletesen illesztik kortárs keretbe a nemzeti hagyományokat.
A tizenkét pontos szubjektív listánkat nem fontossági sorrendben állítottuk össze, és kíváncsiak vagyunk az olvasóink véleményére, ezért a cikk végén most is lehet szavazni: a nemzetiszínű cukorka-szalag, a betyáros póló vagy esetleg a szódás locsolószett a legjobb ötlet?
Karim Rashid legújabb bútorkollekciója Ottawa fantázianévvel márciusban kerül a boltokba, és a neonszín-tartalma meglepően alacsony: a tervező ezúttal az élénk árnyalatok helyett sok fát, természetes mintázatokat és a saját grafikáit használta díszítőelemként. A kollekcióval Rashid rajongói akár egy teljes étkezőt berendezhetnének: a bútorok között az ebédlőasztaltól az étkészletekig szinte mindent megtalálhatunk - amelyeket ráadásul az egyik áruházláncban viszonylag elérhető áron lehet majd megvenni.
105 évesen, december 30-án New Yorkban elhunyt Eva Zeisel, világhírű magyar származású formatervező, a XX. század meghatározó keramikus művésze. Az Egyesült Államokban a legnevesebb iparművészek között számon tartott Eva Zeiselt kevesen ismerik Magyarországon, pedig pályája innen indult, és a nyolcvanas évektől többször vissza is tért az országba.
December 30-án a New York Times hosszú nekrológot jelentetett meg Eva Zeiselről, amelyben művészetének hatását Mary és Russel Wright-hoz, illetve Ray Eames-hez hasonlítják, valamint azt írják: "elegáns, excentrikus étkészletei az 1940-es és 50-es években forradalmasították az amerikaiak asztalterítési szokásait" azzal, hogy Zeisel bevezette a modernista design letisztult, hétköznapi formáit az amerikai otthonokba. Mindez fontos része volt annak a folyamatnak, ahogy a háborút követő években megnövekedett az igény a friss, kevésbé formális életstílus iránt.
A cikkben többek között megszólalt Paola Antonelli, a New York-i Museum of Modern Art építészeti és design részlegének kurátora is, aki szerint Éva "teremtette meg azt az organikus és elegáns formavilágot, amit ma elvárunk a kerámiáktól, és mindezt a lehető legtöbb emberhez juttatta el. Könnyű olyan látványos dolgokat tervezni, amelyek egy gyűjtő vitrinjében maradnak - Éva alkotásai azonban a valódi étkezőasztalokra kerültek, oda, ahol az emberek összegyűlnek".
Valószínűleg Barbie-baba keze is jócskán benne van abban, hogy ma milyen asszociációkat idéz fel bennünk a rózsaszín árnyalat, és talán a legritkább esetben jutnak elsőként eszünkbe pink porcelánok. Az idén elkészült pécsi Zsolnay Kulturális Negyed első – és várhatóan állandó - december 21-én megnyitott kiállításán most mégis olyan, 1880-tól több évtizeden át gyártott mindennapos használatra szánt tárgyakban gyönyörködhetünk, amelyeket végtelen gazdag árnyalataiban borít be ez a különleges színű máz.
Winkler Barnabás építész kitartó gyűjtőszenvedélyének hála, a gyár klasszikus korszakának rózsaszín mázas tárgyait egy több mint ezer darabos páratlan gyűjteményben láthatjuk együtt. A boldogságérzetünkhöz kötődő színnel/mázzal bevont tárgytömeg atlantiszi mélységbe süllyedt nyugodt, derűs világba vezet vissza bennünket. Zsolnay tárgyai a jó ízlés határain belül tesznek eleget a „kellemes látvány” követelményeinek. Színhasználata bizonyos szempontból ellent is mond mindannak, amit a rózsaszín kultúrtörténetéről tudunk.
Vágó Szilvia kerámia- és porcelántervező iparművész kötetlen témájú alkotások készítése mellett kisszériás készleteket, a mindennapokhoz szorosan hozzátartozó tárgycsoportokat kivitelez; természetes, emberközeli formákat keres. Alkotói gondolkodásmódjára nagy hatással vannak azok a bel- és külföldi helyszínek, melyek egy-egy alkotás készítéséhez vagy kiállításához kötődnek. A kiállítás ezeket a vándorlásokat mutatja be a tárgyakon keresztül.
