polyák levente

Február 28-án indul az 5. Budapesti Építészeti Filmnapok, Közép-Európa egyetlen építészeti fókuszú filmfesztiválja. A Kortárs Építészeti Központ által 2007-ben indított program a megszokott színvonalon fésül össze aktuális témákat örökzöld munkákkal, a hazai termés legjobbjait egészen egzotikus helyszínekről érkező alkotásokkal. A fesztiválról a három főszervezővel, Huszár Daniellával, Soltész Noémivel és Polyák Leventével beszélgettünk.

hg.hu: A Budapesti Építészeti Filmnapok előképe és nagytestvére a Rotterdami Építészeti Filmfesztivál, amiről a legutóbbi alkalommal tudósítottatok is nálunk. Míg azonban a hollandoknak kétévente, addig nekünk évente van építészeti filmfesztiválunk. Ennyivel jobbak vagyunk?

Polyák Levente: Rotterdammal szemben mi a kisebb és frissebb filmekre fókuszálunk, új anyagok pedig folyamatosan érkeznek. Az ottani látványos, nagy fesztivál sikerfilmekkel, mi pedig próbálunk finom, kevésbé ismert munkákat találni, a rendező ismerősök rendező ismerőseinek a filmjeit felkutatni, felhívást kiírni. Nekünk tehát összejön évente annyi film, amiből izgalmas válogatást adhatunk. Rotterdamba épp ennek köszönhetően jutnak el filmek a mi régiónkból.

Végre Budapestnek is van egy térképe, amely a város elhagyott és kihasználatlan ingatlanjait veszi leltárba. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezéseként létrejött közösségi térképre bárki egyszerűen és közvetlenül tölthet fel adatokat és képeket parlagon heverő városi ingatlanokról. A térkép készítői azt remélik, hogy ily módon láthatóvá, feldolgozhatóvá és kezelhetővé válhat egy olyan probléma, amely nem csak itthon, de más országokban is egyre inkább része a városról zajló párbeszédnek.

A budapesti Fotóhónap 2012 fesztivál keretében egy új helyszín nyitja meg kapuit, mely szándéka szerint kulturális-közösségi befogadótér, műterem, színház, koncert- és kiállítótér egyszerre. A Kultúrmosoda épületét névadó elődje teszi különlegessé: korábban Patolyat működött a házban. A több, mint húsz éve bezárt üzem nyomait Koncz János, jelenlegi tulajdonos és ötletgazda igyekezett úgy felszámolni, hogy minél több, különféleképpen használható helységet nyerjen, ugyanakkor részben az épület patináját és egykori funkcióját, jellegét is megőrizte. Elsőként a Hólyagcirkusz Társulat kezdte meg itt működését ez év májusában, a ház azóta is több színházi előadás befogadó helyszíneként igyekszik a VIII. kerület kulturális életét felpezsdíteni, hiányt pótolni. A kulturális aktivizálódást folytatva november 7-től 10-ig minden este változatos programokkal várják a szervezők az érdeklődőket a Kultúrmosoda - Összművészeti Feloldóhelyen. 

A KÉK – Kortárs Építészeti Központ filmvetítéssel és előadással folytatja a „Lakatlan” programsorozatot. 2012. szeptember 17-én, hétfőn 19 órakor a Blaha Lujza téri MÜSZI-ben a prágai squat-kultúráról szóló dokumentumfilmet vetítik, majd Michaela Pixová tart előadást, Lakatlan terek és alternatív használatok Prágában címmel.

A rendszerváltás környékének egyik különös afférjából született a budapesti Francia Intézet. Politikai okokból épült Közép-Európa legnagyobbjának, és egy politikai fordulat tette részben kihasználatlanná; mindennek ellenére sokak számára emlékezetes, markáns épület. Péntekig meghosszabbítva még látható a kiállítás a húszéves Francia Intézetről – hol másutt, mint a húszéves Francia Intézetben, a Fő utca 17. alatt.

A budapesti Francia Intézet kiszínezett terve a Le Moniteur 1985. augusztusi számának címlapján, az előtérben titkosrendőrrel

A hazai építészhallgatók a kortárs trendek nagyköveteként tekintettek rá, Rajk Lászlót egyszerűen csak untatta, a franciák pedig nem értették, mire fel ez a nagy lelkesedés. A budapesti Francia Intézet épületéről sok dolgot el lehet mondani, csak azt nem, hogy hidegen hagyná a magyar nézelődőt. Történetét, építésének körülményeit, húsz évvel ezelőtti fogadtatását és mai értékelését is bemutatja az a kiállítás, amelyet (az erre az alkalomra tervezett színes installációval együtt) a nagyközönség által is látogatható terekbe telepítettek a jubileumi kiállítást szervező Kortárs Építészeti Központ szakemberei, Evva Ambrus és Polyák Levente.

Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata, a Modell című projekt valósulhat meg a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjában. A zsűri külön elismerésben részesítette a PANEL – venicycle system című pályaművet (kurátorok: Polyák Levente, Kukucska Gergely, Antal Balázs). A nemzeti biztos, Gulyás Gábor hivatalosan javasolja David Chipperfield főkurátornak, hogy amennyiben lehetőséget lát rá, ezt a projektet hívja meg a biennále központi kiállításába.

Az idei kiállításra összesen 12 pályamunka érkezett, ezek közül választotta ki a héttagú zsűri a győztest. A pályaműveket héttagú zsűri bírálta el, Boros Géza művészettörténész, a NEFMI művészeti főosztályának vezetője; Ferencz István építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja; Gulyás Gábor esztéta, a Műcsarnok igazgatója, a biennále magyar pavilonjának nemzeti biztosa; Guttman Szabolcs építész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára; Kálmán Ernő építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke; Készman József művészettörténész, a Műcsarnok vezető kurátora; Wesselényi-Garay Andor építészkritikus, a 2010. évi Velencei Építészeti Biennále magyar kiállításának kurátorának részvételével.

Polyák Levente cikkét a Studio Metropolitana és a hg.hu együttműködésében közöljük. Polyák Levente építész, urbanista, jelenleg a MOME és a BME oktatója. Több párizsi, New York-i, budapesti és pécsi önkormányzati és civil kezdeményezésben vállalt szerepet, a Kortárs Építészeti Központ alapítójaként pedig rendszeresen közreműködik építészeti-városépítészeti rendezvények szervezőjeként. A 2010-es London Festival of Architecture magyar-brit témájú, The Anatomy of a Street című kiállításának kurátora.

A Budapestre látogató külföldi néha úgy érezheti, mintha a főváros ellenállhatatlan centripetális erők szorításában szenvedne. A város központi kerületei mágnesként vonzzák magukhoz nem csak a város nappali, de éjszakai használóit is. A központ gravitációjának hatása különösen erős a város kulturális csomópontjai tekintetében: hol van az a felfedezőkedv, amellyel a New York-iak Williamsburg és Bushwick ipari épületekkel és a magasban futó autópályákkal szabdalt negyedeibe koncentrálják energiáikat, amellyel a londoniak a belvárostól távoli Hackney galériáiban keresik a legújabb művészetet, vagy amellyel a berliniek Kreuzberg színházait veszik célba esténként? 

Az Építészet és kontextus programsorozat idei legfontosabb rendezvényének a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar adott otthont. „A kulturális város után” címmel rendezett nemzetközi konferencia a kulturális alapú városfejlesztés, a kreatív városok, a perifériák és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges innovációk legaktuálisabb kérdéseinek, a gazdasági recesszió kulturális következményeinek vizsgálatát célozta meg.

A plenáris ülés kezdetén Szemerey Samu és Polyák Levente, a program tartalmi felelősei és moderátorai a kulturális városfejlesztés témakörének bevezetéseként a kultúra fogalmának referenciavesztésére hívták fel a figyelmet. A később elhangzottak igazolták állításukat: az előadások nyomán az a benyomás keletkezhetett a hallgatóságban, hogy a kreatív városfejlesztés kontextusában a kultúra fogalma lassan mindent magába szív, az innováció vagy a fenntarthatóság terminusaival mosódik össze, és az elitkultúra értékszempontjainak háttérbe szorulásával a társadalmi kohézió erősítésének eszközeként nyer létjogosultságot. Az előadók többsége a kulturális javak minél szélesebb körű megosztása, a városi hétköznapok életébe történő integrációja mellett érvelt.

Hogyan folytatható… Hogyan lesz fenntartható… Melyek a következő lépések? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres válaszokat „A kulturális város után” címet viselő konferencia Pécsett, szeptember 24-25-én, neves hazai és külföldi szakemberek segítségével.

Egy utca anatómiája címen június 25-én, pénteken nyílik a Londoni Építészeti Fesztivál magyar-brit projektjének kiállítása. A pécsi EKF-központ, a Kortárs Építészeti Központ és a Londoni Magyar Kulturális Intézet támogatásával zajló kutatás a pécsi és a pesti Király utcákat, valamint a londoni Church Streetet vizsgálja.