A Guggenheim hófehér csigája ma büszkén feszít a Central Park mellett a 5th Avenue-n. De milyen lett volna New York ikonikus épülete, ha fehér helyett pinkre festik, vagy esetleg fémburkolatot kap? Egy szavazás kapcsán most előkerültek Frank Lloyd Wright korabeli rajzai, amelyeken vadabbnál vadabb terveket láthatunk.
Az emberiség mindig is a maga képére szerette volna formálni a természetet, meglepő módon a tájépítészet mint külön szakma mégis viszonylag rövid múltra tekint vissza. A sokak által a tájépítészet atyjának tartott Frederick Law Olmsted éppen a mai napon 190 éve, 1822. április 26-án született a Connecticut állambeli Hartfordban.
Nevéhez olyan nagyszabású munkák fűződnek, mint a New York-i Central Park vagy Yosemite Nemzeti Park létrehozása, de ő tervezte a washingtoni Capitolium parkját is; emellett elméleti munkássága és a politikai, társadalmi életben való szerepvállalása is jelentős. Ugyanakkor – hasonlóan sok más szakma nagy alakjához – soha nem végzett ilyen irányú tanulmányokat, és első tervezési munkáját, a Central Parkot 36 évesen kapta meg. Az általa tervezett zöldterületek a tágas rétekkel, fás ligetekkel és mesterséges tavakkal a természet illúzióját csempészik a városokba. Kortársa, David Burnham építész szerint olyan művész volt, aki tavakkal és erdős lankákkal alkotott festményeket.
A magyar származású grafikus, Tibor Kalman, aki a 20. század második felében Amerika kreatívjainak krémjéhez tartozott, 1992-ben tervezte meg azóta ikonikussá vált esernyőjét. Az Emanuela Frattini Magnussonnal együtt megalkotott Sky Umbrella igazi optimistáknak készült: míg fekete külső rétegével és fa nyelével az eső elleni védelemre szolgáló tárgy klasszikus megfogalmazásának tűnik, az ernyőt kinyitva ragyogó kék ég és tökéletesen fehér felhők takarják ki az egyébként szürke esőfelhős eget felettünk. A meglepő helyen felbukkanó humor, amely oly jellemző volt Kalman munkásságára, és ami a 80-as és 90-es évek elismert alakjává tette őt, hamar nagy népszerűséget hozott a Sky Umbrellának is. Ennek a népszerű design terméknek üljük most a 20. születésnapját, amelynek apropóján a MoMA design boltjában korlátozott ideig 20 százalékos kedvezménnyel vásárolható meg.
Nem csak a taxikat cserélik le New Yorkban, de új megoldást találtak a mobiltelefonok elterjedésével feleslegessé és kihasználatlanná vált utcai telefonok helyett is. A telefonkészülékek helyére 82 centi átmérőjű érintőképernyőket szerelnek fel, amelyekkel nem csak telefonálni lehet majd, de internetezni, skype-olni és tájékozódni is a környékről, sőt, wi-fi routerként is működnek.
City24x7 New York City
Kigördült az útra az első átalakított Nissan NV200, vagy ahogyan New Yorkban emlegetik: a jövő taxija. A három éve tartó kiválasztási és fejlesztési procedúrát követően a Nissan egyterűi 2013 őszétől veszik át a jelenlegi taxik helyét a Nagy Almában. Michael Bloomberg polgármester büszkén jelentette be: „az eredmény a legbiztonságosabb, legkényelmesebb és leginkább utasbarát taxi, ami valaha koptatta az útjainkat.”
New York egyik közismert ikonja a sárga taxi, de a jelenleg futó autókkal számos probléma van, elsősorban a környezetszennyezés miatt. A városvezetés 2007-ben kezdeményezte, hogy speciálisan erre a célra gyártott autóval vegyék fel a versenyt a jelen és a jövő kihívásaival. 2009-ban a New York-i Taxi and Limousin Commission pályázatot hirdetett autógyártók és designerek számára a jövő New York-i taxijának megtervezésére. Az eredményre azonban sokáig kellett várni: Michael Bloomberg 2011. május 3-án jelentette be, hogy a város a Nissant választotta partnerként.
Új várost keres közös projektének helyszínéül a Guggenheim Alapítvány és a BMW. A New York-ban debütált városi labor, amelyről részletesen beszámoltunk, május 24-én nyitott volna meg új helyszínén, ám a vonakodó helyi hivatali szervek és baloldali politikai támadások miatt ezt lefújták. A labor a tervek szerint hat év alatt kilenc várost jár meg, de így már a másodikkal gondok akadtak.
Valljuk be, a mobiltelefonok és egyéb kütyük korában a nyilvános utcai telefonfülkék igen sokat veszítettek jelentőségükből. John Locke New York-i építész azonban nem szeretné, ha kárba veszne a számtalan, városszerte felállított fülke, ezért igen ötletes módszert eszelt ki az újrahasznosításra: nyilvános, bárki által szabadon használható minikönyvtárrá varázsolta azokat.
"Think While You Shoot" - ez volt a Ludwig Múzeum tavaly őszi sztárprogramjának, a Martin Munkácsi képeit bemutató kiállítás címe, de a mondat - gondolkodj, miközben fotózol - akár lehetne Perlaki Márton művészetét legjobban összefoglaló mottó is. Perlaki más szakértők mellett személyes hangvételű tárlatvezetést is tartott a kiállításon, de nem csak ezért juthat eszünkbe róla a XX. század egyik legfontosabb magyar származású fényképésze: Munkácsi forradalmasította a divatfotót, ő mutatta meg, hogy több van ebben a műfajban mosolyogva pózoló csinos lányoknál. Perlaki Márton, az egyik legsikeresebb fiatal hazai divatfotós pontosan ugyanezt vallja: finom, átgondolt, klasszikusan harmonikus, mégis mindig innovatív és formabontó képein a folyamatos kísérletezés, a tehetség és a kitartó munka látszik - a The Room egyik alapítója és képszerkesztője nem véletlenül dolgozhat többek között olyan neves lapoknak, mint a Wallpaper, a Time vagy a Citizen K. Marci augusztus óta New Yorkban él, így a 9 kérdésünk közül azon az egyen biztosan nem kellett gondolkodnia, hogy hová utazna most egy repülőjeggyel.
Marci már több mint tíz éve foglalkozik fotózással, 2011-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán is lediplomázott. Tóth Alival, Virág Anikóval és Gábor Balázzsal 2004-ben alapították meg a The Room magazint, ami akkor még csak ötszáz példányban készült, és kettős célja volt: a USE tervezőinek diplomakollekcióját akarták bemutatni, és szerettek volna egy fórumot teremteni annak az experimentális, progresszív képalkotási stílusnak, amit - akkoriban itthon szinte egyedülállóként - képviseltek. Az első szám Marci fotóival nagy sikert aratott, az azóta félévente megjelenő magazin pedig már a 14. számnál tart, és hatvan százalékát külföldön adják el Tokiótól Párizsig.
Marci azt vallja, hogy a divatfotó lényege látásmódok és a trendek folytonos változása, ugyanakkor képein sajátos nyugalom, átgondolt komponálás, klasszikus fény-árnyék hatások használata, az örökérvényűség keresése tükröződik. 2005-ben és 2006-ban is az év divatfotósának választották itthon, az editorialok mellett reklámkampányokat is készít, legutóbb pedig az egyik legnevesebb designmagazin, a Wallpaper számára fotózott divatanyagot - ennek kapcsán a stylistokkal, Virág Anikóval és Tóth Alival mi is beszélgettünk -, de villáminterjúnkban most kivételesen nem a munkáról kérdeztük Marcit, aki nyár óta New Yorkban él és dolgozik.
Négy éve minden Valentin nap alkalmából különleges szívszobrász-versenyt hirdetnek a New York-i térre: a Times Square Alliance által szervezett pályázaton választják ki minden évben azt a tervezőt, akinek a munkája februárban elszórakoztatja az arra járókat. Idén a dán BIG Group építészeinek jutott a feladat. A BIG♥NYC névre keresztelt alkotás 400, LED által megvilágított akrilcsőből épül fel, amelyeket egy piros szív köré rendeztek el.
A jellegzetesen erőteljes vizuális világáról ismert amerikai fotós és filmes, David LaChapelle hamarosan az Egyesült Államokban, a Fred Torres Collaborations galériájában mutatja be legújabb sorozatát, az "Earth Laughs in Flowers" (azaz kb. a Föld virágokkal nevet) című, tíz nagyméretű fotóból álló anyagot. A túldíszített barokk csendéletek stílusát és formáját idéző képek a vétek, a hiúság és az emberi gyengeségek klasszikus kérdéseit vetik fel - persze nagyon mai és nagyon LaChapelle-es kontextusba emelve: a fotókon gyönyörű virágcsokrok mellett barbie babák, műanyagzacskók, hús, koponyák, hulladék vagy éppen gyógyszerek alkotnak gyomorforgató, mégis lenyűgöző kompozíciót.
Fent: "Tavasz"
