Június 25-29-ig és július 2-6-ig a Kiscelli Múzeum nyári tábort szervez 8-13 éves gyerekek részére, ahol makettezés során játékosan megismerhetik Óbuda történetét, az időszaki kiállításon felfedezik a divat világát és pólókat díszítenek, majd kiállítást rendeznek a közösen elkészített munkákból a szülők, érdeklődők számára. Közben csapatjátékokat játszanak a múzeum árnyas udvarán, óbudai sétákkal és fagyizással teszik még élvezetesebbé az együtt töltött napokat.
Lassan elkezdődhet Németország első nagy focimúzeumának építése. A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) még 2009 áprilisában döntött annak végső helyéről, mikor a két lehetséges befutó, Gelsenkirchen és Dortmund közül utóbbinak szavata meg a DFB Futballmúzeum megvalósításának jogát.
DFB Futballmúzeum koncepcióterve
Az ötlet nem újkeletű. Már a 2006-os világbajnokság szervezése előtt is vita tárgya volt, hogy nincs az országnak egy olyan komplex létesítménye, mely büszkén hirdeti a német labdarúgás múltját, jelenét és jövőjét is. A végső lökést tény, hogy az említett világbajnokságon szerzett bronzérem adta, de egy olyan szövetség, mely mintegy 26 000 regisztrált klubbal, közel 180 000 csapattal és ilyen múlttal rendelkezik, meg is érdemel egy ilyen központot.
Míg a világ városainak jelentős része tárt karokkal fogadna egy olyan világhírű intézményt, mint a Guggenheim-múzeum, a finn főváros vezetése május 2-i ülésén elutasította a projekt tervét. Mindezt annak ellenére, hogy az ebből a szempontból igen válogatós Guggenheim-alapítvány 2011 januárjában Helsinki polgármestere, Jussi Pajunen kérésére kezdte vizsgálni egy ottani fiókintézmény megvalósításának lehetőségét.
Ennyi időt szabott ki magának Mario Monti kormánya, hogy eldöntse: mi legyen a két évvel ezelőtt megnyitott, Zaha Hadid nagy visszhangot kiváltó épületében működő kortárs művészeti központtal. Óriási botrányt kavart ugyanis, hogy a múzeum 2011-es költségvetését 800 ezer eurónyi hiánnyal zárták le, és az előzetes számítások szerint a következő három évben az intézmény vesztesége elérheti a 11 millió eurót.
Hullámgenerátorral, hangyavárral és mini űrbázissal várja majd a látogatókat az augusztusra elkészülő FUTURA Interaktív Természettudományi Élményközpont Mosonmagyaróváron, amely a budapesti Csodák Palotája után a második ilyen típusú intézmény Magyarországon. Otthona, a szépen felújított barokk magtárépület előtt már látható az intézmény új jelképe, a „tensegrity” elvére épülő installáció.
Már nem igazán Budapesten, még nem teljesen vidéken, Nagytétény városmagja és a Duna melletti 6-os út, valamint a vasút közé szorítva, ódon kertfalai mögött bújik meg egy különös történetű épület, a Száraz–Rudnyánszky-kastély. A hányatott sorsú egykori főúri lakhely jelenleg téli félálomban szendereg, több értelemben is. Télvíz idején csak péntektől vasárnapig látogatható a kiváló bútortörténeti gyűjtemény, de a kastély maga is sokkal több lehetőséget tartogat magában, mint amit a jelenlegi szűkös keretek között ki tudnak belőle hozni. Ennek maguk a fenntartók is tudatában vannak. A világháború utáni évektől kezdve az Iparművészeti Múzeum a kastély nagy részének kezelője, a bútorkiállítás egy évtizedes szünet után, 2000-ben nyílt meg újra. Bár európai színvonalú a Nagytétényben kiállított kollekció, de annak szinte teljes változatlanságát az elmúlt tíz évben – az épület adta korlátozott lehetőségek miatt – nem törték meg komolyabb időszakos kiállítások. Az immár a teljes épületet kezelő Iparművészeti Múzeum most az üresen álló szárny felújításával akar új tereket létrehozni – ez egyébként megkerülhetetlen feladat a múzeum Üllői úti épületének restaurálása miatt is. A most csekély létszámú munkatárssal működő hatalmas kastélyépületet új szolgáltatásokkal, műhelyekkel akarják a fenntartók és az intézmény barátai élőbbé tenni. A kastély környéke a rehabilitációra szoruló XXII. kerületi városmaggal egyetemben ténylegesen megújul a közeljövőben, most már az a cél, hogy az immár előkészítés alatt álló kastély-rekonstrukcióra is megtalálják a felhasználható forrásokat.
Fotó: Dezső Tamás
A nagytétényi kastély és annak előzményei csaknem két évezredes múltra tekinthetnek vissza: azóta szinte folyamatosan laktak itt a kutatások szerint. „Ez egy olyan Grassalkovich-típusú kastély, ami előzményekkel rendelkezik, nem a puszta közepén húzták fel” – kezd a történetbe Siklós Péter, az Iparművészeti Múzeum általános főigazgató-helyettese. A kastély helyén már a római időkben is állt egy villa az akkori Campona katonai települése mellett – és mintha azóta is birkózna itt a civilizáció a pusztulással, a kényszerítő körülményekkel. Campona a Duna partján húzódó limes egyik legveszélyeztetettebb pontja volt, a nyomok szerint itt történtek leggyakrabban betörések, gyújtogatások. Geszti Eszter régészeti kutatásai nyomán római kori oszlopfő, edények, őrlőkövek, mindennapi használati tárgyak kerültek elő, s a kastély pinceszintjén is ebből a korból származó falakra, kövezett járószintekre bukkantak. A honfoglalás után szívesen használták fel a római romokat az újabb építkezésekhez – így tettek az errefelé letelepedő, az Árpádokkal rokon Tétény nemzetség tagjai is. Ők húzták fel kétszintes, gótikus várkastélyukat a mai épület helyén a 13. században. A Tétény család birtokrészeit később Hédervári Lőrinc nádor, a budai vár kapitánya kapta.
Január elején közös hallgatói ötletpályázatot írt ki az Óbudai Múzeum és a Magyar Építőművészek Szövetsége. 2012-től ugyanis a múzeum kezelésében, új néven működik az egykori óbudai Textilmúzeum, amelyre igencsak ráfér a ráncfelvarrás. A pályázaton ehhez, azaz a múzeum új arculatához, egyben a belsőépítészeti elrendezés átalakításához vártak javaslatokat. Az első helyezést Pásztor Ádám építész, a MOME DLA doktorandusza és a ketteS műterem munkatársa érte el, akinek koncepcióját részletesen is bemutatjuk.
tér + funkció
"A megújuló múzeum koncepciójában átláthatóságra, funkcionális tisztaságra, flexibilis, könnyű üzemeltetésre és letisztult formavilágra törekedtem. Textilt csak a kiszolgálóterekben, kitüntetett helyeken használtam, a kiállítóterekben iparibb anyagok uralkodnak – fehérbeton és acél. Kevés falkiváltással, befalazott ajtók bontásával összefüggő, átlátható, kontrollálható, de mégis tagolt fogadóteret hoztam létre, a múzeum így minimális személyzettel is működőképes. A kiállítótérbe való belépés és távozás egy helyen ellenőrizhető, ugyanitt a kiállítótér le is zárható. Ilyenkor a ruhatár, a mosdók, a rendezvényterem és a kávézó akár hétvégén vagy este is használható, bérbe adható.
A belfasti dokknegyedben született meg és felépítése három évet vett igénybe – a Titanic Belfast múzeumépülete egy évszázad elteltével lépett a White Star Line rövid életű óceánjárójának nyomdokaiba. A 2012. március 31-én megnyitott létesítmény a méretek tekintetében is méltó szeretne lenni névadójához, ugyanis ez a világ legnagyobb Titanic-tematikájú attrakciója. A múzeum a hajó születésének helyén emelkedik, a látogatót pedig lépten-nyomon utalások és szimbólumok fogadják. A létesítmény azonban nem az egyedüli, bár kétségkívül a leglátványosabb fejlesztés a környéken, és nem az egyetlen, amely a hajó nevét viseli: a körülötte zajló gigantikus dokknegyed-rehabilitációs projekt, Európa egyik legnagyobb vízparti fejlesztése nemes egyszerűséggel a Titanic Quarter (Titanic Negyed) elnevezés alatt fut.
Az északír városról nem biztos, hogy elsőre a Titanicra asszociálunk, mindez azonban a városvezetés szándékai szerint megváltozhat a jövőben: Belfast az ikonikus épülettel szeretné meglovagolni a napjainkig töretlen érdeklődéssel övezett hajó népszerűségének hullámait, és a remények szerint a múzeum javítja majd Észak-Írország némileg megtépázott imázsát is.
A tervezett budapesti múzeumi negyed várható urbanisztikai hatásai és a hazai képzőművészeti élet legbefolyásosabb szereplője; magyar régészek nemzetközi munkái és holland múzeumok internetes tevékenysége; Kína sokszínű múzeumi világa és a budapesti Füvészkert; Pannónia római kori emlékei és a tavalyi év MúzeumCafé-díjasa; a rendszerváltás előtti „rizikós” kiállítások és a Holokauszt Emlékközpont megújulása – mindez, és még sok minden más érdekesség a múzeumok világából a MúzeumCafé most megjelent legújabb számában.
Április 5-én Beatrix királynő nyitotta meg Amszterdam új filmmúzemát. Az EYE rendkívül látványos épületét a stuttgarti Porsche-múzeummal befutott osztrák építésziroda, a Delugan Meissl tervezte. A két vezető tervező azonban nem vett részt a megnyitón, mivel az épület belsejét a tervekkel ellentétesen alakították ki. Az ügy hullámokat vert a holland sajtóban is, de az EYE persze ettől függetlenül Amszterdam új kulturális zarándokhelyévé válhat, az ország egyetlen film- és mozgóképes múzeumaként.
Az EYE alkonyatkor az amszterdami dokknegyedben. Fotó © René den Engelsman
Az amszterdami filmmúzeum nemzetközileg is ismert és elismert intézményét: nagyjából negyvenezer filmet őriz, a korai némafilmektől a legújabb digitális produkciókig. Emellett mindne, a film történetével és annak szereplőivel kapcsolatos tárgyat és dokumentumot gyűjt, elsősorban természetesen a holland nemzetre koncentrálva. Vezetői a kétezres évek elején kezdtek el azon dolgozni, hogy intézményük új otthonba költözhessen. Erre részben az akkor használt épület elégtelen kapacitása, részben az értékes celluloid-szalagokat őrző raktárak alkalmatlansága szorította mindinkább a múzeumot.
