Látszólag szimpla kockaház, mondjuk a hetvenes évekből. Fehérre vakolt, háromszintes, elhagyatott tömb, homlokzatáról pereg a vakolat. És valójában? Az első megvalósult modern középület Magyarországon, a kislakás-építés mérföldkőnek számító alkotása, Molnár Farkas és Fischer József, a nemzetközi stílus két úttörőjének közös munkája. 1936-ból... Az egykori pestújhelyi kórház személyzeti épülete évtizedek óta a pusztulás szélén áll, építészettörténeti jelentőségéhez egyre méltatlanabb állapotban.
Nehéz elhinni, hogy ez az épület...
...egykor így festett. (Forrás: Tér és Forma 1937/1, fotó: Máté Olga - Haar Ferenc)
A két világháború közötti modern magyar építészettel a hatvanas évektől kezdett foglalkozni a hazai építészettörténet, elsősorban egy-két olyan úttörőnek köszönhetően, mint a szakdolgozatát 1961-ben ebből író, majd azt 1972-ben könyvben is megjelentető Gábor Eszter. Az interbellum haladó gondolkozású építészeinek, akik az 1929-ben alakult CIRPAC (Comité International pour la Réalisation des Problemes d'Architecture Contemporaine) csoport köré tömörültek, igen hányatott sors adatott. A CIRPAC három alapítója közül az 1934-ben Londonból hazaköltöző Breuer Marcell jelentkezését az Építészkamara nem fogadta el, így nem maradt más választása, mint az emigráció – soha nem épült fel háza Magyarországon. Molnár Farkast, aki Breuerhez hasonlóan szintén Bauhaus-diák volt, 1932-ben kizárták a kamarából, majd négy év múlva visszavették, hogy aztán ez 1938-ban megismétlődjék. A szocdem Fischer Józsefet pedig aktív politizálása miatt zargatták folyamatosan. Kettejüknek szinte csak magánberuházásokban jutott lehetőségük, hogy bizonyítsák progresszív elképzeléseik életrevalóságát. Fontos, szinte egyedülálló kivétel a pestújhelyi kórház személyzeti épülete.







