lázár antal

Már évek óta azzal kezdjük az évvégi beszámolókat, hogy a válság miatt idén nehéz összeválogatni a legjobb házakat. Ez természetesen idén is aktuális, a szerkesztőség véleményét tükröző élmezőny azonban semmit sem mutat a nehéz helyzetből: remek és példamutató házakat találtunk, amelyekre még évek múlva is örömmel fogunk emlékezni. Az alábbi tízes lista rangsorolás nélküli - a cikk végén viszont lehet szavazni arról, olvasóink szerint melyik a legjobb. 

Füleky Pincészet, Bodrogkeresztúr (cikkünk)
Építészek: Félix Zsolt és Fialovszky Tamás (Építész Stúdió). Fotó: Erhardt Gyula.

Bombasztikus látványelemek helyett finom és okos megoldásokkal dolgozik a Füleky Borház új épülete. A helyszínen álló, teljesen átlagos, sátortetős lakóház vakolata alól évszázados kőfalak bukkantak elő – ezek jelentik az alapját az új épületnek, amelyre aszimmetrikus, kívülről kővel burkolt, belülről nyersbeton tető került. A belső terek puritán esztétikája egyrészt vállaltan trendi, másrészt remekül kifejezi az épület alapvetően ipari jellegét. Minden faluba kellene egy ilyen, akkor talán kevesebb lenne a mediterrán ház.

Valószínűleg sokan vagyunk megfáradt városiak, akik valami sokkal élhetőbb és természetközelibb életforma után vágyakozunk. Ugyanakkor nem szívesen kötünk kompromisszumokat a kényelem terén sem. Így voltak ezzel történetünk főszereplői is, akiknek úgy tűnik, sikerült az álom: tágas telek, háttérben a budai hegyekkel, saját művelésű biogazdaság, úszótó…

És mindenekelőtt egy egészen különleges ház, amely egyszerre környezettudatos és maximálisan komfortos – és Európában is egyedülálló módon bizonyítja: a passzívház-technológia sem szab kényszerű határt az építész fantáziájának. A Lázár Antal (A&D Stúdió) vezetésével tervezett budajenői családi ház és a hozzá csatlakozó gazdasági épület születéséről egyik tulajdonosuk, Tkacsik Márta mesélt lapunknak.

Szupermodern új szárny, négyszáz helyes mélygarázs, színes LED-homlokzat: így indult a Műegyetem lágymányosi kampuszán az új épület, a Q építése. Aztán jött a válság, és a finanszírozó távozása miatt a munkálatok több hónapra leálltak. Végül három másik pénzintézet összefogásával sikerült folytatni, és úgy tűnik, sikerül befejezni is a tömböt - vagy legalábbis egy részét. 

A bejáráskor még nagy sárban és hideg esőben caplattunk a helyszínen, ám ez az építéskor megszokott állapot már csak pár hónapig tart, ősszel már a diákok vehetik birtokba a Q épületet; közelebbről a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kara, valamint a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hallgatói. A szomszédos, a Finta Stúdió tervezte és évekig a Mindentudás Egyetemének helyszínét biztosító I épület mellett készülő új tömbök a Q jelet kapták (Q1, Q2, illetve az I épület másik oldalára álmodott Q3), így közösen az IQ-ra, azaz a tudásra utalnak. Az eredeti tervek szerint az északi és déli épületeket üvegfalú híd kötné össze az I épületen át.

Az 1996-os millecentenáriumi ünnepségek és a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb dobása, a tervezett világkiállítás kijelölt helyszínei Lágymányosi híd két oldalára estek. A kilencvenes évek első felének boldog illúziót hamarosan anyagi problémák törték össze, először Bécs szállt ki, aztán a kormány is kénytelen volt meghátrálni. Az Expót lefújták - több építkezés azonban addigra elindult. A soha meg nem nyitott budapesti világkiállítás egyik emléke a ma is torzóként álló Tüskecsarnok.

Az épület tervezésére 1993-ban pályázatot írtak ki, a győztes a Lázár Antal és Magyar Péter vezette tervezőcsapat (A&D Stúdió) terve lett. Különlegességnek ígérkezett, hogy a talajszintet kicsit megemelték, a sportcsarnokot és a szomszédos uszodát részben lesüllyesztve helyezték el; így a természet a földborítással felkúszott az épületek oldalára. Sajnos csak a tervrajzokon: az uszoda építése egy gödör kiásásáig tartott. A Tüskecsarnok mögött edzőtermek, melléjük futópálya és teniszpályák épültek volna az engedélyezési terv szerint. Az edzőterem és az alá építendő mélygarázs építése a csarnokéval együtt leállt.

Bár a gazdasági válság természetesen nem tett jót az építőiparnak sem, szerencsére az idei évben is jó néhány látványos építészeti teljesítmény megvalósulására számíthatunk. Valószínűleg nem meglepő, hogy a 2010-re várt legizgalmasabb épületek között igen nagy számban képviseltetik magukat a távol-keleti vagy az Öböl-menti arab olajhercegségekben felhúzott létesítmények. Míg ugyanis például az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában az építészek igencsak megérzik a recessziót, Kína, Dél-Korea vagy éppen Dubai továbbra is hatalmas projektekkel hívja fel magára a figyelmet. Így nem csoda, hogy a neves nyugati irodák is igyekeznek meglovagolni ezt a lendületet, és például a Kínában megépítendő felhőkarcolók tervezői között is számos ismert névvel találkozhatunk.

A látványos építészeti teljesítmények rajongóinak mindjárt jól indult az év: január 4-én átadták az utolsó pillanatban Burj Khalifára átkeresztelt Burj Dubait, a világ jelenlegi legmagasabb épületét, amely 828 m-es magasságával kerek 10 méterrel lett magasabb az előzetes híreszteléseknél. És bár állítólag a torony építésébe befektetett 4 milliárd dollár megtérülésére nem lehet számítani, az Öböl-menti államnak a jelek szerint minden pénzt megér, hogy magáénak tudhat egy ilyen építészeti attrakciót.

A Campus Martius (Mars-mező) az ókori Róma híres felvonulási díszterülete volt, amelyet később beépítettek: ide került például az Ara Pacis, a Béke Oltára. A kampusz megnevezés, amelyet önálló telken felépült egyetemi épület megnevezésére használtak, a 18. századi Amerikában bukkant fel először. Ekkor a College of New Yersey (ma Princenton University) pázsitos telkét a rajta felépült épülettel együtt nevezték így. Az átvett elnevezést az 1950-es években kiterjesztették az intézmények teljes területén álló, különböző funkciójú épületek/létesítmények csoportjára. Itt most a hazai kampuszok építészetileg is figyelemre méltó létesítményeiből mutatunk be néhányat.

A dugóban ülve igencsak távolinak tűnhet a négyes metró befejezésének határideje - de vigasztalódjunk azzal, hogy a világ más tájain akár évszázadokat is várni kell nagyobb beruházásokra. Pedig már nem a középkorban élünk... A Sagrada Familiától a World Trade Centerig nyolc építményt vettünk szemügyre, amelynek az eredeti céloknak megfelelő befejezését nem biztos, hogy megérjük. A legrégebbi 131, a legifjabb csak hét éve épül, de zömüknél még csak saccolni sem lehet az átadási időpontot.

A jelenlegi gazdasági helyzet miatt leállított számtalan projektet egy kivétellel kihagytuk a listából, mert többségükön pár éven belül folytatódnak a munkák Elhagytuk az immár közhelyessé vált magyar példákat (ld. fent), ugyancsak egy kézenfekvő és fontos példát leszámítva.

Idén ünnepli hatvanéves fennállását a Domus lakberendezési áruházlánc - már ha hozzávesszük az elődjét is. Az 1949-ben alapított Bútorértékesítő Vállalat utódjaként a szocialista éra emblematikussá vált áruházlánca, ahonnan mindenki beszerezte a drapp kanapéját és a Bonanza-szekrényeit, 1974-ben nyitotta meg első egységeit. Az egykor működő 16 áruházból ma hét üzemel eredeti nevén, plusz a webáruház. A zászlóshajónak számító, legelső és legnagyobb Domus a budapesti Hungária körúton megépülte óta profilváltás nélkül és folyamatosan fogadja vásárlóit.

A budapesti és a székesfehérvári Domus tervezői az IPARTERV állami tervezőiroda munkatársai, Lázár Antal és Reimholz Péter voltak. Lázár Antal főbb munkái között találjuk a máig befejezetlen lágymányosi Tüskecsarnokot, a népligeti autóbusz-pályaudvart, a Corvinus Egyetem új tömbjét és a BME Q épületét (építés alatt, tervezés: 2007). Reimholz Péter főbb művei között említhetők: Videoton gyár (Székesfehérvár, 1975-91), Magyar Iparművészeti Főiskola kollégiuma (1991), Hapimag apartmanház a Budai Várban (1992), a Collegium Budapest Raoul Wallenberg épülete (2000) és a Sun Palace (2007-2008). A két tervező újabb közös munkája, a budapesti Siemens-komplexum 3/A irodaháza 1999-ben itthon és külföldön is elismerést aratott.