lajta béla

Kinek mit idéz fel az oroszlán szó? Narnia? Horoszkóp? Oroszlánszívű Richárd? Netán a középiskolai fiúöltöző szaga? Akár fővárosunk is eszünkbe juthatna; nem gondolnánk, de Budapest legalább annyira az oroszlánok városa, mint a fürdőké vagy a sárga villamosoké. Egy könnyű délutáni sétán egész csordányi fenevaddal találkozhatunk; némelyik még csak negyedszázada, mások viszont félezer éve kóborolnak a város utcáin. Vigyázat: a fényképezőgép nem ijeszti el őket!

A Várkert Bazár bejáratát őrző oroszlán

A Belső-Erzsébetváros iparos múltját bemutató cikkünk után Budapest oroszlánjaival folytatjuk tavaszi sétaajánló-sorozatunkat. Nagyjából negyven egészalakos oroszlán-ábrázolást gyűjtöttünk össze a főváros köztereiről és magánkertjeiből. A legtöbb esetben a fenevad a bátorság, az erény, a dicsőség jelképeként szerepel, az is előfordul, hogy már absztrakt, heraldikai szimbólumként - mint például a Reviczky utcai Károlyi-palota (a volt Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ) bejárata feletti címeren. De nem kevésszer az oroszlán puszta díszítőmotívum, alighanem több százat számolhatnánk össze Budapest utcáin olyanokból, akik kopogtatót tartanak a szájukban vagy munkásabb napjaikon vizet köpnek. Mi maradtunk a nagyobb példányoknál, és bár sétánk hosszúra nyúlt, szakaszokra bontva ajánljuk akár kisgyerekes családoknak is. 

Jövőre ünnepli századik születésnapját Budapest talán legszebb iskolaépülete. A Bárczy-féle iskolaépítési program keretében 1912-ben készült el az új felsőkereskedelmi iskola a VII. kerületi Vas utcában, amely 1925-ben vette fel gróf Széchenyi István nevét. Az első pillantásra talán zord hatású iskolaépület finoman megformált, izgalmas részletek százait rejti, és a tervező, Lajta Béla Szervita téren álló Rózsavölgyi-házával együtt építésük idején a legkorszerűbb építészeti világot képviselte Európában.

Homlokzati motívumok a Vas utcai iskolán. Kép: Merényi György

Lajta (Leitersdorfer) Béla (1873-1920) már túl volt első középületeinek tervezésén, amikor egyik főművét, a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola korai modernista palotáját megálmodhatta. A korának legtehetségesebb építészei közé tartozó Lajta pályája kezdetén a szeretett és tisztelt mester, Lechner Ödön újító törekvéseit folytatta, kijelölve a továbblépés lehetőségét is. A Mexikói úti Fővárosi Vakok Intézete (1905-08) és az Amerikai úti Chevra Kadisa szeretetotthon (1909-11, ma idegsebészeti klinika) a szertelenül hullámzó formákból szívesen építkező szecesszió későbbi letisztultabb, egyszerűbb világát mutatta fel. A Vas utcai iskola azonban még további lépés: Lajta itt már a korai modernista építészet előremutató építészeti elveit önthette frappáns, újszerű formába.

Ha egyetlen főpolgármestert kellene kiemelni az egyesült főváros építésének majd 140 éves történelméből, az alighanem dr. Bárczy István (1866-1943) lenne. Az ő hivatali idejében nyitották meg a Szépművészeti Múzeumot, adták át a Zeneakadémia új épületét, építették át az Állatkertet. Az ő nevéhez fűződik az Erkel Színház létrejötte, vagy a Tiszti Főorvosi Hivatal létrehozása, de a fürdők fővárosi tulajdonba vétele (megvásárlása) és „községi”-nek mondott üzemeltetése, a pompás Népszálló felépítése. Legmaradandóbb kezdeményezései közé tartozik az 1909-ben indított iskolaépítési program. Ennek köszönhető, hogy a főváros legszebb, legnagyobb iskolái mostanában ünneplik jubileumukat. Előttük tisztelgünk ezzel a cikkel.

1909 és 1912 között, példamutató összefogással zajlott az a látványos iskolaépítési program, amelynek épületei évszázad elmúltával is képesek kiszolgálni a fővárosi kis- és középiskolások felnövekvő generációit. Az előző századforduló első éveiben a rendkívüli gyorsasággal növekvő főváros külső kerületeiben sokasodó, szegény sorsú tömegek számára vált leginkább elviselhetetlenné a helyhiány. A lakásgondokat az iskolák ebből fakadó ellehetetlenülése is tetézte. Nem volt ritka, hogy száznál is több tanuló zsúfolódott össze egy-egy osztályteremben. A lakásgondok megoldásával párhuzamosan épültek a legismertebb építészek számára is valódi feladatot jelentő gyönyörű, palotaszerű iskolaépületek.

Elkészült a Fővárosi Levéltár Lajta Béla (1873–1920) építész munkásságát bemutató kiállítása kapcsán összeállított virtuális archívum első változata. A www.lajtaarchiv.hu a századforduló e kiemelkedő alkotójához kötődő képi és írott dokumentumok teljességre törekvő digitális tárháza kíván lenni. E pillanatban megtalálható rajta az építész ma ismert tervhagyatéka és a műveiről készült legtöbb egykorú fényképfelvétel is – szinte minden, ami közgyűjteményekben és az egykorú sajtó lapjain fennmaradt.

Budapest Európa egyik legrondább városa lehetne, ha a címet az üzletportálok révén osztanák. Pedig a város szigorú szabályozással él ezen a téren, ezt azonban senki sem tartja és tartatja be. A legtöbb szabályozás tartalmazza azt a kitételt, mely szerint a kirakatportál átalakításánál az „eredeti architektúrának nem megfelelő kialakítású kirakatportált” az eredeti, vagy ahhoz hasonló állapotba kell hozni lehetőség szerint. Egyedül az Andrássy út kivétel, ahol a VI. kerület egyenesen kötelezővé teszi ezt.

A Sörforrás szépen megőrzött faportálja a Váci utcában - Kép: Kelecsényi Kristóf

Az üzletportálok a városi kereskedelmi élet fejlődésének azon a pontján jöttek létre, amikor az egyre élesedő versenyben már nem volt elég cégért és néhány árut kifüggeszteni a homlokzatra. Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy ki csinált elsőként portált a világon, de a kereskedelmi versenyben megnőtt az igény arra, hogy az üzlethelyiségek jobban az utca felé forduljanak, hogy a portéka közszemlére legyen téve. A portál értelme emellett még az is, hogy a nagyobb üvegfelületen több természetes fény jut a földszinten található helyiségbe.

Pestről szokás mondani, hogy Budapest zsidó része („a zsidó Pest”), de azon belül is inkább csak Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban szokás ezt emlegetni. Pedig ahogy Pesten sem csak Erzsébetvárosban, hanem Józsefvárosban, Lipótvárosban és Újlipótvárosban, úgy Budán is telepedtek le zsidók, sőt, a budai Várban találjuk ennek legelső nyomait. A zsidó lakosság jövés-menése, a város különböző részein létrehozott negyedek és azok elhagyása a történelemről mesél, amely a zsidók hétköznapjait különösen érzékenyen érintette. A zsidóság történelme könnyen tagolható, mivel befogadásuk, letelepítésük a király (illetve a 14. századtól a földesúr) joga volt.