kortárs építészet

Ötvenméteres kupolával és a bolygó legmagasabb, 264 méteres minaretjével épül a világ harmadik legnagyobb mecsete Algériában. Az egymilliárd euróba kerülő Djamaa el Djazaïr alapkövét május 19-én helyezték el az algír fővárosban, a tervezetthez képest hároméves késéssel. Az ötezer főnél is nagyobb befogadóképességű mecsetek építése manapság nem számít ritkaságnak, de fedett alapterületét tekintve az algériai épület így is a legnagyobbak közé számít majd: a fedett imatérben 35 ezren, a kapcsolódó udvarokon pedig akár 120 ezren is elférnek majd. Összehasonlításképp: a római Szent Péter bazilika maximális befogadóképessége hatvanezer fő.

A hatalmas épületet német építésziroda, a KSP Jürgen Engel Architekten tervezi, és a kivitelezésben is főként német cégek vállalnak szerepet. A stílus ennek megfelelően a tradicionális iszlám építészet elemeit modern átiratban alkalmazza. Az épület funkciója elsősorban a centrális kompozíciónak és a kupolának köszönhetően könnyen azonosítható, de nem utánoz meglévő szakrális épületeket, mint ahogyan ez a közelmúltban épített nagyméretű mecsetek esetében gyakran előfordul. A német cég egyébként nyitott, nemzetközi pályázaton nyerte el a tervezési megbízást, dacára annak, hogy egyáltalán nem terveztek még szakrális épületet. A szerződést 2008-ban Angela Merkel kancellár jelenlétében írták alá Algéria képviselői.

Káposztáskockát ebédelt a Centrálban, aztán megnézte Makovecz Imre farkasréti ravatalozóját. A hétvégén Budapestre érkezett Japán egyik leghíresebb építésze, Shigeru Ban, aki a Hay Festival keretében nyilvános beszélgetésen vett részt Martha Thorne, a Pritzker-díjzsűri igazgatójának társaságában. Banhoz hasonló jelentőségű építész elvétve teszi be lábát a válság sújtotta Közép-Európába. Nevéhez a kortárs építészet olyan tankönyvi példái kötődnek, mint a tokiói Függönyfalas ház vagy a metzi Centre Pompidou, emellett kartonpapírból is bármit összerak – mostanában például egy 700 fős katedrálist. A hg.hu-val szombaton, a nyilvános programot követően beszélgetett. 

Martha Thorne és Shigeru Ban Budapesten. Fotó: Koleszár Adél

Utálja a nyilvánosságot. A zsurnalisztákat is. Két mondatban válaszol – ha egyáltalán válaszol. Ilyen hírek keringenek a Petőfi Irodalmi Múzeum sűrű levegőjében, az interjúra várakozó újságírók között. A valóság aztán ezeket csak részben igazolja vissza. Shigeru Ban mintha valóban nem szokott volna hozzá a nyilatkozatokhoz: megfontoltan válaszol, nevetgél, máskor zavartan visszakérdez. Olykor elmélázik, úgy kell visszarángatni az interjúalany szerepébe, látszik: lenne más dolga. Mint kiderül, tényleg: épp egy zenei központ pályázatán dolgoznak a párizsi irodában. Erről szívesen mesélne is, de Martha Thorne, aki egyfajta fordítóként közvetít a magyar újságírók és a japán építész között, lepisszegi. Elvégre még le sem járt a beadási határidő. 

47 országból 825 résztvevő és 1750 projekt, húsz kategóriában – röviden ez az AIT építészeti folyóirat által hirdetett globális építészeti és belsőépítészeti díj, az AIT Award pályázatának idei mérlege. És egy magyar kategóriagyőzelem: a szakrális épületek között ugyanis első díjjal ismerték el a pannonhalmai Szent Jakab Zarándokház és Kápolna együttesét, Czigány Tamás, Papp Róbert és Cseh András munkáját.

Saját kategóriájában a CZITA Építésziroda pannonhalmi munkája a svájci Uetikon am See Ferences templomközpontjával (Marques AG), valamint az ausztriai Hoffgarten in Defereggen temető-bővítéseként készült épületegyüttessek (Schneider & Lengauer Architekten) vette fel a versenyt. Az április elején nyilvánosságra hozott finalisták közül április 19-én, a Frankfurt am Mainban rendezett díjátadón derült ki, hogy melyik kapja az első díjat.

Április 5-én Beatrix királynő nyitotta meg Amszterdam új filmmúzemát. Az EYE rendkívül látványos épületét a stuttgarti Porsche-múzeummal befutott osztrák építésziroda, a Delugan Meissl tervezte. A két vezető tervező azonban nem vett részt a megnyitón, mivel az épület belsejét a tervekkel ellentétesen alakították ki. Az ügy hullámokat vert a holland sajtóban is, de az EYE persze ettől függetlenül Amszterdam új kulturális zarándokhelyévé válhat, az ország egyetlen film- és mozgóképes múzeumaként.

Az EYE alkonyatkor az amszterdami dokknegyedben. Fotó © René den Engelsman

Az amszterdami filmmúzeum nemzetközileg is ismert és elismert intézményét: nagyjából negyvenezer filmet őriz, a korai némafilmektől a legújabb digitális produkciókig. Emellett mindne, a film történetével és annak szereplőivel kapcsolatos tárgyat és dokumentumot gyűjt, elsősorban természetesen a holland nemzetre koncentrálva. Vezetői a kétezres évek elején kezdtek el azon dolgozni, hogy intézményük új otthonba költözhessen. Erre részben az akkor használt épület elégtelen kapacitása, részben az értékes celluloid-szalagokat őrző raktárak alkalmatlansága szorította mindinkább a múzeumot.

Új várost keres közös projektének helyszínéül a Guggenheim Alapítvány és a BMW. A New York-ban debütált városi labor, amelyről részletesen beszámoltunk, május 24-én nyitott volna meg új helyszínén, ám a vonakodó helyi hivatali szervek és baloldali politikai támadások miatt ezt lefújták. A labor a tervek szerint hat év alatt kilenc várost jár meg, de így már a másodikkal gondok akadtak.

Ghent központjában egy tenyérnyi, mindössze 47 négyzetméteres telken épült a belga Dierendonck Blancke Architecten által tervezett minilakás. A megrendelő otthonának bővítésével, és a kapcsolódó telken egy vendégapartman tervezésével bízta meg az építészeket.

Elvesztette az egyik legismertebb munkájának tulajdonjogáért vívott csatát Peter Zumthor, a világhírű svájci építész. A tulajdonos önkormányzat ugyanis eladná a Vals városában 1996-ban Zumthor tervei szerint épített termálfürdőt; a tulajdonjogra pályázók közül azonban nem az építészt, hanem egy ingatlanfejlesztőt választottak ki.

Közel szabályos hatszög alakú telken áll az Aires Mateus testvérek tervezte családi ház a portugáliai Aroeirában. Az épület külső kontúrja koncentrikus a telekhatárral, bár ez alig érzékelhető, mivel nem készült kerítés; az udvar belefolyik a fenyőkkel tűzdelt környezetbe.

Az amerikai-kínai DADA építészstúdió tervei alapján elkészült az "Eper" kiállítási központ és hotel Pekingben, ahol - egészen váratlan módon - a 7. nemzetközi eper-szimpóziumot rendezik majd. Az 50.000 négyzetméter alapterületű komplexum a legnagyobb kínai eperültetvények közelében épült, egy oktatóközpont, egy ülésterem és egy gyár is elfért benne - a speciális homlokzat pedig a piros gyümölcs külsejét idézi.

Bár az eredeti koncepció alapján egy jóval bonyolultabb tömegű villa épült volna meg - ami kétségkívül nem tűnt volna ennyire formabontónak a mediterrán stílusú szomszédságban -, a puritánnak tervezett enteriőr a külső megformálásra is hatott. A végeredményt, a Bauer Polla és Onodi András tervezte család házat így letisztult formavilág és anyaghasználat, monokróm színek, a részletekig tudatosan végigvitt koncepció jellemzi. Az épületről Andrással, a ZOA Építésziroda tagjával beszélgettünk.

A történet azzal kezdődött - mondta el András -, hogy a Geppetto Belsőépítész irodát egy korábbi megrendelőjük felkérte az új villája belsőépítészetének megtervezésére. Polla, aki különösen fontosnak tartja a design és az építészet szerves egységét, meggyőzte a tulajdonost, hogy az enteriőrök kialakításán túl módosítsanak az építészeti terveken is. A ZOA Építész irodát a Geppetto javaslatára vonták be a tervezésbe.