Rie Hosokai, azaz Daisy Balloon japán művésznő lufikból készíti az alkotásait, de szerencsére nem az állatkerti sétányról (esetleg Jeff Koonstól) ismerős kutyákat hajtogat, hanem izgalmas ruhakölteményeket készít: évente tucatnyi egyedi esküvői lufi-ruhát rendelnek tőle.
Izgalmas vita bontakozott ki az Egyesült Államokban egy meglehetősen hétköznapi jelenség, a lufiból fújt és hajtogatott kutyafigura körül. A lufiállatka ugyanis többméteres szobor formájában egyértelműen a közismert pop-képzőművész, Jeff Koons találmánya, aki most beperelt egy San Franciscó-i galériát, ahol könyvtámaszként árusították a lufikutyát. A galéria tulajdonosa szerint egy finoman szólva is túlzás, amely arra utal, hogy „Jeff Koons minden lufikutyához hasonló dolog tulajdonosa”.
A BMW nagy csinnadrattával mutatta be művészkollekciójának legújabb ékességét, a Jeff Koons által tervezett BMW M3 GTS-t. Az amerikai szobrász, aki itthon Cicciolinával kötött rövid, de kellően botrányos házasságáról ismert, ezzel illusztris sorba lépett.
Félreértés ne essék: a cím Velence legújabb köztéri szobra, Charles Ray alkotásának a pucér tényekre szorítkozó leírása. Az antik zsánerszobrokra megtévesztésig emlékeztető, ám fémből és plasztikból készült kisfiú, kezében a szerencsétlen kétéltűvel a velencei Punta della Dogana előtt áll. Itt nyílt meg néhány nappal ezelőtt a város legújabb múzeuma, amelyet máris világraszóló jelentőségűnek tartanak a kritikusok.
Velencébe már rég nem csak a romantikázás miatt érdemes utazni: a város a kortárs képzőművészet zarándoktérképének kihagyhatatlan állomása. Ez nem kis részben egy divatmárkákon meggazdagodott francia milliárdosnak köszönhető. A világ legnagyobbjának számító Christie’s aukciósház tulajdonosa, François Pinault egyben bolygónk egyik, ha nem legfontosabb műgyűjtője is. Impozáns kollekcióját eredetileg Párizsban akarta a köz elé tárni. Ám miután környezetvédők a bíróságon támadták meg az egykori Renault-gyár helyére tervezett komplexumot, Pinault Velencére váltott, ahol 2006-ban megvásárolta a Canale Grande mellett álló, 18. századi Grassi-palota 80%-os tulajdonhányadát. Aztán kiszemelte magának az évtizedek óta üresen álló egykori vámházat, amely Velence egyik legimpozánsabb pontján, a Canale Grande és a Canale della Giudecca kereszteződésében áll, impozáns kilátással a Szent Márk térre.
A nemrég Renzo Piano tervei alapján bővített Los Angeles-i LACMA, amely az Egyesült Államok nyugati partjának legnagyobb múzeuma, Jeff Koons Vonat címet viselő szobrának megvalósíthatóságát vizsgálja. Az alkotás egy közel ötven méteres daruról lógó, gőzpamacsokat eregető életnagyságú mozdonyt ábrázol. A múzeum szerint a bejáratnál felállítandó szobor a város új jelképe lehet, hasonlóan Koons virágokból kirakott hatalmas kutyaszobrához, amely a bilbaói Guggenheim-múzeum előtt áll.
DesignArt néven újfajta trend látszik formálódni a kortárs tárgytervezés egyébként is tarkabarka palettáján. Akik azonban részesülni szeretnének a design haute couterejéből, azok jó ha szépek, sikeresek és piszkosul gazdagok.
Természetesen meggondolatlan dolog volna a kortárs design és kortárs képzőművészet közötti egyre termékenyebb flörtöt kapásból futó kalandnak titulálni, ami egy ragyogó szépségű, okos, szinte megfizethetetlen luxusprostituált és egy felfoghatatlanul gazdag, vonzó és művelt, ám kapuzárási pániktól gyötört korosodó úriember között zajlik. A hasonlat mindenesetre annyiban talán mégiscsak használható, hogy mint a fentebb vázolt esetben, úgy a design és képzőművészet esetében sem lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen ki is flörtöl kivel.
