interjú

Múlt héten adtuk közre azt a sajtóközleményt, amiben egy már január óta fennálló helyzetet jelent be Tóth Bori divattervező, miszerint elhagyja a saját nevét viselő, Tothbori márkát. A hír kapcsán ültünk le egyik délután egy körúti kávézóban beszélgetni Tóth Borival, aki a szakítás okáról és a jövőbeli terveiről egyaránt beszélt a hg.hu-nak.

Tóth Bori divattervező

hg.hu: A beszélgetésünk apropója nem titok: kiváltál a saját nevedet viselő Tothbori márkából.
Tóth Bori: Igen, kicsit furcsa helyzet, de így van. A múlt héten közreadott sajtóanyag elég tömören fogalmazta meg a helyzet lényegét. Ez a helyzet már január óta fennáll, de több okból is most láttuk elérkezettnek az időt, hogy a sajtót is tájékoztassuk erről. Egyrészt már nagyon jól körvonalazhatóak a jövőbeli terveim, már csak ezen dolgozom, valamint a Tothbori márka hamarosan bemutatja az utolsó, általam tervezett kollekciót az Allee-ban, és szerettem volna tisztázni a helyzetet.

Már az Egyesült Államokba is eljutott egy Budapesten élő tervezőlány, Csobádi Eszter jelenleg még csak mellékállásban, szabadidőben vitt márkája, a Musume. Egy délután a Toldiban találkoztunk a tervezővel, aki többek között arról is mesélt nekünk, hogy hogyan fér meg egymás mellett egy autókkal foglalkozó magazin és egy fiatalos divatmárka.

hg.hu: Hogy indult a Musume?
Csobádi Eszter: Először csak magamnak készítettem textilnyakláncokat. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a barátnők, ismerősök kérték: csináljak nekik is. Ez épp karácsony környékén történt, készítettem többet és gondoltam, kipróbálom magam a WAMP-on. Délután négyre már csak pár darab maradt a pultomon. Ennek több oka is volt: a nyakláncok újdonságnak számítottak, az áruk tökéletes ajándékká tette őket, és ráadásul még a mérettel sem lehetett mellélőni, ha valaki meglepetésnek vette.

Egy fiatal márka, a La Fragile egyből egy éves kollekcióval debütált a hazai piacon. A lágy vonalvezetéssel és finom színhasználattal készült, természetközeli inspiráción alapuló darabok Hidasi Zsófi és Bugya Brigi tervezők munkáját dicsérik. Az alkotókat egy interjú során kérdeztük, akik többek között Babatpuszta csodás tájára is elkalauzoltak minket.

fotó: Guba Ilka és Guba Sándor

hg.hu: Hogy merült fel a márka alapításának az ötlete?
Bugya Brigi: Amikor összebarátkoztunk és elkezdtünk különböző művészeti projekteken együtt dolgozni, rájöttünk, hogy nagyon hasonló a látásmódunk, az érdeklődésünk és a szépről alkotott elképzelésünk, és hogy mindkettőnket az alkotás vágya mozgat. A közös munka során pedig kiforrott a gondolat: együtt szeretnénk dolgozni, és nem csak rövid távú projekteken, hanem valamin, ami a sajátunk.

A mai Gombold újra! divatbemutató egyik kulcsfigurája Tombor Sarolta sminkes, aki nemcsak a koncepcióért, de azért is felel, hogy zökkenőmentesen menjen a munka. A show előtti sűrű napokban Sarolta szakított időt arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre, és így megtudtunk néhány kulisszatitkot egy ilyen nagyszabású esemény sminkes, szakmai oldaláról.

A Gombold újra! 2.0 sminkpróbája

hg.hu: Beszélgetésünk apropója a Gombold újra! második pályázatának divatbemutatója, ahol te vagy a vezető sminkes. Mi a dolga egy vezető sminkesnek egy ilyen nagyszabású bemutatón?
Tombor Sarolta: A vezető sminkes dolga, hogy a tervezőkkel és stylisttal egyeztetve, kitalálja a bemutató sminkjét, megszervezze a csapatát és betanítsa a sminket. A bemutató napján a teljes összképért felelek. Sminkelnem nem kellene, de én szoktam.

Amellett, hogy a világ legrangosabb építészeti filmfesztiválját szervezi, maga is forgat. Legújabb filmje az építészet és diplomácia kapcsolatáról szól, és március végén a Budapesti Építészeti Filmnapokon személyesen is bemutatja. Interjú Jord den Hollander építész-filmrendezővel, a Rotterdami Építészeti Filmfesztivál igazgatójával.

Fotó: Frank Hanswijk

hg.hu: Hogyan lesz egy építészből fesztiváligazgató?

Jord den Hollander: 1999-ben rendeztünk egy szimpóziumot a városok filmes reprezentációjáról. Olyan kézenfekvő filmeket vetítettünk, mint a Metropolis vagy a Szárnyas fejvadász. A nagy érdeklődésen felbátorodva a következő évben rendeztünk egy filmes minifesztivált, ezen már nyolc filmet mutattunk be. Azóta komoly fesztivállá nőttünk, kétévente több mint 100 játék- és dokumentumfilmet vetítünk, van egy filmes adatbázisunk, ami a többi, hasonló fesztivált segíti a programalkotásban. Emellett több országban részt vettem építészeti filmfesztiválok beindításában, így Moszkvában, Varsóban és persze Budapesten.

Lucy Liu, Selma Blair és Charlize Theron hordja a ruháit, amelyek Tokiótól New Yorkig a világ számos nagyvárosában kaphatók - Nanushka, azaz Sándor Szandra az egyik legismertebb magyar divattervező. Sikereit céltudatossággal, profizmussal és rengeteg munkával érte el, és bár Londonban tanulta a szakmát, sosem volt kérdés számára, hogy a saját vállalkozását itthon kezdi el felépíteni. A Nanushka brand Szandra gyerekkori becenevéből született 2005-ben, és a kis budapesti showroom megnyitása után hamarosan már külföldi megrendeléseket szereztek.

Nanushkát viselni életérzés: a jellegzetes, monokróm színvilággal, a tradicionális szabásvonalak és a finom, mégis merész megoldások harmóniájára épülő ruhák nem az aktuális, pillanatnyi trendeket követik, a formák és sziluettek sokkal inkább örökérvényűségre törekszenek. 

Szandra márkájának népszerűségét minden bizonnyal annak is köszönheti, hogy a tervezésnél számára az elsődleges szempont a kényelem és a hordhatóság - a Nanushka ruhák cseppet sem hétköznapiak, mégis bármilyen hétköznapon szívesen viselné őket az ember.

Az annCHI márka itthon nem olyan ismert, pedig egy magyar divattervező áll a név mögött. Horváth Anna a London College of Fashion-ön szerzett diplomát, de az ott tanultakat másfél éve itthon kamatoztatja: Magyarországról építi főleg a külföldi piacot megcélzó márkáját. A tervezővel egyik délután a Castróban beszélgettünk a kinti tanulmányairól, az annCHI-ról, valamint a Christopher Kane-nél töltött gyakorlati időről.

annCHI by Anna Horváth 2010 tavasz-nyár; fotó: Ben Roberts

hg.hu: Itthon nem vagy ismert tervező, de külföldön már több megjelenésed is volt.
Horváth Anna: Igen, mivel külföldön, Londonban tanultam, ezért ott jobban ismernek, több oldalon is bemutatták már a munkáimat, míg itthon nem. Magyar interjút réges-régen adtam. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vásárlóim is főleg külföldiek.

Aki egyszer találkozott Krištof Kintera munkáival, biztosan felismeri a legközelebbi találkozásnál. Köztéri lámpáit különösen. Kintera képzőművésznek vallja magát, de nem szereti a titulusokat. Ahogy egyébként a címeket sem, amivel az alkotásait azonosítják. Lámpái, installációi, ready-madejei bár sokszor kifejezetten kültérre kívánkoznak, gyakran kerülnek galéria-, kiállítóterekbe, ahol egészen átlényegülnek.

Dolgozott együtt David Černẏvel a cseh uniós elnökség idején elhíresült, majd botrányba fulladt Entrópa projekten, amiről azt mondja, hogy köszönő viszonyban sincs az eredeti tervekkel. Csehországban nemcsak művészként, hanem kurátorként is ismerik. Amióta a Berlinben is működő Jiři Švetska Galéria képviseli, külföldön is keresett művész lett. Kiállított már Tokióban, Rómában, Berlinben, Sydneyben, New Yorkban. Tavaly Jiři Daviddal együtt ő képviselte Csehországot a budapesti Városligeti tavon megrendezett Art on Lake –Művészet a tavon kiállításon. Alkotásai Miami, Boston, New York múzeumi gyűjteményei mellett megtalálhatóak a Ludwig Múzeum gyűjteményében is.

Saját bevallása szerint véletlenül kezdett el épületeket fotózni - az azonban egyáltalán nem véletlen, hogy az építészek szerint Bujnovszky Tamás képei többet mondanak el a házaikról, mint amit a szemlélő a valóságban láthat. A legnevesebb magyar építészeti fotós elismertségét nem csak a számtalan publikációja és a legfontosabb hazai tervezők épületeiről készített munkái mutatják: idén februárban a Fővám téri metrómegállóról készített sorozatával a Sony World Photography Awards nemzetközi versenyében a világ legjobb épületfotósai közé választották - a kiállítás éppen ezen a héten nyílt meg Londonban.

"Amikor először találkozom egy épülettel, igyekszem minden előítélet nélkül szemlélni, majd fotózás közben próbálom megragadni hangulatát, kiemelni hangsúlyait, melyeket a nap körbejárása folytán állandóan változó fény-árnyék viszonyok folyamatosan alakítanak. A kihívást az jelenti, hogy a ház teljes lényegét egy másik vizuális nyelven, néhány képbe sűrítve kell újrafogalmaznom" - írja Tamás a honlapján. Elsősorban megrendelésre dolgozik, így a fő inspirációt a határidő jelenti számára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elég időt szánjon egyéni kiváncsisága kielégítésére. Művészi eredményei ebből születnek.

Rendszeresen publikál hazai építészeti lapokban (Atrium, Magyar Építőművészet, Metszet, Octogon), külföldön az ArchDaily, Dezeen és Designboom online lapokban, valamint az A10, a Wallpaper és az Area magazinokban is. Három éve a régi-új Magyar Építőművészet fotószerkesztője. Néhány éve több száz fotóját adományozta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményének. 

9 kérdésünkre Tamás nem csak mondatokkal, hanem egy fotóválogatással is válaszolt, így ezúttal a képekkel együtt mutatjuk be villáminterjúnk szereplőjét.

2011. szeptember 30. határkő a magyar múzeumok történetében: az ekkor kiadott kormányhatározat szerint Baán László 2013. szeptember 30-ig múzeumi főigazgatói posztja mellett kormánybiztosként irányítja a budapesti Ötvenhatosok terén kialakítandó „MúzeumLiget” előkészítését, ahová a jelenlegi tervek szerint a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria összevont gyűjteményeinek egy része és a Magyar Fotográfia Múzeuma kerülne. Az elképzelések szerint a Hősök terén található Schikedanz-palota a régi mesterek képtárává válik, míg a Műcsarnok mögött nemzetközi tervpályázat eredményeként felépítendő Új Képtár a 19. század közepétől máig terjedő időszak gyűjtő- és kiállítóhelye lenne; mindkét épületben együtt lenne látható a nemzeti és az európai anyag.

Fotó: Dezső Tamás

Azóta az is kiderült, hogy a két intézmény egyesítése február végéig megtörténik, a döntés elleni tiltakozásul a Nemzeti Galéria főigazgatói székéről lemondó Csák Ferenc posztja pedig megszűnik. A döntésre a szakma egy része – kifogásolva a szakmai egyeztetések és a hatástanulmányok hiányát, valamint a két gyűjtemény eltérő evolúciója miatt az „újraegyesítés” fogalmát – heves tiltakozással reagált. Világosan látható, hogy a 2017-re túlnyomórészt európai uniós forrásokból tervezett beruházás megvalósulásától függetlenül a következő két évre tervezett viták, tárgyalások, egyeztetések során a budapesti, valamint az országos múzeumi intézményrendszer mellett a hazai művészettörténeti praxis is nagy változásokra számíthat. A tervekről, az előkészületekről Baán László kormánybiztossal beszélgettünk.