interjú

Körülbelül egy hete mindenhol egy fiatal, magyar tervező, Márkus Dóra elegáns, de alternatív anyagú ékszereibe botlunk a világhálón. A MOME-n textiltervezőként végzett alkotóval és a márka életét egyengető művészeti menedzserrel, Zimmer Zsófiával a Doridea márkáról beszélgettünk a retek utcai A Table!-ban.

hg.hu: A Doridea egy elég friss márka, jól sejtem?
Márkus Dóra: A márka már régebb óta megvan, de tény, hogy most a csapatmunkának, a Zsófival történő összefogásnak köszönhetően hatalmas lendületet vett. Az előtte lévő időszak inkább kísérleti fázis volt, az egyetem alatt kerestem a saját utamat. A MOME-ra jártam textiltervező és nyomott anyag tervező szakra.

Ma a magyar lakosság közel 70%-a él városokban, 2050-re azonban a becslések szerint ez az arány 80% fölé is emelkedhet – éppen ezért a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC) által Város a fenntarthatóság felé címmel szervezett konferencia célkeresztjében a települések álltak. A szakemberek szerint egy szebb jövő eléréséhez a legrövidebb út azok megreformálásán keresztül vezet. A három éve működő non-profit hazai szervezet a World Green Building Council tagja, célja az épített környezet fenntarthatóvá tétele, a környezettudatos építési gyakorlat elterjesztése, például az akár kormányzati szintű döntéshozóknál való lobbizás révén.

Dr. Reith András, a HuGBC elnöke előadásában többek között rámutatott: ma Magyarországon 70%-ban fosszilis energiahordozókat alakítunk át – ennek köszönhetően, a gázártámogatás révén pedig „talicskával toljuk ki a pénzt a határon”, fogalmazott, és azt is kiemelte: az olyan, településtervezési eszközökkel, mint az épületek megfelelő tájolása, ami nem kerül pénzbe, akár negyedével is csökkenthető azok energiafelhasználása. A konferencia apropóján a szakemberrel arról beszélgettünk, milyen eredményeket ért el eddig a 3 éve létrejött szervezet. 

Káposztáskockát ebédelt a Centrálban, aztán megnézte Makovecz Imre farkasréti ravatalozóját. A hétvégén Budapestre érkezett Japán egyik leghíresebb építésze, Shigeru Ban, aki a Hay Festival keretében nyilvános beszélgetésen vett részt Martha Thorne, a Pritzker-díjzsűri igazgatójának társaságában. Banhoz hasonló jelentőségű építész elvétve teszi be lábát a válság sújtotta Közép-Európába. Nevéhez a kortárs építészet olyan tankönyvi példái kötődnek, mint a tokiói Függönyfalas ház vagy a metzi Centre Pompidou, emellett kartonpapírból is bármit összerak – mostanában például egy 700 fős katedrálist. A hg.hu-val szombaton, a nyilvános programot követően beszélgetett. 

Martha Thorne és Shigeru Ban Budapesten. Fotó: Koleszár Adél

Utálja a nyilvánosságot. A zsurnalisztákat is. Két mondatban válaszol – ha egyáltalán válaszol. Ilyen hírek keringenek a Petőfi Irodalmi Múzeum sűrű levegőjében, az interjúra várakozó újságírók között. A valóság aztán ezeket csak részben igazolja vissza. Shigeru Ban mintha valóban nem szokott volna hozzá a nyilatkozatokhoz: megfontoltan válaszol, nevetgél, máskor zavartan visszakérdez. Olykor elmélázik, úgy kell visszarángatni az interjúalany szerepébe, látszik: lenne más dolga. Mint kiderül, tényleg: épp egy zenei központ pályázatán dolgoznak a párizsi irodában. Erről szívesen mesélne is, de Martha Thorne, aki egyfajta fordítóként közvetít a magyar újságírók és a japán építész között, lepisszegi. Elvégre még le sem járt a beadási határidő. 

Múlt héten adtuk közre azt a sajtóközleményt, amiben egy már január óta fennálló helyzetet jelent be Tóth Bori divattervező, miszerint elhagyja a saját nevét viselő, Tothbori márkát. A hír kapcsán ültünk le egyik délután egy körúti kávézóban beszélgetni Tóth Borival, aki a szakítás okáról és a jövőbeli terveiről egyaránt beszélt a hg.hu-nak.

Tóth Bori divattervező

hg.hu: A beszélgetésünk apropója nem titok: kiváltál a saját nevedet viselő Tothbori márkából.
Tóth Bori: Igen, kicsit furcsa helyzet, de így van. A múlt héten közreadott sajtóanyag elég tömören fogalmazta meg a helyzet lényegét. Ez a helyzet már január óta fennáll, de több okból is most láttuk elérkezettnek az időt, hogy a sajtót is tájékoztassuk erről. Egyrészt már nagyon jól körvonalazhatóak a jövőbeli terveim, már csak ezen dolgozom, valamint a Tothbori márka hamarosan bemutatja az utolsó, általam tervezett kollekciót az Allee-ban, és szerettem volna tisztázni a helyzetet.

Már az Egyesült Államokba is eljutott egy Budapesten élő tervezőlány, Csobádi Eszter jelenleg még csak mellékállásban, szabadidőben vitt márkája, a Musume. Egy délután a Toldiban találkoztunk a tervezővel, aki többek között arról is mesélt nekünk, hogy hogyan fér meg egymás mellett egy autókkal foglalkozó magazin és egy fiatalos divatmárka.

hg.hu: Hogy indult a Musume?
Csobádi Eszter: Először csak magamnak készítettem textilnyakláncokat. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a barátnők, ismerősök kérték: csináljak nekik is. Ez épp karácsony környékén történt, készítettem többet és gondoltam, kipróbálom magam a WAMP-on. Délután négyre már csak pár darab maradt a pultomon. Ennek több oka is volt: a nyakláncok újdonságnak számítottak, az áruk tökéletes ajándékká tette őket, és ráadásul még a mérettel sem lehetett mellélőni, ha valaki meglepetésnek vette.

Egy fiatal márka, a La Fragile egyből egy éves kollekcióval debütált a hazai piacon. A lágy vonalvezetéssel és finom színhasználattal készült, természetközeli inspiráción alapuló darabok Hidasi Zsófi és Bugya Brigi tervezők munkáját dicsérik. Az alkotókat egy interjú során kérdeztük, akik többek között Babatpuszta csodás tájára is elkalauzoltak minket.

fotó: Guba Ilka és Guba Sándor

hg.hu: Hogy merült fel a márka alapításának az ötlete?
Bugya Brigi: Amikor összebarátkoztunk és elkezdtünk különböző művészeti projekteken együtt dolgozni, rájöttünk, hogy nagyon hasonló a látásmódunk, az érdeklődésünk és a szépről alkotott elképzelésünk, és hogy mindkettőnket az alkotás vágya mozgat. A közös munka során pedig kiforrott a gondolat: együtt szeretnénk dolgozni, és nem csak rövid távú projekteken, hanem valamin, ami a sajátunk.

A mai Gombold újra! divatbemutató egyik kulcsfigurája Tombor Sarolta sminkes, aki nemcsak a koncepcióért, de azért is felel, hogy zökkenőmentesen menjen a munka. A show előtti sűrű napokban Sarolta szakított időt arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre, és így megtudtunk néhány kulisszatitkot egy ilyen nagyszabású esemény sminkes, szakmai oldaláról.

A Gombold újra! 2.0 sminkpróbája

hg.hu: Beszélgetésünk apropója a Gombold újra! második pályázatának divatbemutatója, ahol te vagy a vezető sminkes. Mi a dolga egy vezető sminkesnek egy ilyen nagyszabású bemutatón?
Tombor Sarolta: A vezető sminkes dolga, hogy a tervezőkkel és stylisttal egyeztetve, kitalálja a bemutató sminkjét, megszervezze a csapatát és betanítsa a sminket. A bemutató napján a teljes összképért felelek. Sminkelnem nem kellene, de én szoktam.

Amellett, hogy a világ legrangosabb építészeti filmfesztiválját szervezi, maga is forgat. Legújabb filmje az építészet és diplomácia kapcsolatáról szól, és március végén a Budapesti Építészeti Filmnapokon személyesen is bemutatja. Interjú Jord den Hollander építész-filmrendezővel, a Rotterdami Építészeti Filmfesztivál igazgatójával.

Fotó: Frank Hanswijk

hg.hu: Hogyan lesz egy építészből fesztiváligazgató?

Jord den Hollander: 1999-ben rendeztünk egy szimpóziumot a városok filmes reprezentációjáról. Olyan kézenfekvő filmeket vetítettünk, mint a Metropolis vagy a Szárnyas fejvadász. A nagy érdeklődésen felbátorodva a következő évben rendeztünk egy filmes minifesztivált, ezen már nyolc filmet mutattunk be. Azóta komoly fesztivállá nőttünk, kétévente több mint 100 játék- és dokumentumfilmet vetítünk, van egy filmes adatbázisunk, ami a többi, hasonló fesztivált segíti a programalkotásban. Emellett több országban részt vettem építészeti filmfesztiválok beindításában, így Moszkvában, Varsóban és persze Budapesten.

Lucy Liu, Selma Blair és Charlize Theron hordja a ruháit, amelyek Tokiótól New Yorkig a világ számos nagyvárosában kaphatók - Nanushka, azaz Sándor Szandra az egyik legismertebb magyar divattervező. Sikereit céltudatossággal, profizmussal és rengeteg munkával érte el, és bár Londonban tanulta a szakmát, sosem volt kérdés számára, hogy a saját vállalkozását itthon kezdi el felépíteni. A Nanushka brand Szandra gyerekkori becenevéből született 2005-ben, és a kis budapesti showroom megnyitása után hamarosan már külföldi megrendeléseket szereztek.

Nanushkát viselni életérzés: a jellegzetes, monokróm színvilággal, a tradicionális szabásvonalak és a finom, mégis merész megoldások harmóniájára épülő ruhák nem az aktuális, pillanatnyi trendeket követik, a formák és sziluettek sokkal inkább örökérvényűségre törekszenek. 

Szandra márkájának népszerűségét minden bizonnyal annak is köszönheti, hogy a tervezésnél számára az elsődleges szempont a kényelem és a hordhatóság - a Nanushka ruhák cseppet sem hétköznapiak, mégis bármilyen hétköznapon szívesen viselné őket az ember.

Az annCHI márka itthon nem olyan ismert, pedig egy magyar divattervező áll a név mögött. Horváth Anna a London College of Fashion-ön szerzett diplomát, de az ott tanultakat másfél éve itthon kamatoztatja: Magyarországról építi főleg a külföldi piacot megcélzó márkáját. A tervezővel egyik délután a Castróban beszélgettünk a kinti tanulmányairól, az annCHI-ról, valamint a Christopher Kane-nél töltött gyakorlati időről.

annCHI by Anna Horváth 2010 tavasz-nyár; fotó: Ben Roberts

hg.hu: Itthon nem vagy ismert tervező, de külföldön már több megjelenésed is volt.
Horváth Anna: Igen, mivel külföldön, Londonban tanultam, ezért ott jobban ismernek, több oldalon is bemutatták már a munkáimat, míg itthon nem. Magyar interjút réges-régen adtam. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vásárlóim is főleg külföldiek.