frankfurt am main

A bővítés hároméves munkája után újra megnyitott Németország egyik legfontosabb művészeti gyűjteménye, a Städel Frankfurt am Mainban. És kívülről mindebből egy átlyuggatott, gyepes dombon kívül semmi sem látszik.

Újabb német városban kezdődik el a második világháborút követő újjáépítések revíziója. A barokk belvárosát lassan egy évtizede rekonstruáló Drezda után az európai pénzügyi központként számon tartott, felhőkarcolóiról is ismert Frankfurtban tették le a régi-új óváros alapkövét január 23-án. A 130 millió eurós (kb. 40 milliárd forint) DomRömer-projekt keretében, 7000 négyzetméteren állítják helyre a középkori eredetű utcaképet várhatóan 2016-ig. A körülbelül ötven házhelyre mindössze nyolc esetben épül vissza biztosan a háborút megelőzően ott állt épület pontos mása. Ennek ellenére, Drezdához hasonlóan, itt is hatalmas viták övezik a projektet, amelyre Budapestről is érdemes odafigyelni.

Frankfurt belvárosa 1949-ben

Frankfurt, csak úgy, mint Németország más nagyvárosai, alaposan megszenvedte a második világháborút. A szövetségesek 1943 októbere és 1944 márciusa között hat alkalommal is célzott légitámadásokat hajtottak végre a város ellen. A bombázásoknak köszönhetően a háború végére alig maradt állva ház a középkori eredetű óvárosban. Az egykori koronázó város mégsem járt azonban annyira rosszul, mint a Kelet-Németországhoz került Drezda, ahol a kilencvenes évekig prériként éktelenkedett az egykori belváros hűlt helye. Itt a belváros templomait és a néhány viszonylag épen megmaradt polgárházat helyreállították az ötvenes évek végére, a foghíjakat pedig idővel szép lassan kitöltötték. Radikálisabb beavatkozásra a hatvanas évek végén került sor. Frankfurt 1963-ban írt ki átfogó építészeti pályázatot az óváros újjáépítésére. Ezekből a tervekből fejlődött aztán ki az egykori tyúkpiac és a környező utcák és házak helyére építendő hatalmas, modern épület ötlete, a városi közműcégek egyesített székháza számára.

Idén is megnevezte a négy régióra osztott földkerekség legjobb felhőkarcolóit a speciális építési terület legismertebb szakértő szervezete, a chicagói Council on Tall Buildings and Urban Habitat (CTBUH). Bár a tavalyi fejleményt, az új világrekordot beállító Burj Khalifát idén nem sikerülhetett lepipálni, azért Frank Gehry személyében, aki első felhőkarcolójának örülhet New Yorkban, most is akad valódi sztár a csapatban, az ázsiai nyertes pedig a tréfás nevű „Mutatóujj”, azaz Index.

A Guangzhou International Finance Center diagrid struktúrájának számítógépes modellje. Kép © Wilkinson Eyre

A CTBUH által szervezett versengés jó ideje rácáfol a gazdasági válságra. Miután tavaly megdőlt a magassági rekord, idén minden eddiginél több nevezés érkezett, Richard Cook zsűrielnök, a Cook + Fox építésziroda vezetője pedig repesve jelentette ki: a színvonal is felülmúlja az előző évekét. Hogy erről a zsűri többi tagja miként vélekedett, nem tudjuk. A hozzáértést mindenesetre személyük garantálta: Mohamed Ali Alabbar, a Burj Khalifát építtető Emaar Properties mellett a bírálók között ült Gordon Gill, Chicago egyik legismertebb, felhőkarcolókra specializálódott irodájának vezetője, Peter Murray urbanista, a londoni New London Architecture Centre vezetője, Werner Sobek német mérnök és Antony Wood az Illinois Instutite of Technology és a CTBUH képviseletében.