fotó

Az őszi-téli nagy sikerű első Real people kampány után, a tavasz-nyári szezonban is ismert emberekkel (nem modellekkel) népszerűsíti magát Mojzes Dóra és Abodi Dóra közös üzlete, a Showroom R9.

Gáldi Vinkó Andreának, az Ív & Candie páros egyik tagjának diplomamunkáján alapuló fotókiállítása egy hétig látható a Deák Erika Galériában. A tárlatot március 27-én Oltai Kata művészettörténész és kurátor nyitotta meg. A megnyitón mi is ott voltunk.

fotó: Gáldi Vinkó Andrea

Márciusban új kampányképekkel jelentkezik a Kollektiva. A képekért ezúttal az Ív & Candie páros volt felelős. Szombat Éva és Gáldi Vinkó Andi különleges világával már számos cikkben foglalkoztunk. A képek ezúttal is a duó hamisíthatatlan stílusában születtek. A Kollektivával közös kreatív munka lezárása a rendhagyó csütörtöki Kollektiva klub keretében lesz a Corvintetőn.

fotó: Ív & Candie

Ív & Candie, azaz Szombat Éva és Gáldi Vinkó Andi képei egy teljes hónapra elfoglalták a Liget Galéria falait. A fotóspáros különleges világát összefoglaló tárlat holnap látható utoljára a kiállítóterembe, így aki eddig még nem látta, az gyorsan vegye az irányt a Városliget felé! 

JR-t, a tavalyi TED díjazott francia fotós - street art művészt két dologról lehet felismerni: csak kalapban és napszemüvegben mutatkozik, illetve a világ különböző városainak utcáira ragasztja gigantikus méretűre nagyított képeit. Afrika, Ázsia és Dél-Amerika után JR - akit korábban már a hg-n is bemutattunk - most Los Angeles házfalait célozta meg óriásplakát-fotóival: a "Wrinkles of the City" (azaz a város ráncai) elnevezésű projektjében helyi idős emberek portréit nagyítja fel és ragasztja ki a metropolisz húsz pontján, így irányítva a figyelmet a gyakran háttérbe szoruló társadalmi csoportra, az idősek egyéni történeteire.

Saját bevallása szerint véletlenül kezdett el épületeket fotózni - az azonban egyáltalán nem véletlen, hogy az építészek szerint Bujnovszky Tamás képei többet mondanak el a házaikról, mint amit a szemlélő a valóságban láthat. A legnevesebb magyar építészeti fotós elismertségét nem csak a számtalan publikációja és a legfontosabb hazai tervezők épületeiről készített munkái mutatják: idén februárban a Fővám téri metrómegállóról készített sorozatával a Sony World Photography Awards nemzetközi versenyében a világ legjobb épületfotósai közé választották - a kiállítás éppen ezen a héten nyílt meg Londonban.

"Amikor először találkozom egy épülettel, igyekszem minden előítélet nélkül szemlélni, majd fotózás közben próbálom megragadni hangulatát, kiemelni hangsúlyait, melyeket a nap körbejárása folytán állandóan változó fény-árnyék viszonyok folyamatosan alakítanak. A kihívást az jelenti, hogy a ház teljes lényegét egy másik vizuális nyelven, néhány képbe sűrítve kell újrafogalmaznom" - írja Tamás a honlapján. Elsősorban megrendelésre dolgozik, így a fő inspirációt a határidő jelenti számára, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elég időt szánjon egyéni kiváncsisága kielégítésére. Művészi eredményei ebből születnek.

Rendszeresen publikál hazai építészeti lapokban (Atrium, Magyar Építőművészet, Metszet, Octogon), külföldön az ArchDaily, Dezeen és Designboom online lapokban, valamint az A10, a Wallpaper és az Area magazinokban is. Három éve a régi-új Magyar Építőművészet fotószerkesztője. Néhány éve több száz fotóját adományozta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményének. 

9 kérdésünkre Tamás nem csak mondatokkal, hanem egy fotóválogatással is válaszolt, így ezúttal a képekkel együtt mutatjuk be villáminterjúnk szereplőjét.

Ma nyílik Terry Richardson legújabb kiállítása Los Angelesben, amelyen a divatfotós Hollywoodról készített 25 legújabb képét mutatja be: bár Terry New Yorkban született, Los Angelesben nőtt fel és ma is itt él, a fotók pedig a tőle megszokott nyers, provokatív és látványos stílusban ábrázolják az álomváros csillogó, giccses és gyakran nem túl fennkölt arcait.

Két fiatal magyar fotós, Érmezei Lili Zoe - akivel nemrég interjút is készítettünk - és Fátyol Viola is kiállít a United Creativity által szervezett, február 18-án megnyitott New Wave fotókiállításon Londonban, ahol a legtehetségesebb közép- és kelet-európai művészek mutathatják be munkáikat a műkereskedőknek és a közönségnek.

"Think While You Shoot" - ez volt a Ludwig Múzeum tavaly őszi sztárprogramjának, a Martin Munkácsi képeit bemutató kiállítás címe, de a mondat - gondolkodj, miközben fotózol - akár lehetne Perlaki Márton művészetét legjobban összefoglaló mottó is. Perlaki más szakértők mellett személyes hangvételű tárlatvezetést is tartott a kiállításon, de nem csak ezért juthat eszünkbe róla a XX. század egyik legfontosabb magyar származású fényképésze: Munkácsi forradalmasította a divatfotót, ő mutatta meg, hogy több van ebben a műfajban mosolyogva pózoló csinos lányoknál. Perlaki Márton, az egyik legsikeresebb fiatal hazai divatfotós pontosan ugyanezt vallja: finom, átgondolt, klasszikusan harmonikus, mégis mindig innovatív és formabontó képein a folyamatos kísérletezés, a tehetség és a kitartó munka látszik - a The Room egyik alapítója és képszerkesztője nem véletlenül dolgozhat többek között olyan neves lapoknak, mint a Wallpaper, a Time vagy a Citizen K. Marci augusztus óta New Yorkban él, így a 9 kérdésünk közül azon az egyen biztosan nem kellett gondolkodnia, hogy hová utazna most egy repülőjeggyel.

Marci már több mint tíz éve foglalkozik fotózással, 2011-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán is lediplomázott. Tóth Alival, Virág Anikóval és Gábor Balázzsal 2004-ben alapították meg a The Room magazint, ami akkor még csak ötszáz példányban készült, és kettős célja volt: a USE tervezőinek diplomakollekcióját akarták bemutatni, és szerettek volna egy fórumot teremteni annak az experimentális, progresszív képalkotási stílusnak, amit - akkoriban itthon szinte egyedülállóként - képviseltek. Az első szám Marci fotóival nagy sikert aratott, az azóta félévente megjelenő magazin pedig már a 14. számnál tart, és hatvan százalékát külföldön adják el Tokiótól Párizsig. 

Marci azt vallja, hogy a divatfotó lényege látásmódok és a trendek folytonos változása, ugyanakkor képein sajátos nyugalom, átgondolt komponálás, klasszikus fény-árnyék hatások használata, az örökérvényűség keresése tükröződik. 2005-ben és 2006-ban is az év divatfotósának választották itthon, az editorialok mellett reklámkampányokat is készít, legutóbb pedig az egyik legnevesebb designmagazin, a Wallpaper számára fotózott divatanyagot - ennek kapcsán a stylistokkal, Virág Anikóval és Tóth Alival mi is beszélgettünk -, de villáminterjúnkban most kivételesen nem a munkáról kérdeztük Marcit, aki nyár óta New Yorkban él és dolgozik.

Korunk társadalma az énközpontúság bűvkörében éli mindennapjait. Naponta osztjuk meg legkisebb rezdülésünket és fotóinkat a közösségi oldalakon, a tinédzserek pedig saját magukat fotózzák, hogy minél több képet közzé tehessenek. Miért is csodálkozunk hát, ha a divattervezők is kibújnak a rajz- és szabászasztal mögül, és kampányarcként domborítanak aktuális kollekcióik fotósorozatán? A jelenség egyébként nem is olyan újkeletű, mint elsőre hinnénk, Yves Saint Laurent már a hetvenes években saját meztelen fotójával népszerűsítette férfi parfümjét...

Yves Saint Laurent Pour Homme nevű parfümjéhez készült reklámfotó; fotó: Jeanloup Sieff

Mielőtt példákat említenénk gondolkozzunk el azon, hogy vajon mi lehet a célja annak, hogy a tervezők saját márkáikat reklámozzák? Az egyik oldalon ott áll az, hogy a tervezők nem modellek. Éppen ezért egy ilyen fotó képes elhitetni a vásárlókkal, hogy a termékek hús-vér embereken is jól mutatnak. “Két célja van az ilyen kampányoknak, az egyik, hogy közelebb hozza a civil emberekhez a terméket, a másik pedig, hogy még inkább növelje a sztárkultuszát a tervezőnek, ezzel az elérhetetlenséget kommunikálva” - vázolta a két oldalt Balla Vivienne divatfotós. A megbotránkoztatás eszközével mind a kettő elérhető, ezt jól mutatják az elmúlt negyven év példái is.