Míg a világ városainak jelentős része tárt karokkal fogadna egy olyan világhírű intézményt, mint a Guggenheim-múzeum, a finn főváros vezetése május 2-i ülésén elutasította a projekt tervét. Mindezt annak ellenére, hogy az ebből a szempontból igen válogatós Guggenheim-alapítvány 2011 januárjában Helsinki polgármestere, Jussi Pajunen kérésére kezdte vizsgálni egy ottani fiókintézmény megvalósításának lehetőségét.
Ádáznak nem lehet nevezni, mindenesetre az interneten komoly csata dúl Európa nagyvárosai és országai között azt eldöntendő: hol is áll a kontinens első felhőkarcolója. A választ megnehezíti, hogy az építészeti szakkifejezésnek nincs pontos definíciója. Egy biztos: míg az Egyesült Államok nagyvárosaiba a 19. század végétől futószalagról potyogtak a felhőkarcolók, addig Európa későn hódolt be az új műfajnak - olyannyira, hogy akár mi, magyarok is versenybe szállhatnánk a címért. Hogy kié a dobogó felső foka, nem tudjuk, de megmutatunk tízet Európa első felhőkarcolóiból.
A felhőkarcoló kifejezés eleinte a mostani jelentéstartalmánál kicsit visszafogottabb volt: a tíz emeletet elérő vagy azt meghaladó, fémvázas épületeket értették alatta az Egyesült Államokban, elsősorban Chicagóban, Detroitban, New York-ban és St. Louis-ban. (A fémváz azonban csak az egyik innováció, ami lehetővé tette a magasházak építését – a másik a közlekedést lehetővé tevő lift.) A hagyomány az első klasszikus felhőkarcolónak az eredetileg tízemeletes, 1885-ben épült chicagói Home Insurance Buildinget tartja, amelyet 1931-ben elbontottak. 42 méteres magasságával természetesen ez sosem volt a világ legmagasabb épülete; ezt a címet csak évtizedekkel később veszik át a felhőkarcolók.
Pazar kiállítású, vaskos kötet jelent meg a magyar könyvpiacon idén januárban, válogatott közép-európai színházépületekről, kellően részletező és sokszínű szerkesztésben. A cseh kezdeményezésre lengyel, szlovák, szlovén, osztrák és magyar együttműködéssel készített 600 oldalas mű hosszan tartó, politikai és társadalmi témákat is érintő kalandozást ígér a várszínházak korától a legújabb színházi terek működéséig.
A nemzetközi érdeklődés miatt olvasmányos angol nyelven publikált könyv a TACE (Theatre Architecture of Central Europe) elnevezésű projekt 2008 és 2010 közt végzett, nyilvános programokkal kísért kutatómunkájának egyik kézzelfogható eredménye, és eredetileg a tavaly nyáron (sikeres magyar jelenléttel) zajló szcenográfiai quadriennálén mutatták be Prágában. (A projekt honlapja magyarul is elérhető.) A kezdeményezés lényegét Václav Havel nemrég elhunyt, egykori cseh köztársasági elnök fogalmazta meg a könyv előszavában, miszerint a politikai rendszerváltások után ismét megnőtt az igény a régió kulturális összefogására és egyben megújulására. A cseh Nemzeti Színház (Národní divadlo) kiadásában, a résztvevő országok kulturális minisztériumainak és az EU-s Kultúra 2000 néven futó program anyagi hozzájárulásával befejezett kötet erre tesz kísérletet grandiózus vállalkozásával.
Bár a Zaha Hadid vilniusi látványterveinek bemutatása óta eltelt hosszú idő egyértelműen azt mutatta: a Guggenheim félretette globális múzeumláncának bővítési terveit, pár napja kiderült, mégsincs így. Egyéves munkát követően elkészült ugyanis az a tanulmány, amely alapján Helsinki egyértelműen kiváló helyszín az új létesítménynek. A finn főváros vezetése heteken belül dönt arról, hogy támogatja-e a kezdeményezést.
Bár a magyar embernek semmi oka arra, hogy külföldön keressen magának termálfürdőt, aki más országok gyógyvizeit is ki szeretné próbálni, a célállomás kiválasztása előtt mindenképp kattintson rá a Thermal Bath Guide oldalára, amit két fanatikus fürdőző készít, akik Európa számtalan fürdőjét letesztelték már, és nemcsak a top, de a legrosszabb helyekről is írnak.
Európa legmagasabb toronyházaként harangozzák be Isztambul egyik legújabb fejlesztését. Pontos magasságot egyelőre nem tudni, és a jól hangzó szlogennel is van egy kis gond: az épületnek kiszemelt telek a török nagyváros ázsiai oldalán fekszik.
Rendhagyó megoldásokból sokat látunk manapság, de kevés olyat, amely képes túlmutatni a pillanat igényein és lehetőségein. A vajdasági Mokrin legújabb épülete azonban ilyen válasz próbál lenni a „Hova tovább?” fel nem tett kérdésére. Állhatna akárhol: a kritikusok valószínűleg elsősorban ezt az érvet hangoztatnák vele szemben. De ott áll, ahol, mi több, ez meg is határozza. Megszokni és megszeretni nem lehet könnyű, és nem is egy-két napba telik, de bátorsága épp ezért tiszteletre méltó.
Mokrin (középkori magyar nevén Homokrév) hatezer lelkes település a Bánátban, az Aranka partján, pár kilométerre Nagykikindától. A török alatt elnéptelenedett helyet a 18. században telepítették újra; akárcsak a legtöbb telepesfalunál, itt is katonai mérnökök húzták meg a derékszögű úthálózatot és jelölték ki a szabályos rendben sorakozó telkeket. Az épületek telepítésében, tömegében is érződő egységes arculatát Mokrin máig megőrizte. A Terra Panonica nevet viselő idegenforgalmi-kulturális komplexum beruházója egy nagyobbacska épületegyüttest vásárolt meg, hogy abban helyi termékeket előállító üzemet, művészeti központot, éttermet és vendégházat üzemeltessen. A tervezőt, a négy szerb építész alkotta Studio AUTORI-t meghívásos pályázaton választották ki.
A holland építésziroda tervezheti Grúzia második legnagyobb városa, Kutaiszi új repterét. A 178 ezres, az ország középső részén fekvő településnek azért van szüksége új, reprezentatív légikikötőre, mert Miheil Szaakasvili kormányának döntése értelmében itt épül az ország új parlamentje és kormányzati negyede.
Augusztus 20-án hivatalosan is átadták a Harpa – Reykjavík Koncertterem és Konferenciaközpont épületegyüttesét az izlandi fővárosban. A világszínvonalú, Olafur Eliasson dán-izlandi képzőművész együttműködésével tervezett komplexum építése 2008-ban maradt félbe, amikor az ország gazdasága a globális válság következtében a tönk szélére került. Bár a Harpát utóbb mégis befejezték, a World Trade Center Reykjavík névre keresztelt fejlesztés eredetileg tervezett további ütemei, így a 400 ágyas szálloda, a luxusapartmanok, a kereskedelmi központ és a Landsbanki pénzintézet új központja nem készül el.
London egyes külvárosai az elmúlt napokban a Grand Theft Auto nevű számítógépes játék színtereihez váltak hasonlóvá , a Mark Duggan lelövését követően kialakult rombolásnak és a fosztogatásoknak azonban nemcsak a brit kereskedők és politikusok látják kárát. Egy 1867-ben létesített, a második világháborút is átvészelő családi üzletház pusztulása ráirányította a figyelmet arra, hogy a környék építészeti emlékeit is komoly veszély fenyegeti.
A Reeves-bútorüzlet maradványai Croydonban. Fotó: Peter Trimming, Wikipédia
