design/karrier

Befellegzett a kockaforma audio-szetteknek: heteken belül elkészül a magyar bodor audio + komplett audiorendszere, amely egyesíti a designt a csúcsminőségű hangzással. A Presence ráadásul nemcsak energiatakarékos, de a megrendelő igényeire is szabható. A high-end készülék mögött álló csapattal bemutatótermükben beszélgettünk.

Dobozok szegélyezik a látogató útját a Vámház körúti lakás bejárata előtt, ha az illető a bodor audio + bemutatótermébe igyekszik, odabent pedig alkatrészek sokasága sorakozik a polcokon, éppen hogy sejtetve, mennyi kísérletezés áll a küszöbön túl található high-end audio szett mögött. A Bodor Ferenc és Finta Csaba közös munkájából született Presence névre keresztelt hangrendszer igazi magyar sikertörténet lehet – de európai szinten is egyedinek számít. Találni ugyanis olyan gyártókat, akiknél csúcsminőségű a hangzás, és akadnak olyanok is, akik kifejezetten a designkészülékekre koncentrálnak, ám a kettő egyben ritkán fordul elő.

Kazushi Nakada ebben az évben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektori megbízottjaként és vendégelőadóként támogatja a Design Intézet, Tárgyalkotó Tanszékének strukturális kialakítását. A külföldön számtalan sikeres kiállítást jegyző alkotót egyetemi munkája mellett, arról is kérdeztük, hogyan jutott el azokhoz a sajátos térérzetet keltő, következetes művészi látásmódról tanúskodó üvegmunkákhoz, amelyekkel a világ számos pontján: Szlovákiában, Ukrajnában, Finnországban, valamint az Egyesült Államokban is bemutatkozott már.

Kazushi Nakada - portréfotó: Kóródi Dániel

hg.hu: Hogyan alakult, hogy az üvegművészetet választotta pályaként?
Kazushi Nakada: Keramikus családban nőttem fel: a nagyapám keramikus volt, de én valahogy mégsem keramikus akartam lenni, szóval az üveg talán nem is volt olyan rossz ötlet!

Magyar design nem volt, hanem lesz! Ezt a merész állítást tavaly év elején bizonyítottuk először: tíz kiemelkedő tehetséget választottunk ki és mutattunk be azok közül az egyetemisták közül, akik az előző évben diplomáztak a design, az építészet, a vizuális kommunikáció vagy a divat terén. Idén újra bemutatjuk 2011 legjobb pályakezdő kreatívjait, akik Soprontól Budapestig készen állnak a magyar design megváltására.

A listát ezúttal is igyekeztünk reprezentatív igénnyel összeállítani; a diplomamunka mellett sokat számított az is, ki milyen szakmai teljesítménnyel, esetleg pályázati eredményekkel büszkélkedhet. Tehetségnek, szorgalomnak és egyedi látásmódnak sincs az alábbiak közül senki híjában. A listát eredetileg tízesnek szántuk, ám egy régóta együtt dolgozó páros is bekerült – így végül 11-en szerepelnek, szigorúan ábécé-sorrendben.

Több terület között teremtene hidat a falfestményeket készítő PimpMyWall, amelynek alapítói eredetileg építész végzettségűek. A fiatal csapatot rekordgyorsasággal találta meg a kirowski, és kérte fel az Aegis Media Csoport új irodájának dekorálására. Itt beszélgettünk a tagokkal két festés között.

Mindössze öt napja létezett weboldaluk, amikor a kirowski bejelentkezett a PimpMyWall-nál. Alvégi Lőrinc, Eke Tamás és Varga Lívia triója annak ellenére nyerte el a kommunikációs ügynökség bizalmát, hogy a versenyben álló, évek óta működő csapatok közül nekik volt a legkevesebb referenciájuk. Ezt azonban sikeresen ellensúlyozták a lelkesedésükkel, és azzal, hogy olyan ábrák szabadkezes festését is bevállalták, amit mások matricáztak volna. Nem utolsó szempont volt az sem, hogy építészek – Lóci és Tomi a Budapesti Műszaki Egyetemen, Livi pedig a MOME-n végzett. 

Mindegy, hogy a BKV utastájékoztató rendszeréről vagy madárlakként is funkcionáló információs táblákról van szó, a Kolbászból Kerítést! stúdiónál mindig a közösség áll a középpontban. Az alapítókkal a BKV-nek végzett munkájukról, a megrendelőknél tapasztalható rutintalanságról és a tettvágyra épülő gondolkodásról beszélgettünk a design/karrier sorozat részeként.

Designer körökben régóta számon tartják Orlai Balázst és Kukorelli Pétert. A tervezőpáros egy évfolyamon végzett az Iparművészeti Egyetemen, majd egy időre különváltak útjaik. Péter a londoni Royal College ösztöndíjasa volt, majd a Skoda és a Volkswagen koncepciótervezőjeként dolgozott, Balázs pedig független designerként. Az internetes kapcsolattartást azután váltotta fel a közös munka, hogy Péter hazajött. Ekkor hozták létre a stúdiót, mellyel céljuk az volt, hogy élhetőbbé tegyék közvetlen környezetüket. Filozófiájuknak megfelelően olyan szerethető projektek fűződnek a nevükhöz, mint a schengeni Határpad, a bicikliparkoló a Gödörnél vagy a Bringasztráda kerékpáros hálózat terve. A BKV 2006-ban kérte fel őket a metrókocsi beszerzés design szempontjainak képviseletére. 

Mozgalmasan telik az idei év a tízéves Medence Csoport háza táján: a katalógus, esküvő, Sziget csak pár címszó az aktualitások közül. Gross „Soma” Andrással, Magyar Gergellyel és Terebessy Tóbiással munka közben beszélgettünk a Hajógyári-szigeten.

Hiába kerestük volna hivatalos címükön a Medence Csoport tagjait az elmúlt hetekben, nem túl nagy eséllyel csíptük volna el őket a Pipa utcában. A nyári időszak a designercsoport számára nem az üdülésről, hanem a munkáról szólt: a Hajógyári-szigeten javában készültek a Sziget fesztiválra. Bambuszrudak, ponyvák között találtuk meg őket, a beszélgetésnek pedig a háttérben dolgozó Stihl-fűrész adott alaphangot – utóbbi a belvíz miatt kidőlt fákat vette kezelésbe. Ezt leszámítva minden rutinosan haladt, hiszen tizedik éve dolgoznak a Szigeten.

Meglepetésként érte Mojzes Dórát, amikor Organikus formák - futurisztikus látvány című diplomamunkájára megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete első díját. „Nem számítottam rá. Elég szélsőséges a stílusom, nem hittem volna, hogy tudnak vele azonosulni” – emlékszik vissza a fiatal tervező. Bár 2008 óta még csak két év telt el, Dóra ruhái ma már rendszeres szereplői a külföldi magazinok és divatblogok világának. Csak az elmúlt pár hétben megjelent a brit Idolban, a spanyol H-Magazine-ban és más magyar tervezőkkel közösen a Kismeten.

A művészcsaládból származó Dóra számára nyilvánvaló volt, milyen pályát fog választani. Édesanyja szabadúszó iparművészként, édesapja belsőépítészként dolgozott, de még a nagymama is járt az Iparművészetire – arról nem is beszélve, hogy a nagypapa ott tanított. Húgával, aki ma már enteriőrtervező, kiskorukban rendszeresen jártak bemutatókra és kiállításokra szüleikkel, így nem volt kérdéses, Dóra hol kezdi középiskolai tanulmányait. Divatszakmai tudatossága már a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában fejlődött ki, ahol bőrdíszműves szakon érettségizett.

Design/karrier című sorozatunk az Eclectick, a Tipton, a Manooi, a Rózsavölgyi Csokoládé és a Bomo Art után ezúttal a Kitchen Budapestet mutatja be.

Versbab, fújásra reagáló netvirág, emléktérkép - csak néhány az első hallásra mesébe illő szerkentyűkből, melyeket az érdeklődők megtekinthettek április 29-én, a Kitchen Budapest idei első nyílt napján. Az elnevezés megtévesztő lehet: bár időnként rendhagyó ötleteikkel bemerészkednek a konyha világába is, a KiBunak becézett kreatív alkotóműhely valójában médialabort takar. A Biblia közben megbúvó „technológiai játszótéren” zajló projektek a modern technológiákat kulturális tartalmakkal töltik meg vagy új, meglepő kontextusba helyezik.

Sipos Melinda és Boros Judit a Kitchen Budapestből. Fotó: Glódi Balázs

Amilyen sokszínű dolgok születnek ebből, olyan vegyes a KiBu kutatógárdája is: művészek és designerek dolgoznak együtt építészekkel, informatikusokkal vagy akár biokémikussal. „Egyfajta köztes teret hozunk létre szakmák és diszciplínák között, ahol ezek hathatnak egymásra. Abban hiszünk, hogy ez a keveredés pozitívan hat az alkotómunkára” – foglalja össze hitvallásukat Sipos Melinda, a KiBu programigazgatója.

Design/karrier című sorozatunkban az Eclectick, a Tipton, a Manooi és a Rózsavölgyi Csokoládé után most a Bomo Art ugyancsak egyedülálló története következik.

Szerényen húzódik meg a Régiposta utcában a Bomo Art ódon hangulatú boltja, pedig van, aki külföldről Magyarországra látogatva kifejezetten ezt az üzletet keresi. Az egyedi, kézműves bőrkötéses naplókat, csomagolópapírt és képeslapot forgalmazó vállalkozás japán bédekkerekben bukkan fel, az amerikai Fodor’s-ban szerepel és a Louis Vuitton kelet-európai guide-jában is feltűnt. A kis bolt polcain lévő naplókon, noteszeken az Operaház épülete, régies, gyöngybetűs kézírás és gramofon, a szemközti oldalon egy fotóalbumról komplett nagypolgári család néz le a potenciális vásárlóra. Ne tévesszen meg a békebeli atmoszféra: bár a levendulás levélpapírra akár üknagyanyánk is írhatott volna, a hasonló mintájú cd-tartó elárulja a huszonegyedik századot.

A Bomo Art alapító-tulajdonosa, Boldizsár Károly azután vágott bele a könyvkötésbe, hogy elvégezte a nyomdaipari szakközépiskolát és megismerkedett egykori üzlettársával, akivel belevágott a vállalkozásba. A szakma veteránjainak számítanak, miután 1997 óta készítik különleges könyveiket. A mai napig nem sokan foglalkoznak azzal, amit ők csinálnak: a többség az olyan egyszerűbb, tömeges igényű feladatokra koncentrál, mint a diplomakötés.

Amilyen egyszerű megenni, olyan bonyolult elkészíteni a Rózsavölgyi Csokoládé különleges bonbonjait és csokoládéit. A magas szintű tudásnak csak egy szeletét képezi a csokoládé kristályszerkezete, az anyag szempontjából kritikus hőmérsékletek észben tartása vagy éppen a kakaóbab biológiája. Még a beszélgetés elején járunk, amikor az üzlet csokoládékészítő tulajdonosa, Csiszár Katalin fogad egy telefont és már repkednek az olyan rejtélyesnek tűnő szakszavak, mint a hengerelés és a temperálás.

Az átlagember fejében meg sem fordulna, mennyire összetett dolog is a csokoládé. „Bonyolult, de egyben egyszerű is. Egyszerű, mert egyetlen anyaggal dolgozunk, de bonyolult, mert ebből mégis sokfélét csinálunk” – árnyalja a képet Katalin. Ez a sokféleség is hozzájárulhat ahhoz, hogy a vevőkör tökéletesen vegyes: a különleges csokoládét az édesszájú idős hölgyek és fiatal diákok ugyanúgy viszik. A Királyi Pál utcában található meseszerű kis üzletet nem reklámozták soha, híre szájról szájra terjed. Az üzlet alapításának kapcsán Katalin egészen prózai okot említ. „Nem volt csokoládékészítő nagypapám vagy hasonló kapcsolatom. Viszont a férjemmel észrevettük, hogy nincsen Magyarországon minőségi csoki, és elhatároztuk, hogy csinálunk” – meséli.