Múlt hét pénteken a koránkelős, felpezsdítő elődásra még a Toldi Mozi lépcsője is megtelt. Nem csoda, hiszen a tipográfus, forgatókönyvíró, kutató, történész, kurátor, projektmanager, hobbi jegyárus és szenvedélyes fényképgyűjtő Tamási Miklós a kincsvadászattól egészen a közgyűjtemény-intézményrendszer kritikájáig repített bennünket a Fortepan történetén keresztül.

A váci Forte gyárról elnevezett (épület, katalógus, munkatársak hiányában hivatalosan tulajdonképpen nem létező) gyűjtemény tulajdonképpen a szemetesből indult: az archívum alapját lomtalanításokon felfedezett negatívok adták, amelyek aztán 2009-ig érintetlenek maradtak. Anyagi és emberi erőforrások hiányában a tekercseken lapuló képek és történetek jó része sokáig ismeretlen maradt, végül belevágtak az online archívum projektbe.











