brit építészet

A látszat ellenére nem egy luxus óceánjáró, hanem metróállomás készül az iraki építésznő tervei alapján a szaúd-arábiai Rijádban. A King Abdullah Financial District (Abdullah király Üzleti Negyed) elnevezésű megálló tervezésére kiírt pályázat nyertes csapatában a Zaha Hadid Architects mellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint a Buro Happold szerkezettervező iroda, Davis Langdon és a NewTecninc. A terveket a négy pályázatot tartalmazó rövidlistáról választották ki. A létesítmény alapterülete több mint 1800 négyzetméter lesz, és megépítésére négy év áll rendelkezésre.

Négy vörös kémény ágaskodik egy vörös fakockából a londoni Royal National Theatre közismert betonépülete előtt áprilistól. A szokatlan pavilon egy évig díszeleg majd az egyszer közkedvelt és közutálatnak örvendő brutalista színházkolosszus előtt, hasában egy színpaddal. A brit nemzetit ugyanis átépítik, a The Shed, azaz a a pajta az egyik kieső színpadot pótolja.

Európa egyik kulturális fővárosa idén a franciaországi Marseille, amely számos építészeti attrakcióval is várja az idelátogatókat. Kétségtelenül érdeklődésre tarthat számot a Sir Norman Foster brit sztárépítész jegyezte egyszerű, ám annál frappánsabb építmény: egy látványos tükörpavilon. A karcsú oszlopokra helyezett vékony, tükröződő lemez fedéssel készült pavilon a város régi kikötőjénél várja a látogatókat. A Vieux Port pavilon az alatta nyüzsgő életképek feje tetejére állított leképezése.

Bár a sajtót bejáró látványterv a zágrábi repülőtérhez készült, London polgármestere, Boris Johnson valóban felkérte Zaha Hadid építészirodáját egy központi reptér koncepciójának elkészítéséhez. Az új repülőtér évek óta központi téma Nagy-Britanniában, Heathrow és a jelenlegi kisegítő repterek kapacitáshiánya ugyanis folyamatosan azzal fenyeget, hogy London csatát veszít a globális versenyben. A brit politikusokban egyelőre nem merült fel, hogy a bagdadi születésű építésznő nemzetbiztonsági kockázatot jelentene.

Zaha Hadid Architects: A zágrábi reptér új utasforgalmi termináljának látványterve

Februártól veszik használatba Nagy-Britannia új kutatóközpontját az Antarktiszon. A Halley VI, mint ahogyan neve is mutatja, immár a hatodik emberi építmény a Brunt-jégtáblán 1957 óta. A most elkészült egység különlegessége, hogy a pályázatot követően olyan építésziroda tervezhette, amelynek korábban semmilyen tapasztalata nem volt efféle extrém kondíciókkal kapcsolatban.

A Halley VI labormoduljai. Fotó: Hugh Broughton Architects

2012 áprilisában nyitott meg Belfast új művészeti központja, a Metropolitan Arts Centre, és az év novemberéig a várt látogatószám dupláját, mintegy 173 ezer embert fogadott. Nem csoda, hogy a városban máris „big MAC” néven emlegetik. A vezetés azonban nem csak emiatt lehet elégedett: az épületre is méltán büszkék, hiszen a helyi Hackett Hall McKnight tervezte kulturális központ a Designs of the Year 2013 finalistái között szerepel.

A korszellemnek megfelelően a Designs of the Year 2013 idei építészeti mezőnyében több olyan nevezettet találunk, amelyek régi épületek újrahasznosításával készültek. A lisszaboni Thalia Színház mellett ilyen a Warwickshire-ben álló kastélyrom át- és újjáépítésével kialakított lakóház, a Witherford Watson Mann építésziroda rendkívül látványos munkája. Az építészeti kategória 17 indulója közül ez az egyetlen családi otthon.

Nem a kritikusok által felmagasztalt házak, de még csak nem is az olimpiai stadion: egy cambridge-i botanikai laboratórium kapta idén a Stirling-díjat, amelyet minden évben annak az épületnek ítélnek, amely „a legnagyobb hatást gyakorolja a brit építészet fejlődésére”. Az épületet tervező Stanton Williams építésziroda tagjait megdöbbentette, de nem meglepte a döntés; a Cambridge-i Egyetem botanikuskertjében álló Sainsbury Laboratórium ugyanis megdöbbentően népszerű, többek már esküvőre is kértek engedélyt a falai között.

Goldfinger Ernő 1931-ben alapított családot Párizsban, és feleségével, a festőnek tanuló Ursula Blackwellel hamarosan Londonba költöztek. A csendes Hampsteadben, a Willow Road 1-3. szám alatt építette fel korai főművét, egy háromlakásos társasházat, amelynek középső, legnagyobb lakásába ők maguk költöztek be. A leszármazottaknak köszönhetően ez ma eredeti berendezésével együtt múzeumként működik, a National Trust kezelésében. London nem épp a két világháború közötti modern építészetéről híres, és a kevés minőségi emlék között alig akad látogatható; a magyar vonatkozások mellett már csak ezért is megéri a hampsteadi látogatás.

A Willow Road 2 utcai homlokzata (Goldfinger Ernő, 1937). Kép ©National Trust Images/Dennis Gilbert 

Még mielőtt belépnénk a múzeumba, olvassuk el az épület leírását olyasvalakitől, aki még eredeti funkciójában látta. Major Máté 1973-ban kiadott, Goldfinger Ernőről szóló könyvéhez az építész összes britanniai munkáját végiglátogatta, a Willow Roadon pedig magával az építésszel és családjával is találkozott. „Az utca felől közvetlenül a második szintre lehet belépni, egy oszlopokkal tagolt, fedett tornácról, a lakáshoz tartozó két garázs között.” – írja Major. „A hallból csigalépcső vezet az emeletekre. E lépcső hengere mögött a kertre nyílik a konyha-kamra és a két háztartási alkalmazott szobája. Ezek előteréből még egy, nagyon kis átmérőjű csigalépcső indul, csak lefelé, a legalsó szintre, egy kerti helyiségbe (...).” 

Nevét egyértelműen a minimalizmus irányzatával azonosítják, és mint ilyen, meglehetősen felkapott tervezőnek számít. Számos családi háza épült tehetős megrendelőknek, de ő jegyzi a londoni Kew botanikus kert nevezetes hídját, a Sackler Crossingot, a madridi Hotel Puerta Americát, a csehországi Novy Dvur ciszterci monostorát és a 2014-ben megnyitni tervezett London Design Museumot. Szigorúsága annyira hírhedt, hogy állítólag még a Novy Dvur-i szerzetesek is aggódtak, nem lesz-e túlságosan puritán az új monostoruk – az aggodalom annak fényében különösen nem tűnt alaptalannak, hogy Pawson évekig még kanapét sem tűrt meg saját házában.

A tervező Magyarországon is letette névjegyét: múlt hétfőn szentelték újra az elkészült pannonhalmi bazilikát, amelynek belső tere hazai viszonylatban meglehetősen újszerű műemlékfelfogásban született újjá. Az ünnepélyes eseményen Pawson is megjelent; a visszafogott angol úriember megtestesülésének látszó építésznek az eseményt bevezető sajtótájékoztató után volt lehetőségünk feltenni néhány kérdést, amelyekre a maga jellegzetes, minden szót alaposan megfontoló, kissé csapongó stílusában válaszolt.