Egyelőre spontán módon alakul a Balaton turisztikai célpontként való újrapozicionálása: a külföldi turisták évről-évre elmaradoznak, egyre több viszont a hazai közönséget megcélzó program és fejlesztés. A központi irányítás, illetve a régiót összefogó Balaton Fejlesztési Tanács egyelőre várat magára a jövőbe mutató intézkedésekkel, mint ahogy a válság végét várják a fejlesztők is, például a déli part kempingjeit megszerző és nagyszabású fejlesztési programjaihoz egyelőre hitel után keresgélő SCD Group. A helyi önkormányzatok azonban nem nagyon várhatnak a csodára: a stagnáló kereskedelem és idegenforgalom, valamint a kínálkozó uniós fejlesztési források egyaránt lépésre ösztönöznek.

Eddig Balatonfüred bizonyult a legügyesebbnek: a több ütemben, példás módon helyreállított városközpont, a kibővített és újranyitott Anna Grand Hotel, a felújított és új kulturális intézmények szilárd jövőképről és hatékony városvezetésről árulkodnak. Valami megmozdult azonban a szemközti parton, Siófokon is. A ma 25 ezres városnak, leginkább a hatvanas-hetvenes évek intenzív építkezései következtében, nincs Füredhez hasonló történelmi központja, idegenforgalma pedig a néhány fürdésre alkalmas hónapra korlátozódik – lásd a turisztikai szlogent: „Siófok, a nyár fővárosa”. A település két, országos jelentőségű építészeti emléke a Molnár Péter tervezte, kevesek által ismert meteorológiai obszervatórium, amely elsősorban történeti értéket képvisel, valamint Makovecz Imre látványosságnak sem utolsó evangélikus temploma – ezen túl azonban kevés dolog akad, amiért momentán érdemes Siófokra látogatni.