baku

Minden év elején a legrizikósabb feladatok közé tartozik megjósolni, mely házak lesznek beszédtémává a nemzetközi építészvilágban. Nem csupán azért, mert a legismertebb építészek hírneve is fakulhat, miközben új, korábban ismeretlen tehetségek bukkannak fel, de azért is, mert manapság igen nehéz pontosan megjósolni a pontos befejezési dátumokat. Vannak például olyan házak, amelyek évről-évre felbukkannak ebben a válogatásunkban – igaz, ennyiben biztosan megfelelnek a cikk címének! 2013 a fentiektől függetlenül jó évnek ígérkezik, az alábbi tíz épület mindegyike nagy durranás lehet a maga kategóriájában.

One World Trade Center, New York, USA

A One World Trade Center a Pier 40 felől. Render: onewtc.com 

Tizenkét évvel a WTC elleni terrortámadásokat követően 2013-ban végre elkészülhet az első új torony a Ground Zerón, ezzel lassan folytatódik New York legfájdalmasabb sebének gyógyulása. A David Childs tervei szerint épülő, az építészetinél sokkal komolyabb szimbolikus potenciállal bíró toronyra márciusban emelik rá a SOM és Kenneth Snelson képzőművész tervezte antennát, amivel eléri szimbolikus, 1776 lábnyi (azaz 546 méteres) magasságát. Egyébként nagyjából ez a szám az egyetlen elem, amely máig megmaradt Daniel Libeskind nyertes rendezési tervéből a Ground Zeróra.

Ha viharos gyorsasággal épülő városokról, látványos sztárépítész-bravúrokról esik szó, legtöbbünknek Kína városai, esetleg a gazdag Öböl-államok jutnak eszünkbe. Időről időre azonban az építészet világának hírei között felröppen egy-egy egzotikusabb helyszín - például Asztana, Kutaiszi vagy Baku -  neve is: a volt szovjet államok keresik új identitásukat az építészet nyelvére is lefordítva. Olaj és földgáz adta gazdagság, kaotikus történelmi és építészeti örökség: hogyan találják meg a grúz, azeri vagy éppen kazah nagyvárosok 21. századi arcukat? Három ország példáját vizsgálgatjuk.

Baku, az azeri főváros olyan, akárha a 19. századból szeretne hirtelen a 21. századba átugrani. Eltekintve néhány, a szovjet érában épült grandiózus épülettől, a városszerkezet gyakorlatilag a 20. század eleje óta változatlan. A középkori városrészt 19. századi gyűrű övezi, majd ez vált át a szovjet lakótömbökbe. Az eddig elmaradt városfejlesztést az elmúlt években  hihetetlen boom váltotta fel: egész lakónegyedek tűnnek el, hogy új építésű lakóparkok és luxushotelek váltsák fel őket – mindez joggal váltja ki az épített örökségért aggódók tiltakozását.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság közzétette annak a hat városnak a listáját, amelyek közül kiválasztják a 2020-as olimpiai játékok helyszínét. Külön meglepetés, hogy húsz év után ezúttal nincs amerikai jelölt: a verseny Európa és Ázsia között dől el. Róma, Tokió, Madrid, Isztambul, Baku és Doha versengésének csak 2012 májusában lesz a következő köre, alább azonban lehet szavazni arról, ki hol szeretné a játékokat.

A Kenzo Tange tervei szerint az 1964-es tokiói olimpiára épült Nemzeti Sportcsarnok

Azerbajdzsán legutóbb egy erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető építészeti projekt kapcsán kapott sajtóvisszhangot. Zaha Hadid, a brit-iraki sztárépítésznő ugyanis Hejdar Alijev, az ország 2003-ban elhunyt államfője és egykori aktív KGB-vezér emlékére tervezett kulturális központot a jelenlegi elnök, Alijev fia megbízásából. A 2016-os olimpia rendezési jogára pályázó Bakuban most a dán BIG iroda építi a jellegzetes hegycsúcsokat leképező szénsemleges üdülő- és lakóvárost, amely a tervezők szerint a fiatal köztársaság azonosságtudatát fogja erősíteni.

Jogosan adhat bosszúságra okot, ha a szomszéd engedély nélkül húz fel bungalót a hétvégi telken. De gondoljunk csak bele, mennyire zavarna, ha ugyanoda egy háromszáz méteres felhőkarcoló épülne! Márpedig az ilyesmi előfordul: az öncélú, szemellenzős gesztusok éppoly jellemzők a legnagyobb beruházókra, mint olykor egy-egy államfőre. A 2008-as év nem szűkölködött diktatórikus gesztusokban az építészet terén, és ezek nemegyszer kiadós vihart is kavartak a nemzetközi sajtó vizein. Bár a gazdasági krízis a kiskirálykodó beruházókat sem kímélte, nem kell attól tartanunk, hogy az ilyen gesztusok a múlt ködébe vesznek: ha építkezés kevesebb is lesz jövőre, botrányból minden bizonnyal legalább ugyanannyi.

Építészet és politika összefonódásáról könyvtárnyi a szakirodalom, ahhoz pedig, hogy a kettő násza milyen torzszülöttekhez vezet, elegendő megnézni az ötvenes évek első felének magyarországi épületeit, Dunaújváros, Salgótarján, Várpalota korai házait. A szocreál helyébe mára a kapreál lépett, de a meghatározó tényezők ugyanazok: a lényeg a méret, környezeti, tájképi tényezők, architekturális hagyományok többnyire fikarcnyit sem számítanak. Az év itt felsorolt önkényes építészeti gesztusai javarészt ezt tükrözik, de akad olyan pont is, ahol a szándék épp ellenkező lenne, csupán az eszközökkel van gond.