Zöldebb » Környezet és Politika

A Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium kutatói 2003 júniusa óta vizsgálják, hogyan reagáljunk a globális felmelegedés hatásaira. A VÁltozás – HAtás – VÁlaszok szavak kezdőbetűiből összeálló VAHAVA-program célja az volt, hogy elfogadtassa az országgyűléssel a nemzeti éghajlatváltozási stratégiát.

A program kutatói szerint akkor is érdemes megelőző, védekező és helyreállító rendszereket kidolgozni a globális felmelegedés okozta károk miatt, ha nem lesz drasztikus a hatás, ugyanis a szélsőséges időjárási események már most évente 150-180 milliárd forintnyi kárt okoznak Magyarországnak.

Az 1988-ban alakult szervezet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) feladata, hogy értékelje a klímaváltozás szempontjából fontos tudományos, technikai, gazdasági és társadalmi tendenciákat és azok lehetséges hatásait. Ennek eszközeként a neves tudósok munkáját összefogó testület egyrészt értékeli és rendszerezi a globális felmelegedést kiváltó okokról rendelkezésére álló információkat, másrészt elemzi az éghajlatváltozás következményeit, valamint számba veszi és értékeli a szükséges és lehetséges megoldási stratégiákat.

Németországban a 2002 januárja óta hatályban lévő Energiatakarékossági Rendelet (EnEV - Energieeinsparverordnung) a korábbi 2000-ben búcsúztatott „Nemzeti Fenntarthatósági stratégia” egy ágazat-specifikus utódjának tekinthető. Az akkor startolt új takarékossági program a nemzetközi klímavédelmi kötelezettségek németországi megvalósítását tűzte ki célul.

2009. január 1-től az új építésű épületeket kötelező jelleggel, az eladásra és bérbe adásra kerülő épületeket (épületrészeket) opcionálisan energia címkékkel fogják ellátni. Az épületek energetikai kategóriákba sorolásának kereteit az Európai Bizottság és Parlament 91/2002 Irányelve fogalmazza meg, pontos szabályait a hazai 7/2006 (V. 24.) TNM és a 176/2008. (VI. 30.) rendeletek szolgáltatják. A tanúsítványok az épületeket kategóriákba sorolják az energetikai szinttől függően. A skála I-től A+-ig terjed, ahol a C kategóriájú vagy annál jobb (B, A, A+) épületek felelnek meg a mai építési előírásoknak.

Az épületek energiafelhasználásának csökkentése környezetpolitikai kérdés. A köztudatban inkább az él, hogy a legnagyobb környezetterhelést és CO2 kibocsátást (azaz közvetve a globális felmelegedést) az ipar és a közlekedés okozza, ez azonban tévhit, legalábbis európai és magyar viszonylatban. Amikor autót vásárolunk, megnézzük, hogy az mennyit fogyaszt, ha lakást veszünk ez a kérdés sokszor fel sem merül. Pedig az autó működéséhez szükséges energia jóval kevesebb, mint amennyit lakásunk használ.

Az EU-ban felhasznált energia 40%-a épületekhez köthető. Ezen belül a fűtésre jut a legnagyobb hányad. Ráadásul ez az a terület, ahol a leghatékonyabb módon lehet megtakarítani, azaz itt a legnagyobb a megtakarítási potenciál. Ezért az Unió a kérdést fő prioritásként kezeli. Számos támogatási programmal járul hozzá az épületállomány energiahatékonyságának javításához. Leginkább demonstrációs célú projektekhez, tudatformáló kampányokhoz ad támogatást, melyek Magyarországon is hozzáférhetők, de a pályázáshoz természetesen bizonyos mértékű önrész szükséges és sokszor magasak a minőségi kritériumok is.

Jelenleg Magyarországon fut néhány olyan program, mely támogatja az épületek energiahatékonyságának javítását. Bár a programok sikere még jócskán elmarad például a német rendszerétől (link), érdemes figyelemmel kísérni az igénybe vehető forrásokat, mivel azok gyakran változnak és időnként jelentős támogatáshoz is juthatunk.

A hazai programok egyik fő problémája a hosszú távú koncepció és a stabilitás hiánya, a kiszámíthatatlanság. Állandó dilemma, hogy érdemes-e várnunk, hátha később magasabb lesz a támogatási intenzitás vagy inkább vágjunk bele most, mert lehet hogy jövőre nem is lesz támogatás. Probléma az is, hogy sokszor a pályázat elkészítése annyi erőfeszítéssel és költséggel jár, hogy alig éri meg belevágni. Különösen ha azt tekintjük, hogy a magyar építőiparban a fekete munka jelenléte még mindig jelentős és a támogatások gyakran ÁFA alatti vagy körüli értéken mozognak.

A szén-dioxid kereskedelem a Kiotói Jegyzőkönyv óta fontos szempontja az energiagazdálkodásnak és az ezzel összefüggő környezetvédelemnek, mivel jelentősen elősegítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

A Kiotói egyezmény tartalmazza az úgynevezett „rugalmas mechanizmust”, ami a tagállamoknak megengedi a kibocsátási kvóták kereskedelmét. Az Egyezmény tartalmának megfelelően három „kvótakereskedelmi eszköz” alkalmazásáról beszélhetünk: a Közös Alkalmazásról (Együttes Megvalósítás), a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusról, valamint az egyes országok közti kereskedelemről. Az együttes megvalósítás lényege, hogy két, gazdasági szempontból fejlett ország megállapodást köthet egymással, hogy ott hajtsanak végre ennek érdekében beruházásokat, ahol az kevesebb kiadással és nagyobb mértékű kibocsátás-csökkenéssel jár. A két ország pedig megosztja a megtakarított kibocsátási egységeket. Hasonlóan működik a „tiszta fejlesztési mechanizmus” is, ám ez ebben a formában egy fejlett és egy fejlődő ország között jöhet létre. A harmadik eszköz a nemzetközi kvótakereskedelem, melynek keretében az államok állapodnak meg egymással – magáncégeket vagy nemzetközi pénzügyi intézményeket is bevonva – az adásvételről. Ez esetben lényeges, hogy az eladó a bevételt maradéktalanul kibocsátás-csökkentési fejlesztésekbe forgassa vissza.

A globális felmelegedés gyorsulása már a XX. század közepén kimutatható volt. Habár az első lépések ennek értékelésére és mérséklésére csupán az 1972-ben Stockholmban szervezett ENSZ konferencián történtek meg. A konferencia az emberi környezet megóvását tűzte ki célul, ennek megfelelően napirendre került az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a légköri aeroszolterhelés csökkentésének kérdése. A résztvevők döntöttek egy környezetvédelemmel foglalkozó ENSZ-program, az UNEP létrehozásáról.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (United Nations Environment Programme – UNEP) a környezeti tevékenységének koordinálását, a fenntartható fejlődés elősegítését, valamint a fejlődő országok gazdaságpolitikájának környezetbarát változtatását tűzte ki célul. A szervezet központja Nairobiban, Kenyában található.

Cikksorozatunk célja, hogy ráirányítsa a hazai szakmai közönség – elsősorban építészek, épületgépészek, oktatók, gyártók –, valamint az érdeklődő építtetők, beruházók és döntéshozók figyelmét az épületenergetika kiemelten fontos szerepére a minőségi, hatékony energiafelhasználású ingatlanállomány bővülése érdekében.

Mint ismeretes, a hazai épületállomány az összes felhasznált energia közel felét ttöbb, mint 40%-át fogyasztja el. A felhasznált energia döntő mennyisége az épületek komfortjára – elsősorban fűtésre, de egyre növekvő mértékben a hűtésre – fordítódik. Az energiaigényes ingatlanok felelősek leginkább a környezetre káros széndioxid kibocsátásért is. Szakértők véleményeA klímamodellek szerint, amennyiben – a lehetséges beavatkozásokkal – tíz éven belül nem csökken jelentősen a széndioxid-kibocsátás intenzitása, az élővilágot veszélyeztető klímaváltozás visszafordíthatatlanná válik. A kedvezőtlen folyamat megállítása érdekében minden lehetséges beavatkozást figyelembe kell vennimeg kell tenni, emellett lényeges, hogy a különféle – a célhoz segítő – módszerek műszaki megoldások alkalmazása a lehető legszélesebb körben elterjedjenek.