Annak ellenére, hogy sok múlik a jól előkészített felületen és a festő precizitásán, alapvetően a festék összetevői befolyásolják, hogy milyen minőségű lesz a végeredmény. A károsanyagokkal teli festékek lassan eltűnnek a polcokról, helyükbe az egészségre és a környezetre egyaránt ártalmatlan termékek kerülnek.
Ősidők óta foglalkoztatja a mesterembereket a festék előállítása, ezért különféle természetes és vegyi anyagokkal kísérleteztek. Sokáig mindenféle mérgező anyagot is bevetettek a végeredmény érdekében, ám ezeknek nem csak a használata, de a hatása is veszélyes volt. A fehér és a vörös festékek alapanyagául például ólmot, míg a zöld festékekhez rezet és arzént használtak, de gyakran nyúltak a kobalthoz, a higanyhoz és a kénhez, hogy elérjék a kívánt árnyalatot.
A ma kapható festékek természetesen már közel nem ennyire veszélyesek, sőt, tulajdonképpen nincsen egészségre ártalmas hatásuk azon mennyiségben, amekkorában a háztartás körül használjuk őket. Ezen túlmenően a hazainál esetenként szigorúbb, nemzeti, illetve vállalati belső előírások is korlátozzák a káros anyag tartalmat. Számos olyan alapanyag van, amelyek bár az Unióban engedélyezettek és sok gyártó használja is, mi mégsem használjuk, mert nem egyértelműen bizonyított a hatásuk – mondja Kosik János, az egyik legnagyobb nemzetközi festékgyártó hazai képviselője. Számos olyan beltéri festék van ma már forgalomban, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak káros anyagot, illetve a korábbiakhoz képest nagyságrendileg kevesebbet. Ilyenek például a vizes bázisú lazúrok vagy zománcok, ahol a korábban használt technológiával szemben nem szerves oldószerben, hanem vízben oszlatják el a kötőanyagot és az egyéb alapanyagokat. A vizes bázisú zománcokkal és lazúrokkal szemben sok az előítélet, holott amellett hogy gyorsabban száradnak és nincs utánuk napokig kellemetlen oldószerszag, védelem tekintetében sem maradnak el az oldószeres társaiktól.
