Építészet

Az optimisták szerint már kifelé lábalnánk a válságból, és a 12. alkalommal megrendezett Velencei Építészeti Biennále igyekszik is ezt alátámasztani. De egyelőre kevés a valódi helyzetértékelés vagy az innovatív, jövőbetekintő terv: a nemzeti pavilonok egy része ehelyett az elmúlt, dicső éveken mereng vagy egyszerűen meg akarja úszni ezt a kiállítást is. Persze, tulajdonképpen ezek is túlélési stratégiák.

A magyar pavilon látványos ceruzainstallációja a 12. Velencei Építészeti Biennálén.

A helyzet kettősségére már megint a hollandok világítanak rá a legszebben: pavilonjuk szinte teljesen üres, és pont ez a lényege. A Giardini kis téglaháza ugyanis csak egy abból a rengeteg holland középületből, amelyek az év jó részében vagy akár egészében kihasználatlanul állnak: templomok tucatjai, gyárépületek, irodaházak alkotják ezt az „üres Hollandiát”. Ennek pedig a mai gazdasági helyzetben nem lenne szabad így történnie – szól a pavilon tanulsága.

A 12. Velencei Építészeti Biennále nyitónapjaival egyidőben hirdették ki a város legújabb múzeuma, az M9 nemzetközi tervpályázatának eredményét. A hat neves építésziroda közül az utóbbi időben mind nagyobb nemzetközi sikereket arató német Sauerbruch Hutton került ki győztesként. A történelmi városrész helyett a szárazföldi Mestrében felépülő M9 azt is jelzi: Velence komolyan gondolkodik saját jövőjéről.

A Velencei Biennálék látogatói minden évben szembesülhetnek azzal, hogy a lagúnák városa tűrőképességének határára ért. A központi területeken lépni sem lehet az évi húszmillió turistától; a közlekedési rendszer túlterhelt; a belső városrészben csökken a lakosság száma és egyre nő az átlegéletkor – azaz a fiatalok elköltöznek. A szigeteken körülbelül hatvanezer, míg a szárazföldi területeken 170 ezer ember él – a kulturális intézmények legnagyobb része azonban a történelmi városrészben található, így igen nehezen megnehezíthető a helyi polgárok nagy részének.

Unikális építészeti képződmény, vagy maga a nagyvárosi pokol? A hongkongi Kowloon Walled City a világ legsűrűbben lakott, bármiféle építész részvétele nélkül lakott területei közé tartozott évtizedekig. A Szárnyas Fejvadász hangulatát idéző városrészt a kilencvenes években lebontották, ma egy park terül el a helyén. A 12. Velencei Építészeti Biennále hongkongi kiállítása a különleges képződményre emlékezik.

Kowloon Walled City a kilencvenes évek elején. Kép: venicebiennale.hk

A fallal körülzárt város története az első ezredforduló környékére, a Song-dinasztia idejére vezethető vissza, amikor katonai őrposztot hoztak létre a területen. A 19. században apró erődöt hoztak létre itt, amely akkor tett szert stratégiai jelentőségre, amikor Hongkong szomszédos szigetét 1842-ben Nagy-Britanniához csatolták. A szárazföldi Kína, megvédendő pozícióit, fallal vette körbe a több száz katonát befogadó erődöt. Bár 1899-ben a brit birodalom a környező földek 99 esztendős bérleti jogát is megszerezte, a fallal körülvett erőd kínai territórium maradt. A britek azonban ezt nem nézték jó szemmel, és egyszerűen elfoglalták.

Az Európa Kulturális Fővárosa programhoz hasonlóan az arab világnak is megvan a maga rokon kezdeményezése: ennek jegyében 2010-ben Katar fővárosa, Doha nyerte el az Arab Világ Kulturális Fővárosa (Arab Capital of Culture) megtisztelő címet. Ennek apropóján tekintettünk végig az Öböl-állam építészetének közelmúltbeli történetén, amelyet a térségben megszokott módon felhőkarcolók, külföldi sztárépítészek és gigantikus mesterséges sziget fémjeleznek.

Ugyanakkor az országban erős a törekvés arra is, hogy az építészetben is megtalálják saját, nemzeti arcukat, és ne csak a nyugati trendeket majmoló gigalétesítmények jöjjenek létre.

Építész, grafikus, arculattervező, és egy meseszerű műfaj, a madártávlatból készített grafikai látkép megteremtője. Budapest lenyomatát még a rendszerváltás idején készítette, munkáit azonban mára már Amerikától Japánig, szerte a világban ismerik. Magyar Béla tervezővel aktuális megbízása, a sanghaji Bund grafikai látképe kapcsán beszélgettünk.

hg.hu: Térkép vagy inkább egy mesekönyvbe illő illusztráció ez Budapestről?

Magyar Béla: Nem térkép ez, hanem grafikai látkép. Ez az én szubjektív Budapestem. Meseszerűen mondom el, hogyan látom. Messze nincs rajta minden épület, segítségével nem lehet megtalálni az összes utcát, mégis, ami a látképre felkerül, a precíz részleteknek köszönhetően felismerhetővé válik.

Cikkünk első része itt olvasható.

A második világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően a Tőzsdepalota eredeti funkciója teljesen ellehetetlenült - a Rákosi-éra Magyarországán szó sem lehetett tőzsde üzemeltetéséről. Az elárvult épület 1948-ban a Lenin Intézet székhelye lett. Az orosz nyelv oktatására szerveződött intézményt az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) követte.

A bejárat feletti logó és felirat belülről nézve

Időközben elkezdődtek a televízió kísérleti adásai. A poltikailag is kiemelt fontosságúnak tartott intézménynek helyet kellett keresni. A választás talán mérete és központi elhelyezkedése miatt esett a Szabadság térre. A Magyar Rádió és Televízó (MRTV) 1956-ban jelent meg az épületben, és a következő évtizedekben fokozatosan belakta az egész házat. A hetvenes években a rádió önálló intézménnyé válását követően csak a televízió maradt. Az eredeti tereket, közlekedőket, nagyobb helyiségeket olyan mértékben szétszabdalták és átalakították, hogy az eredeti állapotokat szinte csak fotók őrzik.

Augusztusban remek épületbejáráson vehettünk részt az Építész Továbbképző szervezésében: egy rövid előadást követően az egykori Tőzsdepalota, majd MTV székház épületét járhattuk be akkor, amikor a tévé már végleg elhagyta egykori palotáját, de az átalakítási-újjáépítési munkálatok még nem kezdődtek meg. Az első részben az épületet és megépülésének történetét mutatjuk be, a második részben pedig beszámolunk a ház második világháború utáni küzdelmeiről, és a hamarosan megkezdődő legújabb átalakításról.

A Tőzsdepalota bejárati aulája

Mint arról korábban beszámoltunk, az épület jelenlegi tulajdonosa, a Tippin Corporation a New York-i Beyer Blinder Belle építészirodát bízta meg az épület átalakításával. 2006 januárjában került az épület új tulajdonosához, ám a köztévé kiköltözésének elhúzódása miatt csak tavaly ürült ki az Alpár Ignác tervezte, nagy múltú épület.

Míg a helyi múzeum meglátogatása mindig problematikusnak bizonyul egy-egy csoportos nyaralás alkalmával, a kilátók kicsik és nagyok körében megbízhatóan népszerűségnek örvendenek. Legyen szó hegytetőn álló toronyról, vízparti vagy parkban álló Belvedere-pavilonról vagy szakadék fölé nyúló fémpallóról, a kitáruló tér izgalma utánozhatatlan élményt kínál. A kilátóról elsőre olyan nagy klasszikusok juthatnak eszünkbe, mint az Eiffel-torony, pedig a kortárs építészek is ki tudnak tenni magukért a téren. Tíz, az elmúlt évtizedben emelt, rendhagyó és izgalmas kilátót gyűjtöttünk össze, és ajánlunk (esetleg épp nyaralni induló) olvasóink figyelmébe.

Amióta épít az ember, mindig felfelé tör. Míg azonban a tornyok történetünk java részében elsősorban harcászati vagy csillagászati jelentőséggel bírtak, esetleg a városban kitörő tüzeket figyelték belőlük, a 18. század végén elterjedt egy új műfaj is: a szórakoztatást szolgáló kilátótoronyé. A korai építmények magassága nemigen haladta meg a húsz métert, és javarészt kőből és fából épültek, az ipari forradalom és a lift feltalálása azonban ezt a műfajt is megváltoztatta. A már említett Eiffel-torony ékes példája ennek: mindmáig ez volt a világ egyetlen magassági rekordere, amelyet elsősorban nem tudományos célok kiszolgálására vagy lakó-, esetleg üzleti felhasználásra, hanem kilátóként emeltek.

Akárcsak Budapestnek, a borsodi megyeszékhelynek is van egy hegye, amely a város közepén emelkedik. A miskolci Avas hegy területének újrarendezését régóta sürgetik, az elhanyagolt, kihasználatlan és nemegyszer veszélyes terület ugyanis hatalmas lehetőségek rejt. Úgy tűnik, most van esély a fejlesztések megvalósulására, mivel a miskolci közgyűlés idén tavasszal jóváhagyta az ezzel kapcsolatos elképzeléseket.

A terület megújulása a Miskolci Integrált Városfejlesztési Stratégia második ütemének részét képezné. Ennek jegyében jönne létre az Avas-tetőn a kilátó közelében egy Szabadidőpark, amelynek közbeszerzési pályázaton kiválasztott tervezői Hefelle Karolina, Nagy Árpád (Ybl Tervező Kft.) és Nemes Zoltán (Vár-kert Kft.).

45 éves múltjának legnagyobb átalakításán esett át az Israel Museum. A nemrég befejeződött munkák eredményeként az ország első számú régészeti és művészeti gyűjteménye átfogó, egységes arculattal várja a látogatókat.

Az 1950-es évek második felében, amikor először fogalmazódott meg egy átfogó izraeli múzeumi intézmény gondolata, kevesen hihettek az álom megvalósulásában. A függetlenségét 1948-ban kikiáltó államot állandó fegyveres konfliktusok jellemezték, és helyzetét a nemzetközi közösség ellentmondásos megítélése is nehezítette. A kettévágott főváros nyugati felét Izrael, míg keleti felét Jordánia irányította, egy 1949-es megállapodásnak megfelelően - Jordánia 1950-es lépését, Kelet-Jeruzsálem annexióját azonban csak a terület korábbi urai, a britek és Pakisztán ismerték el. Az izraeli nemzeti múzeum ötletgazdája, az akkoriban David Ben-Gurion miniszterelnöki hivatalának vezetőjeként dolgozó Teddy Kollek azonban megszállottan küzdött elképzeléséért, amely végül is 1965-re vált valóvá. Kollek ebben az évben kezdhette meg Jeruzsálem polgármestereként betöltött 28 éves, és a múzeum igazgatójaként ledolgozott 31 esztendős karrierjét.