Az optimisták szerint már kifelé lábalnánk a válságból, és a 12. alkalommal megrendezett Velencei Építészeti Biennále igyekszik is ezt alátámasztani. De egyelőre kevés a valódi helyzetértékelés vagy az innovatív, jövőbetekintő terv: a nemzeti pavilonok egy része ehelyett az elmúlt, dicső éveken mereng vagy egyszerűen meg akarja úszni ezt a kiállítást is. Persze, tulajdonképpen ezek is túlélési stratégiák.

A magyar pavilon látványos ceruzainstallációja a 12. Velencei Építészeti Biennálén.
A helyzet kettősségére már megint a hollandok világítanak rá a legszebben: pavilonjuk szinte teljesen üres, és pont ez a lényege. A Giardini kis téglaháza ugyanis csak egy abból a rengeteg holland középületből, amelyek az év jó részében vagy akár egészében kihasználatlanul állnak: templomok tucatjai, gyárépületek, irodaházak alkotják ezt az „üres Hollandiát”. Ennek pedig a mai gazdasági helyzetben nem lenne szabad így történnie – szól a pavilon tanulsága.

















