Építészet

A szomszédos apácazárdához tartozott hajdan az az egyemeletes pesti ház, amely a Vörösmarty utca 38. szám alatt, az Andrássy út közelében található. Az épület sokáig osztozott oly sok pesti társa sorsában: málló vakolat mögött aludta Csipkerózsika-álmát, őrizve építészeti kincseit. Az elmúlt hónapokban azonban egy kortárs művészeket és művészetkedvelőket összehozó kezdeményezésnek köszönhetően bohém hangulatban újultak meg terei, és idén tavasszal megnyitotta kapuit a Brody Studios, amelynek ötletgazdái a 2009-ben életre hívott Brody House-t is jegyző William Clothier és Peter Grundberg.

A megújult épületbelső a rezidens művészek, például Tets Ohnari kreativitását dicséri. A felújítás során nem volt cél, hogy az épületet korhű és pedáns módon állítsák vissza az eredeti állapotába, ehelyett sok-sok kreatív részletmegoldással sikerült laza és eredeti atmoszférát teremteni.

A megújításra ideális korba ért az újbudai Bikás park, amely sportpályáival és zöldfelületével nemcsak a környéken lakóknak nyújt ideális kikapcsolódási lehetőséget, de a 4-es metró megépültével a távolabb élőknek is vonzó célpont lehet. A tervezett 500 milliós fejlesztés végleges látványterveit ismertető mai sajtótájékoztatón elmondták: az Újbudai Önkormányzat által indított beruházás több ütemben zajlik majd, elsőként az alapozó munkákat végzik el, mint amilyen az utak, közvilágítás és zöldfelületek rendbetétele, ez akár már 2013 végére-2014 elejére elkészülhet.

A távlati tervek között a közösségi funkciók létrehozása, a mesterséges tó, sportpályák, görpark, játszóház és kávézó kialakítása szerepel, a mostani ütemezés 2015-ös befejezéssel számol. Az ígéretek szerint megmaradnak a nem fizetős sportpályák, továbbá két kutyafuttatót is létrehoznak majd. A felújítás terveit a 2013-ban az „Év Tájépítésze” díjat is elnyert s73 Tájépítész Iroda, valamint az Archikon Kft. készítette. A sajtótájékoztatón részt vett dr. Hoffmann Tamás, a kerület polgármestere, valamint dr. Simicskó István, Újbuda országgyűlési képviselője is.

Letisztult esztétika, tapintásra váró anyagok és a legapróbb részletekig terjedő tudatos tervezés jellemzi azt a Dob utcai kis lakást, amit a Nanavízió néven futó terveződuó mutat be nekünk. Pajer Nóra és Soltész Noémi olyan lakóteret alkottak, amelynek minden szeglete megnyugtató a kifinomult szemnek, ugyanakkor rengeteg felfedezésre váró részletet tartogat. Az alábbi képek pedig mindenképpen azt igazolják majd, hogy a natúr fa árnyalatai és a szürkeskála a legszebb színek a világon.

A Nanavízió 2009-ben állt össze először építészeti pályázatokra, kisebb tervezői munkákra - ahogy ez lenni szokott - az építészirodákban töltött robotikus gyakornoki lét szellemi kiegészítése céljából. Pajer Nóra egy tervező-kivitelező cégben elsősorban építkezések vezetésében szerzett sok tapasztalatot, Soltész Noémi pedig egy tervezőirodában próbált összegyűjteni minél több tudást.

Magyar Modern sorozatunkban eddig páratlan módon ezúttal nem egy megvalósult épülettel, hanem egy, a szakirodalom által elfelejtett, a köztudatban teljesen ismeretlen koncepcióval foglakozunk, amely sosem jutott túl a makett szintjén. Ha megvalósulnak, ma biztosan tízezrek utálnák az ELTE bölcsészkarának épületei fölé magasodó, óriási épületeket, amelyek a budai Vár platójának pesti ellensúlyaként úszkálnának a várossziluett fölött. Kiss E. László építész 1966-os koncepciója azonban csak egy érdekes kísérlet maradt, annak bizonyítékaként, hogy a magyar építészet abban az időben is követte a nemzetközi eseményeket.

Látványterv a Trefort-kert bővítéséhez. Forrás: Budapest, 1966. augusztus

Az 1960-as években az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara használta a Trefort-kert épületeit, amelyekben ma a bölcsészkar működik. A TTK azonban gyorsan kinőtte az egyébként is elöregedett épületegyüttest, így az ország egyik vezető állami építészirodája, a KÖZTI megbízást kapott arra, hogy vizsgálja meg a lehetséges terjeszkedési lehetőségeket. A három kiválasztott helyszín a Trefort-kert, a(z ekkor már „volt”) Ludovika Akadémia és környéke, illetve az a Fehér út és a Kerepesi út találkozásánál fekvő terület volt, ahol később a Sugár és még egy sor üzletközpont épült fel. Ezek közül Kiss E. László a Budapest folyóirat 1966. augusztusi számában a belvárosi helyszínre készült javaslatot mutatta be részleteiben, a kor építészguruja, Major Máté lelkes bevezetőjével kísérve.

Április 13-án Beatrix királynő átvágta az amszterdami Rijksmuseum ajtajának narancsszín szalagját. Ez volt utolsó hivatali ceremóniáinak egyike, hiszen a hónap végén átadja a trónt fiának, Vilmos Sándornak. A hollandok számára a Rijksmuseum, az ország nemzeti múzeuma legalább olyan fontos jelkép, mint az uralkodó személye – így érthető módon sokakat frusztrált, hogy az elhúzódó rekonstrukció miatt tíz esztendeig zárva tartott. A mostani ceremónia 375 millió eurós rekonstrukció végére tett pontot; a holland nép büszkesége végre visszakerülhet a világ múzeumi toplistájának élére, ahova mindig is tartozott.

A Rijksmuseum új bejárati csarnoka, az Atrium. Fotó: Pedro Pegenaute, a Rijksmuseum engedélyével

A Rijksmuseum nyolcvan újranyitott kiállítóterme a holland történelem 800 évét mutatja be, az egymilliós gyűjteményből azonban mindössze nyolcezret téve a tárlókba. Ez épp annyi, mint amennyit a rekonstrukció előtt kiállítottak – a tárgyak maguk azonban mások, 10%-kal megnőtt a kiállítási alapterület, és mindössze egyetlen objektum kerül vissza az eredeti helyére: Rembrandt 1642-es képe, az Éjjeli őrjárat.

Amerikai mintára ezentúl az Europa Nostra is összeállítja majd a leginkább veszélyeztetett műemlékek, illetve védett helyszínek listáját a kontinensen. A közel 50 országot tömörítő örökségvédelmi szervezet júniusban teszi majd nyilvánossá hétszereplős listáját, április 17-én azonban közzétettek egy tágabb, 14 színhelyet tartalmazó lajstromot. Ezen két olasz, két török, albán, német és ciprusi műemlékek és épületegyüttesek mellett szerepel az erdélyi Verespatak (Rosia Montana) városkája is, amelyet évek óta teljes pusztulással fenyeget a helyén nyitni tervezett aranybánya.

Az Europa Nostra a US National Trust for Historic Preservation hasonló kezdeményezésének mintájára, első ízben állítja össze Európa leginkább pusztulásnak kitett örökségének lajstromát (az amerikai listával 2009-ben és 2011-ben is foglalkoztunk a hg.hu-n). Az első körb a nemzeti tagszervezetek „nominálhattak”; ebbe 21 országból összesen 40 helyszín került: történelmi óvárosok, régészeti lelőhelyek, szakrális épületek és erődök egyaránt. A szűkítést nemzetközi szakértőgárdára bízták; ennek eredménye a mostani 14-es lista. A „Hét legveszélyeztetettebb” végleges kilétét a szervezet 50. jubileumi kongresszusán hozzák nyilvánosságra, június 16-án Athénban.

Az utóbbi években divatba jött a színes homlokzatfestés Budapesten; képzőművészek, alkalmi és állandó társulások sora igyekszik azon, hogy változatosabbá tegye a városképet. A jelenség azonban korántsem új, inkább visszatérő hullámról beszélhetünk, hiszen az első ismert színes homlokzatú lakóház lassan ötszáz éve áll a városban. Alább tíz érdekes, a korra és a városra jellegzetes, festett homlokzatú épületet gyűjtöttünk össze, elkészülésük időrendjében. Mozaikokkal és festett szobordíszekkel most nem foglalkoztunk, és persze, bőven maradtak ki izgalmas házak ebből a tízes válogatásból, ami azonban így is jó összképet ad a budapesti épületdíszítő figurális és absztrakt festés sokoldalúságáról.

1. A legrégibb: Tárnok utca 14.

Készült: 1520 körül // Alkotó: ismeretlen // Fotó: Wikipédia

A török előtti idők színeiről keveset tudunk, hiszen csak megfakult freskók, oltárképek, miniatúrák segítenek elképzelni, milyen környezetben is forgolódtak a kor polgárai. Minden borzalma ellenére a második világháború sokat segített abban, hogy többet tudjunk meg a középkori Budáról. A Vár házainak megsérült, lepergett vakolata alól évszázados részletek bukkantak ki; zárterkélyek, gótikus ablakok nyomai, néhány esetben pedig még sérülékenyebb, ismeretlen részletek – mint a falfestés. 

Április elsején startolt a tavasz legizgalmasabb városi kezdeményezése: az 1x1. Villámgyorsan nagy ismertségre és népszerűségre tett szert, ami valószínűleg égető aktualitásának köszönhető. A három friss diplomás lány – Dányádi Sára, Gadó Johanna és Komlós Krisztina – valamit nagyon elkapott a közhangulatból, amikor megalkotta a szervezett városi gerillamozgalom fogalmát, és kiírta a környezetünkért való felelősség tudatosítását célzó, egy hónapos lefutású pályázatát. Velük beszélgettünk a kezdeményezés hátteréről, a verseny részleteiről, és arról, miért fontos, hogy magunkénak érezzünk egy darabot a városunkból.

Sára és Johanna építészmérnökként végeztek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2012-ben, és azóta is a szakmájukban dolgoznak. Krisztina ugyanitt szerezte meg kommunikációs- és médiaszakértő diplomáját. Johanna és Krisztina egy közös kurzus révén találkoztak, majd együtt vágtak bele egy kutatásba, mely a használaton alapuló városfejlesztést vizsgálta kísérleteken keresztül, a budapesti belváros területén.

Április 9-én, 93 évesen elhunyt Paolo Soleri, a 20. század építészet egyik nagy álmodozója, aki papírlapok helyett malteroskanalat ragadott és negyven évet szánt az életéből a „jövő városa”, Arcosanti megépítésére. Ezalatt több mint hétezer diák és sok lelkes önkéntes segítségével is csak néhány tucat állandó lakóig és tíz-egynéhány épületig jutott, Arcosanti és Soleri elmélete, az „arkológia” azonban így is bevonult az építészettörténetbe.

Paolo Soleri és a 170 ezres város, Hexahedron terve

Soleri 1919-ben született Torinóban, és az itteni műegyetemen szerzett építészdiplomát 1946-ban. A következő évben az Egyesült Államokba költözött és másfél évet dolgozott Frank Lloyd Wright irodájában; ennek hatása élete végéig megmutatkozott munkáin. 1950-ben visszatért Olaszországba, ahol egy nagyméretű kerámiagyár, a Ceramica Artistica Solimene felépítésével bízták meg Salernótól nem messze, Vietri Sul Marne városában.

Parázs és személyeskedésektől sem mentes szócsatába torkollt a tervezett budapesti múzeumi negyed szakmai prezentációja április 9-én a Magyar Urbanisztikai Társaságban. Nehéz eldönteni, kinek a viselkedése volt meglepőbb: a Múzeumliget projektirodát vezető Rostás Zoltán építészé, aki lenéző megjegyzésekkel és mellébeszéléssel igyekezett leplezni készületlenségét, vagy a közönség soraiban ülő Ráday Mihályé, aki folyamatos mozgolódással, morgással és közbeszólásokkal adott hangot egyet nem értésének. Egyik sem tett jót a szakmai párbeszédnek, amelyet végül a BKK képviselője mentett meg; az mindenesetre nem jó ómen, hogy még ő is más helyszínt javasolna a Városliget helyett.

Rostás Zoltán, az Új Nemzeti Közgyűjteményi Épületegyüttes Projektiroda vezetője a Magyar Urbanisztikai Társaság előtt tart előadást. Fotó: hg.hu

Az előadás legmeglepőbb fordulata ugyanis az volt, amikor Rostás Zoltán bejelentette: Baán László azzal engedte el a prezentációra, hogy ha az urbanisták jobb és megalapozottabb javaslattal állnak elő a tervezett múzeumi negyed helyszínére, mint a jelenlegi, akkor a projekt vezetősége hajlandó megfontolni a változtatást. Figyelembe véve, hogy a Múzeumliget előkészítése vagy két éve tart, de ez az első alkalom, hogy a Magyar Urbanisztikai Társaságot is megkérdezik, ez az ajánlat finoman szólva sem elegáns. Meg is lepte a közönséget. Schneller István, a moderátor csak arra figyelmeztette az előadót: érdemes lenne rögzíteni a már eldőlt kérdéseket, mások viszont felbátorodva kezdték bírálni a helyszínválasztást.