A meseszerű műfaj, a madártávlatból készített grafikai látkép megteremtője, Magyar Béla mesélt a hg.hu-nak.
Építész, grafikus, arculattervező, és egy meseszerű műfaj, a madártávlatból készített grafikai látkép megteremtője. Budapest lenyomatát még a rendszerváltás idején készítette, munkáit azonban mára már Amerikától Japánig, szerte a világban ismerik. Magyar Béla tervezővel aktuális megbízása, a sanghaji Bund grafikai látképe kapcsán beszélgettünk.
hg.hu: Térkép vagy inkább egy mesekönyvbe illő illusztráció ez Budapestről?
Magyar Béla: Nem térkép ez, hanem grafikai látkép. Ez az én szubjektív Budapestem. Meseszerűen mondom el, hogyan látom. Messze nincs rajta minden épület, segítségével nem lehet megtalálni az összes utcát, mégis, ami a látképre felkerül, a precíz részleteknek köszönhetően felismerhetővé válik.
A megszokott budapesti látványképektől abban különbözik, hogy különleges nézőpontból ábrázolja a várost: nem Buda felől , hanem Zugló fölött „emelkedtem a magasba”. Ennek hatására mintha minden fordítva lenne, látszólag még a Duna is visszafele folyik. Pedig nincs ez így, egyszerűen csak a másik oldalon állunk.
hg.hu: Ez a te egyéni műfajod?
M.B.: A madártávlati térkép az 1800-as évek második felében volt nagy divat. Akkoriban rengeteg hasonló, nagyon precízen megrajzolt térkép készült. Manapság ezek a térképek már reklámszagúak, színesek, harsányak, a részletes kidolgozottság nem jellemző. Amit én csinálok az már csak fekete-fehér mivolta miatt sem hasonlítható ezekhez.
hg.hu: Miben mások a rajzaid?
M.B.: Kedvenc íróm, Márquez írói módszere, hogy megfordítja a dolgokat: ami valószerűtlen, azt elintézi két szóban, de ami hétköznapi, azt részletesen tárgyalja. Az én munkáimban is ez köszön vissza: a város, az épületek valójában nem pont így néznek ki, sok épület hiányzik, amit viszont megmutatok, abban a legapróbb tetőcseréptől kezdve az ablakkeretig, minden részletet megrajzolok. Mindig azt keresem, hogy az épületnek melyek a legkarakteresebb részei, amiktől egyből felismerhetővé válnak.
Szabadon értelmezem a műfajt. Azt rajzolok meg, amit én fontosnak érzek. Sokszor olyan dolgok is felkerülnek, amik ma már nincsenek is ott. Például az Erzsébet híd az egyetlen híd, melynek helyére a hatvanas években egy újat építettek. A látképen az „én” Erzsébet hidam a régivel kezdődik, s szépen lassan megy át az új, modern hídba. Vagy ott van gyerekkorom kedvenc helyszíne, ahol a kis földalatti kibújt a föld alól az Állatkert előtt. A látképen ezeket is, és sok sok régi villamost, buszt is iderajzoltam. Ezzel a város elveszett darabjait mutathatom meg, mesélhetek a történetéről.
:image_64685
Megesik, hogy apró csínytevéseket rejtek az épületek közé: egy-egy telefonfülkére ráírom, hogy „rossz” vagy szív alakú ablakokat rajzolok, de megesik, hogy a villamossín önmagába fordul vissza. Ezeket a részleteket persze nem kell egyből észrevenni, hónapokig lehet nézegetni, és mindig felfedezhető valami újdonság.
Hg.hu: Hogyan választod ki, hogy „honnan” nézed a várost?
M.B.: Ez egy fontos kérdés. Tulajdonképpen érzésből választom ki ezt a pontot. A legfontosabb, hogy térbelinek tűnjön a rajz. Ha szemből látszanak az épületek, az nem elég érdekes, túl lapos. Fontos, hogy a rajz plasztikus legyen.
hg.hu: Zugló után most Sanghajban emelkedsz az épületek fölé.
M.B.: Igen. Egy svéd üzletember bízott meg azzal, hogy készítsem el Sanghaj történelmi városrészének grafikai látképét. Egy huszadik század eleji üzleti negyedről (Bund) van szó a Huangpu folyó partján, itt találhatók a város leghíresebb, legelegánsabb épületei. Ezekről kell a budapesti látkép analógiájára egy rajzot készítenem, ami ezúttal valóban térkép is.
Magyarország látképe -részlet
hg.hu: A küllemük és a szerkezetük mellett ismered ezeknek az épületeknek a történetét is?
M.B.: Természetesen. Ez szerves része a munkának. Fontos, hogy megismerjem az épületeket történetét születésüktől napjainkig. Rengeteg rajzot, könyvet, kiadványt lapozok át, és a világhálón is nagy mennyiségű anyag áll a rendelkezésemre. Kell a titokzatosság, a sztori, a részletek. Sanghaj esetében is nagyon érdekes, hogy kapok egy fotót, látom, mennyi gyönyörű részlet van az épületen, s eztán jön az igazi munka, hogy megtaláljam a legkarakteresebb elemeket.
hg.hu: Ebben a munkában hasznodra van az építész diplomád?
M.B.: Feltétlenül. Tulajdonképpen nem megrajzolom, hanem „megépítem” az épületeket. Pontosan tudom, mi van egy épület homlokzata mögött. Tisztában vagyok a szerkezetükkel, és úgy építem fel őket, hogy statikailag is szinte megálljanak – még akkor is, ha hiányzik néhány emelet. Például amikor „megépítettem” a Millenniumi emlékművet, bár nem rajzoltam meg minden pillért, a nézőnek még sincs az az érzése, hogy a konstrukció instabil.
hg.hu: Hogyan zajlik ez az „építkezés”?
M.B.: Vázlatot készítek, nagyjából megrajzolom mondjuk azt, hogy hol folyik a folyó, hol vannak a hidak, hol szaladnak a körutak, a sugárutak. Erre aztán ráteszek egy másik pauszpapírt, meghatározom, honnan fogom szemlélni a várost, majd karikákkal bejelölöm a legfontosabb pontokat. Így készítek tíz-tizenöt vázlatot is. Amikor ezekkel is elkészültem, kis papírokon nagyjából megrajzolom az egyes épületeket –ezekből akár több száz is készül - ezeket aztán elhelyezem a vázlaton, arra egy újabb pauszt helyezek, és arra rajzolom meg az egészet teljes részletezettséggel.
Magyarország látképe -részlet
Korábban mindent műszaki tollal készítettem, ma már számítógépes digitális táblán rajzolok – de most is szabadkézzel, s közben figyelek, ne legyenek mérnöki jellegűek a rajzok, hogy a meseszerűségüket ne veszítsék el.
hg.hu: …és az aktualitásukat?
M.B.: Nem gondolom, hogy ezeket a munkákat feltétlenül aktualizálni kellene. Ezek a városok, amit a rajzokon látsz, az én városaim: az én Budapestem, úgy ahogy én a rendszerváltás idején láttam, s az én Sanghajom, ahogy most látom.
hg.hu: Fekete-fehéren látod őket? Miért nem kapnak színeket?
M.B.: Ez a kézműves, részletgazdag rajz nem a színekről , sokkal inkább a finomságokról szól. A színek gyakran elviszik a figyelmünket a valódi tartalomról, a történetről. Ebben a formában jobban odafigyelsz a részletekre.
