Logomain

Kína az építészetben is csúcsra tör

By Kovács Dániel 2010. augusztus 9. 10:52

szerk at hg dot hu

Temple_of_heaven20130603-19838-1o079l2.gallery

A jó termésért szóló imák csarnoka a Mennyei béke templomában

Hutong20130603-19838-h6hpct.gallery

Hagyományos utcakép Pekingben

Shenzhen20130603-19838-1m2codo.gallery

Shenzhen látképe egy új felhőkarcolóból

Hangzhou20130603-19838-g1nfay.gallery

Párizsi házak és az Eiffel-torony replikája Hangzhou külvárosában

Ping20130603-19838-rzw8y6.gallery

A Pingan International Finance Center látványtervei

Harom_szoros20130603-19838-qxhqgo.gallery

A Három Szoros Gátja Kínában

Peking_olimpiai20130603-19838-1wc36vn.gallery

Peking, az olimpiai stadion, a Herzog & de Meuron és Ai Weiwei munkája

Peking_uzleti_negyed20130603-19838-z2v4vz.gallery

Irodaházak Peking üzleti negyedében

Kína immár a világ második legnagyobb gazdasága: hogyan hat mindez az építészetre?

Néhány nappal ezelőtt bombaként robbant a kínai központi devizahivatal vezetőjének bejelentése, amely szerint az ázsiai ország megelőzte Japánt, és immár a világ második legnagyobb gazdasága. Tény, hogy Kínát kevéssé viselte meg a globális ingatlanválság, és egyre inkább beigazolni látszik azokat a jóslatokat, hogy az Amerikának jutó 20. század után a következő, a 21. Kínáé lesz. Igaz, egyre többen tartanak egy, az állami kézben levő gazdaságot megrengető újabb ingatlanpiaci válságtól is. Cikkünkben néhány jellegzetes jelenséget gyűjtöttünk össze ahhoz a folyamathoz kapcsolódóan, ahogyan Mao Ce-tung elnyomásban élő, szegény Kínája a világ meghatározó gazdasági központjává vált.

Pagodák helyett felhőkarcolók

A jó termésért szóló imák csarnoka a Mennyei béke templomában, 15. század, Peking. Kép: wikipédia

A kínai építészet több ezer éves tradíciói egészen a 20. század elejéig meghatározóak voltak nemcsak a mai Kína, de Korea, Vietnam, Japán és Tajvan területén is. Ez a helyi anyagok és hagyományos építési eljárások használata mellett olyan általános jegyekkel teszi könnyen felismerhetővé az épületeket, mint a tengelyes szimmetria, a belső udvaros felépítés, az egyes helyiségek funkcióját leképező, hierarchikus beosztás, vagy a vertikális tömegképzés (természetesen a vallási célú épületek, elsősorban a pagodák kivételével). A második világháborút követően azonban az erőltetett urbanizáció számos hagyományos épület bontásával járt: a maximum három szintet lehetővé tevő, hagyományos metódusokat kiszorították az Európából és Amerikából átvett építési eljárások. A tradicionális kézműves munka, az asztalosság és a kőművesség ma már csak az eldugott vidékeken, a falvakban jellemző.

A hagyományos közösségek felbomlása: a hutongok

Hagyományos utcakép Pekingben. Fotó: wikipédia

A hagyományos kínai építészet egyik legismertebb eleme az elsősorban Pekingre jellemző hutong. A kifejezést használják a zártudvaros, több családnak otthont adó lakóházakra és az ezekből felépülő, keskeny utcácskákra is. A nemegyszer több száz éves épületegyüttesekből a világháborút követően rengeteget lebontottak, a 2008-as olimpiára készülő Pekingben pedig újra beindultak a bulldózerek. Kínában minden földterület állami tulajdon; lakócélra maximum hetven, ipari célokra pedig ötven esztendőnyi bérlési lehetőséget biztosítanak. A hutongok tulajdonosainak így többnyire egyszerűen felmondták a szerződését. Pusztulásukkal nemcsak egy gazdag történelmi múlttal és jelentőséggel bíró épülettípus, de a vele járó jellegzetes, családias életforma is odavész.

A gazdasági csoda titka: a különleges kereskedelmi zónák

Shenzhen látképe egy új felhőkarcolóból. Kép: Sean_Marshall, flickr.com

Kína a késő hetvenes évektől alapos, a piacgazdaságnak utat nyitó reformokkal próbált kivergődni a kulturális forradalom zsákutcájából – mint utóbb kiderült, sikeresen. A reformok alapelemei az először itt létrehozott Különleges Gazdasági Övezetek (Special Economic Zone – SEZ) voltak, amelyeket utóbb sikerrel adaptált Brazíliától Dél-Koreáig számos más állam. A szabadkereskedelmi, az állami cégeket tömörítő, a technológiai és a hi-tech ipari zónák az ország világra nyitott kapuiként működnek: az ezeknek helyet adó városokba tömörülnek az olcsó kínai munkaerő és a hatalmas piac által odavonzott nyugati vállalatok. Jelenleg 18 nagyváros (többek között Dalian, Shanghai, Guangzhou és egy teljes provincia (Hainan) tartozik ebbe a kategóriába; közülük a legsikeresebb a sokat emlegetett, a délkeleti parton található Shenzhen, amely mindössze húsz esztendő alatt vált apró halászfaluból tízmilliós nagyvárossá.

Kik tervezik Kínát?

Párizsi házak és az Eiffel-torony replikája Hangzhou külvárosában. Kép: bricolaurbanism, flickr.com

Többek között francia építészek - ám a fent látható Kis-Párizs kínaiak műve. Akárcsak a szocialista Magyarországon, 1949 után Kína népi demokráciájában is állami tervezővállalatokat hoztak létre a magáncégek helyett. Ezek többsége ma is működik, immár több évtizedes, megbízható gyakorlattal. Az elmúlt években azonban egyre több külföldi építésziroda is megtelepedett az országban, sőt: kínai magántulajdonban működő műhelyek jöttek létre. A hívószó a volumen: Kína gyorsan fejlődő városai hatalmas méretű házak és épületegyüttesek tervezésére adnak lehetőséget, legyen szó nagyrendezvényről, mint az olimpia, különleges gazdasági övezetről, vagy kiemelt fejlesztési területről, mint például a belső-mongóliai Ordos városa. A világszerte ismert építészirodák közül ma Shanghaiban működtet fiókirodát a Gensler, az új pekingi USA-követséget tervező Skidmore, Owings & Merrill, a fővárosban dolgozik (nagy volumenű lakóépülete, a Linked Hybrid kapcsán) az amerikai Steven Holl irodája, míg a holland OMA Pekingben és Hongkongban is elérhető. Az új kínai építészirodák közül a legismertebb a lassan nemzetközi sztárnak tekinthető Ma Yansong műhelye, a pekingi MAD.

Felhőkarcoló-láz

A Pingan International Finance Center látványtervei. Kép: Kohn Pedersen Fox

A 646 méterre nyúló, 115 emeletes Pingan International Finance Center felhőkarcoló jelenleg a legmagasabb építés alatt lévő torony Kínában, és elkészülte után országos rekorderré válik. Tervezője ugyanaz az amerikai Kohn Pedersen Fox, amely a jelenlegi rekorderért, a 2008-ban átadott Shanghai World Financial Center tornyáért is felelt. Kínában semmi sem képes megállítani a felhőkarcolólázat: a milliósnál nagyon városokban, és elsősorban a különleges státuszú gazdasági övezetek környékén gombamód szaporodnak a magas- és szupermagas házak. A wikipédia szerint az ország harminc legmagasabb épülete az elmúlt két évtizedben készült el, ebből 13-at az elmúlt öt évben adtak át. Jelenleg négy olyan tornyot építenek, amelyek magasabbak lesznek a 2004-ben még világcsúcsot beállító Taipei 101-nél.

Fenntarthatóság, pro és kontra

A Három Szoros Gátja Kínában. Kép: Christoph Filnkößl, wikipédia

A városfejlesztések mellett Kínában a nagy mérnöki beruházások jelentik az építőipar alapját. Az egyes lokális problémák, például a vízhiány orvoslására a kínai mérnökök globális következményekkel járó beruházásokat indítanak. A világ legnagyobb vízierőművét, a 2006-ra részben elkészült Három Szoros Gátat a kínai kormány a fenntartható működés irányába tett mérföldkőként propagálta; beüzemeléséhez azonban 1,3 millió embernek kellett elhagynia lakóhelyét, és jelentős környezeti károkkal járó munkálatokra volt szükség. A vízierőművek mellett ráadásul továbbra is épülnek kőolajat és szént feldolgozó erőművek, amelyek tovább növelik a fejlődő ország széndioxid-kibocsátását. Az öt legnagyobb szénerőműből ma három Kínában működik. Az ország jelenleg a világ legnagyobb CO2-kibocsátója (a teljes kibocsátás 17%-áért felel, megelőzve az Egyesült Államokat és az EU-t), és bár 1998-ban ratifikálta a kiotói egyezményt, 1990-2005 között a kibocsátásszint ütemesen nőtt, nemegyszer évenként tíz százalékkal. A gazdasági válság hatására előkészített, 4 trillió jüan (450 milliárd euró) értékű beruházás-csomagba ugyanakkor számos környezetbarát energetikai projektet terveztek be.

Demokrácia vs diktatúra

Peking, az olimpiai stadion, a Herzog & de Meuron és Ai Weiwei munkája. Kép: wikipédia

Bár Kína sok szempontból piacgazdaságként és nyitott országként működik, az egypárti kormányzás rányomja bélyegét a mindennapokra, a politikai cenzúra pedig továbbra is jelen van. Néhány évvel ezelőtt kiterjedt vitához vezetett a nyugati építészeti sajtóban, hogy a berlini Zsidó Múzeum világszerte ismert építésze, Daniel Libeskind Kína bojkottjára szólította fel kollégáit, mondván: a demokratikus országok állampolgárainak itteni munkavállalása morális támogatást jelent a diktatúrának. Több neves szakmabeli, például az azóta elhunyt cseh emigránd, Jan Kaplicky támogatását fejezte ki – mások azonban, mint a svájci Herzog & de Meuron vagy a brit Will Alsop, ellentétes véleményt fogalmaztak meg. Szerintük a nyugati építészek és munkáik jelenléte éppen a demokratikus folyamatokat erősíti. Ugyancsak világméretű felháborodást keltett Ai Weiwei esete is: a világhírű képzőművész, a pekingi olimpiai stadion társtervezője azt követően került kórházba 2009 őszén, hogy szecsuáni hotelszobájában összeverte a kínai titkosrendőrség. Weiwei azért utazott Szecsuán tartományba, hogy azoknak a diákoknak a kiléte után kutasson, akik a 2008-as földrengésben összeomlott, gyenge minőségű iskolák falai alatt lelték halálukat.

Kína a válság után

Irodaházak Peking üzleti negyedében. Kép: CobbleCC, wikipédia

Az Amerikából indult gazdasági válságra Kína az ország történelmének legnagyobb állami beruházás-csomagjával reagált – annak ellenére, hogy a jüant nem rengette meg túlságosan a krízis. Az állami gyámkodásnak köszönhetően tovább nőtt az építőipar szerepe. A kínai önkormányzatok 2009-ben 44%-kal több földterületet adtak át beruházóknak, az állami tulajdonú bankok pedig rekordmennyiségű, 1,4 trillió dollárnyi hitelt helyeztek ki. A legfontosabb városokban, például Shanghaiban vagy Pekingben a lakásárak az évi átlagfizetés hússzorosára nőttek – miközben például Tokióban ez a szorzó csak nyolcszoros. Andy Xie, a Morgan Stanley korábbi vezető regionális közgazdásza eközben arra figyelmeztetett: a kínai ingatlanpiac az amerikai mintájára a bedőlés felé tart. A kereslet nem tart lépést a kínálattal; Peking üzleti negyedében az üresen álló irodák aránya megközelítette a negyven százalékot. A befektetők azonban nem vesznek tudomást a fenyegető előjelekről; Peking legnagyobb fejlesztőcége, a Soho China mindössze 44 esztendős, milliárdos tulajdonosa, Zhang Xin a Bloomberg hírportálnak kijelentette: 2010 második féléve ideális lesz üzleti szempontból.

építészet, ingatlan, kína, városfejlesztés, shanghai, urbanisztika, peking, hongkong, shenzhen, kínai építészet Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317