Láttunk jót is, rosszat is magyar köztérből az elmúlt évtizedben; most inkább a jókat gyűjtöttük össze.
A közterekről szóló cikkünk előző részében általános, némileg idealista és naiv elmélkedésein túl egyfajta összkép kialakítása kedvéért nem érdektelen áttekinteni az elmúlt tíz év magyarországi eredményeit.
1. A Millenáris, a Gödör és az Erzsébet tér
Az Erzsébet téri Gödör Klub 2002-ben. Fotó: Firka Stúdió
Ha a legsikeresebb projektekkel akarjuk kezdeni a sort, feltétlenül a Millenáris Park (tájépítész: Új Irány Csoport, 2001) és az Erzsébet téri Gödör (építész: Firka Stúdió, tájépítész: Balogh Péter István, Bogner Zsuzsanna, Sándor Tamás, 2002) jut először eszünkbe. Voltaképpen mind a két helyszínen rehabilitációra került sor - egy felszámolt ipari üzem és egy meg nem épült színház helyén jöhettek létre olyan alkotások, amelyek a maguk idejében forradalminak tűnő megoldásokkal lepték meg a nagyközönséget és a szakmát egyaránt.
Kortárs formavilág és bátor anyaghasználat, friss megoldások találhatók itt is, ott is. Mindkét hely tulajdonképpen csak félig köztér, hiszen a kapcsolódó intézmények tartják fenn. Mindkét hely hamar népszerű lett, és mindkét helynek kialakult egyfajta utóélete is: a Millenáris a terület peremén folyó irodaház fejlesztések miatt alakult át nagy társadalmi vita mellett, a Gödör mellett viszont lehetőség nyílt a klasszikus park, az Erzsébet tér hasonló szellemű megújítására is. (A buszvégállomás épületébe tervezett Design Terminál kálváriáját itt és most ne firtassuk.)
A Firka Stúdió és Balogh Péter István tervei alapján felújított Erzsébet téri park. Kép: hg.hu
A Gödörhöz kapcsolódó lépcsős tér és park tulajdonképpen Budapest főtere lett mára, mégpedig egészen egyszerűen azért, mert jól működik. Sajnos azonban az intenzív köztérhasználat mellett egy-két év alatt is súlyos lehasználtságot diagnosztizálhatunk, ami viszont arcpirító szégyen a fenntartás oldaláról. Ez emlékeztethet a bevezető gondolatokra: sajnos ennek a lónak…
2. A budapesti „infrastruktúra-fejlesztési" közterek
Budapesten az ezredfordulón erősen tartotta magát az a felfogás, hogy köztérfejlesztésre önmagában nem adódik lehetőség, de az Andrássy út vagy a Nagykörút felújításához hasonlóan az infrastruktúra-építés „hátán" lehetőség adódik a változásra. Ez az ígéret reményteljesnek tűnt, hiszen számos nyugati példa - villamosfejlesztések, metróépítés, városi autóutak fejlesztése - azt mutatta, hogy ezek a lehetőségek kedvezőek, hiszen a nagy beruházások költségeihez képest a tájépítészet költségei elenyészőek. Fordítva ültünk tehát a lovon, de optimisták akartunk lenni: mi így is tudunk lovagolni.
Az ígéretek azonban csak részben teljesültek. A budai rakpart fejlesztése kapcsán hiába született sokféle javaslat a vízpart újszerű használatára, hiába tűnt úgy, hogy a Központi Szennyvíztisztító területén akár új közpark is születhetne, és vegyes eredményeket hozott a 4-es metró 2003-ra "előrehozott felszíni rendezésének" programja (FŐMTERV) is.
A budapesti Kiskörútra kifejlesztett térburkoló, a K-kő a Kálvin téren. Kép: hg.hu
Míg a Bartók Béla út megújulásának, a Kosztolányi Dezső térnek (PALATIUM Stúdió, Grabner Iroda) örülhetünk, addig a Móricz Zsigmond körtéren a félkész környezetalakítást is tönkretették az állomásépítés munkái, a Szent Gellért tér (Dévényi és Társa) is csak félig készült el. A metróállomások körül építendő további terek még mindig csak ígéretek: a legtöbb talán a Fővám tér (Dévényi és Társa) és a Kálvin tér (építész: KÖZTI, tájépítész: S73) kapcsán látható, ahol már körvonalazódik az új térhasználat és a környezeti elemek új karaktere, sőt a Vámház körúton új fasor virágzik.
Új közterek alakulnak a Tétényi úti, a Rákóczi téri, a Népszínház utcai megállók környezetében, és gyökeresen átépül a Baross tér. Ezeknél a köztereknél egyelőre még nem tudni: az infrastruktúrából következő kötöttségeket sikerült-e a város előnyeire fordítani, vagy csak az így is úgy is betemetendő gödröket sikerül kikozmetikázni. A folyamat nagyon sokszereplős, természetszerűleg rengeteg kompromisszummal terhelt, de vajon legalább látjuk-e a fürdővízben a gyereket is? Persze még az így létrejövő terek is nagy eredmények a város életében, de mivel ritka alkalmak, a lehetőségeinket észre kellene venni, és sokkal jobban kihasználni.
3. Budapest Szíve, a Főutca Projekt
A metróépítéssel párhuzamosan, némileg ahhoz kötődve indult be a Budapest Szíve projekt egy 2006-os pályázattal (I. díj és a továbbiakban tervező: M-Teampannon, S73). A pályázat igen összetett volt (hiszen egyszerre három, eltérő léptékű síkon kívánt megoldásokat kapni), és kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a későbbiekben megindulhatott a Főutca Projekt, amelyet a közelmúltban, már 2010-ben ismerhettünk meg fizikai valóságában.
A Belváros új főutcája a Hild térnél...
...és az Egyetem téren.
A projekt legfőbb célja, hogy a Belvárosból és a Lipótvárosból az oda nem való átmenő forgalmat kiiktassa, és a területet a városi integrált térhasználat számára felszabadítsa. Ezzel előkészíti a Ferenciek terén lévő közúti aluljáró megszüntetését, a Ferenciek terének gyökeres átalakítását. A közterek megjelenése egységes koncepciót tükröz, de külön dinamikus hangsúlyokat kapnak az útvonalra felfűződő terek. Örömmel üdvözölhetjük, hogy nem a legközönségesebb térköveket kell látnunk mindenfelé, hanem végre nagyvonalúan használt kőburkolatok készültek. Örülhetünk az új design elemeknek is (bár néhol nem a tervező koncepcióját követik), az újszerű világítási elemeknek, az interaktív szökőkútnak és a csobogóknak, de bosszankodhatunk azon, hogy a tűzcsapok és egyes közlekedési elemek tervezői a mai napig sem képesek egy egységes koncepcióba beilleszkedni.
A Főutca projekt nagy vitákat generál a szakmai és a laikus közönség körében is. Ez az első ilyen nagyságrendű, a közösség által finanszírozott fejlesztés Budapesten, ahol nem a historizáló design szemlélet uralkodik. Úgy gondoljuk, ez egy nagy lépés a város önképének alakulása szempontjából. A működés tekintetében talán bizonyítja: elég a minimális, de jól elhelyezett design, a radikális forgalomcsökkentés, és a város lakói két hét után úgy korzóznak itt délutánonként, mintha az elmúlt 20 (50) évben mindig is ezt tették volna.
4. A historizáló közterek: Liszt Ferenc tér, Ráday utca, Reviczky utca, Király utca, déli Váci utca
A közterek archaizáló kialakításának hagyománya Budapesten a Váci utca első szakaszának kialakításához (Wilt László, 1986) kötődik. Miközben nagyon is indokolt volt a városvédő mozgalomnak az a törekvése, hogy a történeti utcabútorok megmaradhassanak, hogy a díszburkolatok a korábbinál igényesebben készülhessenek el, az öntöttvas kandeláber sikere messze túlnőtte az eredeti szándékot. "Soha nem volt" archaizáló városkép jött létre sok helyen, a cirádás, nosztalgikus elemek alkalmazása egyfajta garanciát kínált a közönségsikerre - ezért a városi képviselőtestületek is előszeretettel nyúltak ehhez az eszköztárhoz, ez vált a legkönnyebben járható úttá.
A Liszt Ferenc tér beton térkővel és újragyártott Haidekker-kerítéssel. Kép: hg.hu
A józsefvárosi Lőrinc pap tér: eklektikus környezet, eklektikus térbútorok. Kép: hg.hu
Látni kell, hogy a csapdát nem csak a nosztalgikus életérzés konzerválása jelenti, hanem az is, hogy a kortárs megoldások lényegesen lassabban váltak elfogadottá, kiforrottá. Örömteli mindenesetre, hogy a Liszt Ferenc teret, a Ráday utcát vagy a déli Váci utcát mára a vendéglátóipar gyökeresen átalakította, - bizonyos szempontból túlságosan is - attraktívvá tette. Ennek is megvan a veszélye. Ha nincs is szükség autóalkatrész-boltokra, villanyszerelési szaküzletre vagy kötőipari termelőüzemekre a város ilyen értékes területein, a helyi kisipar által hozott „otthonosság” érzetére esetleg lehetne. Egy-egy területen az indusztrializált vendéglátás idővel a városlakók elidegenedéséhez vezethet, átadva helyüket a turistáknak, akiknek egy része persze épp a helyi ízeket keresné, és azokat a vendéglőket, ahová a helyiek járnak…
5. A posztmodern térművészeti alkotások
A köztér építészet bizarr példái a kortárs trendek felől nézve a sajátos, máshoz nem fogható tereket alkotó Török Péter kerttervező művész munkái. Ezekre a történeti elemek montázs-szerű alkalmazása jellemző, rigorózusan kidolgozott, már-már mániákus részletgazdagsággal és igényességgel. Talán nem véletlen, hogy Budapesten a Nemzeti Színház környezetében találkoztunk először (2002) a különféle hangsúlyos idézetek - hajó, víz alá süllyedő homlokzat, örökmécses, zikkurat, labirintus és más elemek - ilyen megjelenésével. Különös gondosságot mutat a Bazilika előtti Szent István tér (2003), ahol a 12. századi római cosmata művészetet idéző térburkolatok készültek, s a Zrínyi utcával együtt rendeződött a térsor egésze.
A budapesti Szent István tér. Kép: hg.hu
Szeged, a Klauzál tér. Kép: szegedvaros.hu
Török Péter másik nagyszabású városi térsora viszont Szegeden található: a Klauzál tér és a Kárász utca erőteljesen formált szobraival, kútjaival, berendezési tárgyaival és nagyvonalú térburkolatával az ország egyik legkarakteresebb térsorának mondható. Nem tudni, milyen indításból születik az effajta design: van-e benne egy adag szentimentalista nosztalgia, ami találkozik az sokat hivatkozott, úgynevezett közízléssel, vagy esetleg a történeti kertépítészet kontinuitásába vetett makacs hit mozgatja a megbízót és a tervezőt.
6. Nagyvárosi közterek: Debrecen, Miskolc, Győr, Pécs
Szeged mellett az ország többi nagyvárosa is komoly lépéseket tett a város reprezentatív tereinek, utcáinak rendbetételére. Az egyik legkorábbi eredmény Debrecenben született a Piac utca teljes átépítésével (Kertai László, 2001). A historizáló elemek manírja, a város kék-sárga címerszíneinek megjelenése a burkolatban építészetileg harmatgyenge eredményt szül, de a debrecenieknek adatott meg látványosan először, hogy a városuknak a rendszerváltozás után újra autómentes főtere legyen. A Piac utca ezzel együtt mégis egy hatalmas kimaradt ziccer, a terv láthatóan nem tudja kezelni a terület méretét, a funkció összetettségét, kis terekre hullik szét, és nem tud elszakadni a régebbi autós elrendezéstől, pedig Debrecen régi, ismert piactere, a sártengeren létesült pallóburkolatával nagyszerű referencia lehetne. Kialakult viszont egy más városok számára is használhatónak bizonyuló egyenlet: Politika + Főtér = szimbólum + szavazatok.
Az újjáépített debreceni főtér a felsővezeték-tartók dzsungelével. Kép: hg.hu
Miskolcon a köztérfejlesztés már korábban, a Széchenyi utca gyalogosutcává avatásával megkezdődött (példát mutatva azzal, hogy a villamos jól elfér a gyalogosutcán), az utóbbi idők jelentős eredménye mégis inkább a Szinva part rehabilitációja (Műépítész Iroda, 2006). Az iparváros arculatváltásában, imázsának átalakulásában nem csak a városépítészeti megoldások a lényegesek, hanem magának a pataknak a megtisztítása - joggal lehet büszke a város arra, hogy a patakban pisztrángok úsznak. Kár, hogy a főutca üzletsora nem mondható sikeresnek - a bevásárlóközpontok konkurenciája azt láthatóan lerontotta.
Győr városa hosszú éveken át módszeresen újította meg a történeti belváros barokk utcáit, a gyalogosutcák hálózata, igényes kialakítása itt már régóta ismert. A legújabb eredmény a Széchenyi tér megújítása, kortárs eszközökkel, egyedi fényekkel, szökőkutakkal. (CZITA, 2009) Nem mellékes, hogy a munka során a környező épületek is megújulnak.
Az EKF-év tavaszára elkészült pécsi Széchenyi tér. Kép: hg.hu
A pécsi közterek megújulása szintén régebben, a Király és a Ferencesek utcájának, a Jókai tér környezetének megújításával indult (Dévényi és Társa) historizáló-posztmodern elemek, idézetek alkalmazásával. A legújabb lendületet a pécsi EKF fejlesztései hozták magukkal. Nem csak a nagy városközponti terek (Széchenyi tér, Kossuth tér) újultak-újulnak meg, hanem a Tettye környezete is (S73, 2010). Ritka jelenség, amit Pécsett látunk, hogy a lakótelepek köztereire is gondol valaki. Itt kiterjedt program indult több helyszínen is (Megyer városrész, Keleti városrész, stb., Lépték-Terv, 2010)
7. A "magán-közterek" - WestEnd, MOM, Allee, Eiffel tér...
Meglepő lehet, de az építészeti szempontból progresszívnek, igényesnek mondható "közterek" fejlesztésének jelentős részét nem a városok, hanem a magánfejlesztők kezdeményezik és viszik véghez. Itt kell megemlíteni azt is, hogy városainkban az elmúlt évtized egyik legjelentősebb urbanisztikai változását a bevásárlóközpontok hálózatának kiépülése jelentette. A pláza jellegű üzletházak tulajdonképpen bekebelezik a várost, úgymond privatizálják a köztereket. A bevásárlóközpontok nemcsak bevásárlási szokásainkat változtatták meg, hanem éppen azzal, hogy az épületek belseje a városi tereket másolja - néhol még nevük is van az utcáknak -- voltaképp a városi térhasználatot is átalakították.
Ma még csak csírájában létezik a gondolata olyan összefogásnak, amelyik e tendencia ellenében (pl. a parkolás, a közbiztonság, a köztisztaság, a szervezett programok javításával) a hagyományos városi vásárlóutcákat erősítené - egyelőre a bevásárlóközpontok állnak nyerésre. Örüljünk azonban azoknak a friss szellemű közhasználatú tereknek, amelyek egy-egy ilyen beruházás kapcsán létrejönnek: a Westend tetőkertjének (Finta Stúdió, Land-A, 2001), a MOM Park környezetalakításának (Puhl Iroda, M-Teampannon, Land-A, 2001), az Allee körül kialakult új városi térrendszernek és a Körösi utcának (Finta Stúdió, Garten Stúdió, 2009). Inkább a „vitatható" kategóriába tartozik az új, süllyesztett Eiffel-tér, amelyet egy irodafejlesztés kapcsán „kaptak" a budapestiek a Nyugati pályaudvar hónaljában (Finta Stúdió, Land-A, 2009). Ezek a „közterek” jó minőségben valósultak meg, igényes anyagokkal, úgy tűnik fenntartásuk is biztosított, de valódi közterekké tudnak-e válni, nem csupán a fogyasztás impozáns, de járulékos díszletei maradnak?
8. Kopaszi-gát
Garten Studio: A Kopaszi-gát tájépítészete
A Kopaszi gát területe Budapest egyedülálló adottságú Duna-parti rezervátuma. A közterek fejlesztésére egy jövőbeni nagyléptékű városfejlesztési projekt első lépéseként került sor. A projekt még várat magára, de a park hatalmas siker, annak ellenére, hogy a felhúzott pavilonokból nem tudni miért, még csak néhány működik. Kissé visszavágták a természetes dunai környezetet, eltűnt a Kopaszi Gát jellegzetes dunai miliője, ami ugyan nagy kár, de - félretéve a romantikát - egy jól használható városi park jött létre, ami mégis jól ötvözi a természetes táj és a városi kert attribútumait. Jó ide kiballagni, kibiciklizni tavasszal, nyáron a családdal - bár mostanában időben kell érkeznünk, hogy beférjünk egyáltalán.
9. Balaton-part
A Balaton-part látogatói ma nem látnak olyan léptékű fejlesztéseket, mint az 1960-as évek idején a Balatoni Intéző Bizottság működésének köszönhetően. Ezzel együtt több helyen sor került a kikötők, a parti sétányok megújítására, a strandok rekonstrukciójára. Környezetépítési minőségük okán a jacht-klubokat is meg kellene említenünk, azonban ezeket közhasználatú térnek nehezen nevezhetnénk...
A Pagony tervei alapján újjáépített tér Balatonfüreden. Kép: Tájodüsszeia
A fejlesztések közül kiemelkedik Balatonfüred, ahol egyrészt a reformkori városrész megújításának lépései zajlanak (Pagony, 2008), másrészt a mólótól, Vitorlás tértől nyugatra a Tagore sétány ellenpontjaként a korábban méltatlanul rendezetlen partszakaszon új hangulatú sétány (Zákonyi sétány) és új kereskedelmi terület épült ki, ami szervesen illeszkedik a város fürdőterületének átfogó fejlesztési koncepciójához (Tilia, 2008).
10. Public art
Nem is teljesen ide tartozik, de fontos, hogy örömmel (?) üdvözölhetjük azt a fajta köztéri művészetet Magyarországon is, ami túlmutat a köztéri műalkotások klasszikus kihelyezésén (nagyember bronzszobra). A graffiti, a street art, a public art ma már megszokott látvány nagyvárosainkban, ezek sok szállal kötődnek az építészethez, a tájépítészethez. A grafittiről éppen elég vita kering, megítélése a környezetszennyezéstől a művészet szintjéig nagy szórást mutat, de puszta léte üzenet: itt vagyunk. Hogy pontosan kik, nem egyszerű megmondani, de a köztéren vannak az biztos. Talán mondhatjuk, hogy a köztéri művészeti tevékenységnek (jelhagyás) ez a legősibb, legegyszerűbb formája.
Politikai installáció a budapesti Szabadság téren, 2007-ben. Köztérhasználat ez is...
Tót Endre táblája a Paulay Ede utca térkövében, az Artpool művészeti intézet bejárata előtt. A köztér a képzőművészet...
...és a történelem tere is. Gunter Demnig botlókövei a holokauszt áldozataira emlékeztetnek.
Szempontunkból azok a megjelenési formák az érdekesebbek, amelyek a köztér használatára, minőségére kérdeznek rá. Ilyenek például Lakner Antal és társai, vagy az amerikai Michael Rakowitz budapesti projektjei. Erős felütés a Kétfarkú kutya párt tevékenysége. Sok mindent lehetne még említeni. Ezek a munkák meghökkentőek, humorosak, direkt érzelmeket és reakciókat váltanak ki, finoman provokálnak. Életet visznek köztereinkre, s már látunk példákat a valóban interaktív, a közönség bevonásával megvalósuló téralakítási projektekre. Ilyennek tekinthetjük pl. a "Priccs" közösségi utcabútor készítő akciót a Mikszáth Kálmán téren, az "Ön itt áll!" ortho-fotó játékot a Nyugati téri aluljáróban vagy Szegeden (Új Irány Csoport, Tihanyi Dominika, 2006, 2008). Azt várjuk, hogy az elkövetkező években ebben a közterületi művészeti ágban várhatóak a legnagyobb meglepetések.
A szerzőkről:
Erő Zoltán építész, a Palatium Stúdió munkatársa, a Kortárs Építészeti Központ kuratóriumának tagja
Hatvani Ádám építész, a sporaarchitects munkatársa, a Kortárs Építészeti Központ kuratóriumának tagja
A cikk a hg.hu felkérésére született.
