Logomain

A túros hátú ló: köztereink elmúlt évtizede

By Erő Zoltán - Hatvani Ádám 2010. július 10. 10:55

szerk at hg dot hu

Campo_baeza_120130602-27858-6gh2sf.gallery

Campo Baeza Cádiz

Salon_de_pinos_120130602-27858-sajas1.gallery

Salon de Pinos Madrid

Salon_de_pinos_220130602-27858-mtvswn.gallery

Salon de Pinos Madrid

Passage_5620130602-27858-ads8p2.gallery

Passage 56 Atelier Architecture Autogéréé

Podium_grotekerplein20130602-27858-1mkx3l9.gallery

Pódium Rotterdam Grotekerplein Atelier Kempe Thill

Furtwaenglergarten20130602-27858-1m33zpb.gallery

Furtwaenglergarten Salzburg Auböck + Kárász

Benidorm_promenad20130602-27858-1cqkdd7.gallery

Benidorm tengerparti promenád OAB

Vabaduse_valjak_tallin20130602-27858-1iny6dz.gallery

Vabaduse Valjak Tallin

Kozter_hirlevel20130602-27858-1tgysv2.gallery

közterek most hírlevél

Közös lónak túros a háta… De vajon tényleg ennek kell meghatározni köztereinkhez való viszonyunkat? Bevezetés a közterekre 1.

Közös lónak túros a háta… De vajon tényleg ennek kell meghatározni a köztereinkhez való viszonyunkat? Nem túl meglepő gondolat: a város durván lecsontozva házakból és a köztük lévő üres területekből, utcákból, terekből áll. Árnyalják még a képet a városi zöldek, ezeket parkoknak hívjuk. A házakat még csak-csak értjük, de mit kezdjünk a közöttük lévő térrel, amit - szintén leegyszerűsítve - köztérnek nevezhetünk? Ha ezek csupán negatív terek a várost alkotó házak pozitív formái között, miért is kell foglalkoznunk velük? Egyáltalán: mit jelent ma nekünk az, hogy köztér?

A városi léptékű építészet mindig is kiemelt figyelemmel fordult a városi szabad terek, a közhasználatú terek felé, hiszen azok a szűken vett hasznossági funkcióik mellett meghatározó helyszínei az emberek találkozásának, a kereskedelemnek, a reprezentációnak, a népünnepélyeknek, a pihenésnek. Minden korban megtaláljuk azt a törekvést, hogy e tereket egy-egy város művészi igényességgel alakítsa ki - gondoljunk egy római fórumra, a középkori városházák előtti térre, egy 19. századi sugárútra vagy egy felvonulási térre.

De vajon kié a köztér? Mindenkié, tehát senkié? Ki érzi sajátjának, vagy éppen ki sajátítja ki? Ez sem lesz meglepő, csak közhelyekkel szolgálhatunk: egy társadalom köztereinek állapota, használata, mennyisége, minősége sokat elárul az adott társadalomról. Szerencsére a közterek ügyében a legutóbbi időkben történt némi elmozdulás a túrós hátú ló állapotából, ami reménykeltő. Ami biztosan állítható: polgárok nélkül nincsen köztér – alakításukhoz felelősség, öntudat, döntés szükséges. A „polgárok” kifejezés használata megint aktuális lehetne szép lassan a lakosság egy részére - de egyelőre talán maradjunk a „civileknél”. Idővel talán helyrekerül, hogy köztereinkre nem csak a közterület-fenntartónak kell vigyáznia...

Magyarországon a 20. század történelmi eseményei során úgy szocializálódtunk, hogy nem kell és nem is szabad felelősséget vállalunk a döntéseinkért, és a rendszerváltás óta eltelt húsz évben ugyanezt a leckét mondjuk fel újra és újra. A tulajdonhoz kapcsolódó jogok öntudatos használata mellett a kötelességek, és mások jogainak tiszteletben tartása bántóan hiányzik a cselekvésekből: nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a közös terek használatában elmosódottak és tisztázatlanok maradtak a közös és magántulajdon határai. A köztér sajátos használati formái, a projektek kialakításának folyamata nagyon jól rá tud mutatni ezeknek a határoknak az ingoványosságára. Ezek a projektek tehát vitaindítóak, figyelemfelkeltőek, gyakran a kommunikáció első formái lehetnek. Ennek a művészeti formának a megjelenése jelzi, hogy kérdések merülnek fel a köztereink állapotával kapcsolatban és egyre többeket foglalkoztat annak az életminőségnek a javítása, amit ma egy átlagos utca, vagy köztér adhat.

Sok köztérfejlesztés köszönhető az EU-s pályázatoknak, ami hosszútávon mindenképpen pozitív, ennek a hullámát mindenképpen érdemes kihasználni mindenkinek, akinek lehetősége van rá. De. A probléma akkor kezdődik, ha mindez nem egy átfogó gazdasági, társadalmi, építészeti koncepció mentén működik, hanem elsietett, (vagy éppen túl sokáig húzódó) látványgesztus marad, nélkülözve a társadalom, a civilek igazi részvételét. Nem csak, és nem is elsősorban a megvalósítás műszaki, esztétikai minőségére kell gondolni, hanem a használat módjára, arra, hogy ezek a terek tényleg maximálisan betöltsék a nekik szánt szerepeket. A nem kellően előkészített, az EU által finanszírozott, vagy támogatott projektekben a veszély fokozottan fennáll; gyakran messze a potenciális lehetőségek kihasználása nélkül valósulnak meg fejlesztések, ezzel hosszú időre bebetonozva gyors, nem eléggé átgondolt döntések eredményét. El kellene érnünk azt az építészeti színvonalat, - és néhány példa már ma is akad -, hogy az új köztérnek ne az legyen a legfőbb, de tűnékeny erénye, hogy új.

A széleskörű, jól előkészített nemzetközi tervpályázat garanciát adhat az építészeti minőségre, persze nem 100%-osat. Ha a pályázatok nagyobb figyelmet kapnak, vitákat tudnak generálni, segítenek abban, hogy közösen gondolkodjunk a közterekről. Ebben az irányban bőven volna hová fejlődnünk.

A kontextus érthetősége kedvéért először kicsit megint a „külfölddel” jönnénk…

Bár kétségtelen, hogy a 20. század második felében a közlekedés eluralta a városi tereket, az 1980-as évektől kezdődően láthatjuk, hogy a közterek építészete, tájépítészete meghatározó eszközzé vált a városfejlesztési, a városrehabilitációs politikában. Szimbolikusnak kell tekintenünk a Barcelona-modellt, amelyik már az 1992-es olimpia idejére jelentős eredményeket ért már el a közterek invenciózus és kreatív fejlesztésével, hogy megmutassa: a városban lakni jó. Egy másik szimbolikus alkotás Párizsban található: a La Villette park (Bernard Tschumi, 1988) a város egyik korábbi "barna mezős" ipari területének rehabilitációjaként jött létre, addig nem látott eszköztárral és koncepcióval.

Azóta a világban mindenhol örömmel alkalmazzák a városfejlesztők a közterek és a tájépítészet eszköztárát, akár a legkisebb városi terek helyreállításától az infrastruktúra-fejlesztések melléktermékein át a nagyléptékű, tájalakító jellegű beavatkozásokig. Ennek megfelelően ez a „művészeti ág", a mérnöki munkák, az építészet/tájépítészet, a városszociológia vagy a performansz mezsgyéjén gazdagon fejlődött, újabb és újabb kísérletek révén újabb és újabb tudáshoz jutott, folyamatosan gazdagodott. Nyugat-Európában ma nem az a kérdés, hogy a mérnöki létesítmények között mekkora járdaszigetet lehet fűvel beültetni, nem is csak az, hogy jobbnál jobb designerek kapják meg a városok identitását meghatározó megbízásokat, hanem például az, hogy a milyen társadalmi együttműködéssel születhet az új projektek programja, hogy hogyan lehet bevonni a helyi közösségeket a köztereken megjelenő public-art alkotások kidolgozásába, hogy milyen módon lehet a közterek életét animálni, azokat élettel megtölteni.

A köztér kezdi meghatározni az épületet!

Magyarországon a közterek fejlesztésében rejlő lehetőségeket közel sem használjuk ki. Mintha a városok nem tekintenék elég „hasznosnak" ezeket a fejlesztéseket, pedig már a leromlott, elhanyagolt közterek egyszerű helyreállítása (néha akár takarítása, rendbetétele) is látványos eredményeket adhat, az alapműveleteken túlmutató rehabilitáció pedig rengeteg újító, kreatív energiát szabadíthatna fel. Az elmúlt évtizedben szerencsére a közfigyelem is kezd a közterek felé fordulni, a tervezők is egyre inkább specializálódnak erre a területre. Esetenként élénk vita alakul ki egy-egy köztérfejlesztés kapcsán a szakmai internetes oldalakon. Ez a hullám a blogszférán keresztül mostanában elérte a mainstream médiát is, ami talán segít majd, hogy többen érezzék fontosnak a közterek ügyét. Talán nem véletlen, hogy a nyilvánosság számára is mostanában válik láthatóvá a tájépítész szakma, amit az építészek eddig „kertész”-ként aposztrofáltak, a mérnöki tervekben pedig "arculati elemek" az a fejezetcím, ahol a környezetalakításról van szó.

A tájépítészek a FUGA kiállításaként rendezett Tájodüsszeia 2010. monstre seregszemlén demonstrálták nemrég: van identitás és jelenlét.

A cikk második része az elmúlt évtized hazai eredményeinek bemutatásával holnap jelenik meg a hg.hu-n.

magazin, urbanisztika, várostervezés, köztér, erő zoltán, hatvani ádám Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317