Logomain

Aszfalt helyett zöldségágyás

By Ongrádi Melinda 2010. június 27. 11:21

szerk at hg dot hu

Victory_gardens_usa20130602-27858-1xa0ofi.gallery

Victory Gardens 2. világháború Egyesült Államok

Zoldsegeskert_havanna20130602-27858-14xzfa9.gallery

Havanna városi kert

Varosi_kert_todmorden20130602-27858-15p7uyj.gallery

városi kertészet Todmorden Incredible Edible Todmorden

Varosi_kert_todmorden_220130602-27858-109p7m4.gallery

városi kert Todmorden Incredible Edible Todmorden

Varosi_kert_todmorden_320130602-27858-gpr13y.gallery

városi kertészet Todmorden Incredible Edible Todmorden

Zoldsegeskert_varos20130602-27858-14by5ay.gallery

városi kertészet zöldségeskert

Kerteszet_az_ablakban20130602-27858-1a4lgz9.gallery

városi kertészet balkonláda

Tetokerteszet_bronx20130602-27858-mxe3xa.gallery

városi kertészet tetőkertészet Bronx

Tetokerteszet_bronx_220130602-27858-1fag4nk.gallery

városi kertészet tetőkertészet Bronx

Paradicsomföld a háztetőn, salátaágyás a buszmegállóban: reneszánszát éli a városi kertészkedés.

Sokaknak a gazdálkodói létforma és a városi élet homlokegyenest ellenkező fogalmak, ugyanakkor a múltban és a jelenben is akad rá számos példa, hogy a városi zöldfelületek funkciója nemcsak a megfáradt városlakók pihenése, szórakozása. A foghíjtelkeken, köztereken vagy éppen tetőfelületen létrejött kerteket nehezebb gazdasági vagy háborús helyzetben lévő országokban a szükség hívta vagy hívja életre, míg a fejlett országokban a fogyasztói társadalom elleni tiltakozás és a közösségépítés a legfőbb motiváció.

Ennek tükrében megkülönböztethetünk piaci keretek között működő gazdaságokat és non-profit közösségi kezdeményezéseket. Az Egyesült Államokban például hódít a community gardens, azaz közösségi kertek divatja, de számos civil szervezet jött létre a mozgalom népszerűsítésére. Az első kezdeményezések nálunk is megjelentek, bár gyakorlati alkalmazásuk sikere egyelőre változó.

A mai mozgalmak egyik legjelentősebb gyökere a világháborúknak köszönheti létrejöttét. Az úgynevezett Victory Gardens, azaz győzelmi kertek a háború alatti élelmiszerhiányt voltak hivatottak enyhíteni. Létesültek ilyen kertek például az Egyesült Államokban, Egyesült Királyságban, Németországban és Kanadában. A háborúk alatt ugyanis drasztikusan csökkent a mezőgazdasági termelés, de az Egyesült Királyságban például óriási gondot okozott az is, hogy az élelmiszerimportra szoruló országba nem érkeztek meg a szállítmányok. A mozgalom egy másik fontos célja a közmorál javítása volt: plakát-propagandával igyekeztek buzdítani a lakosságot, olyan szlogenekkel, mint hogy „Áss a győzelemért”.

Az Egyesült Államokban a mozgalom csúcspontján 20 millióan műveltek ilyen kerteket, amelyek az összes hazai zöldségfogyasztás 40%-át megtermelték. A hátsó kertek, háztetők, foghíjtelkek mellett – részben propagandisztikus céllal – például a londoni Hyde Park vagy a San Francisco-i Golden Gate Park egy részét is felszántották és zöldségekkel ültették be. A háború végeztével aztán a mozgalom elhalt, az Egyesült Államokban Bostonban és Minneapolisban maradt fenn egy-egy ilyen kert. Az ezredfordulón viszont ismét feltámadt az érdeklődés a kertészet e formája iránt.

A brit és amerikai városokkal ellentétben Kuba fővárosában, Havannában ma is bárhol belefuthatunk egy virágzó városi kisgazdaságba. Az ok: az ország 1960 és 1989 között monokultúrás, energiaigényes mezőgazdaságot épített fel, és a terményeket (pl. cukor, dohány) a baráti szocialista országok olcsó olajára cserélte. A kényelemért azonban nagy árat fizetett: energiapazarló, gazdaságtalan mezőgazdaság jött létre (amely egyébként sokban hasonlít a mai nyugati gazdálkodáshoz), amely a Szovjetunió összeomlása után, az olcsó olaj elapadásával villámgyorsan összeomlott. A helyzetet súlyosbította az amerikai embargó, így a kubaiak kénytelenek voltak a gazdálkodás legősibb formáihoz visszatérni.

Ennek köszönhető, hogy például Havannában nagyjából 200 városi gazdaság jött létre: az „organoponicos”, ahogy itt nevezik, zsebkendőnyi foghíjtelkektől vagy felszántott parkolóktól a több futballpályányi méretű földekig terjed. A gazdaságok mellett sokszor mindjárt a standok is megtalálhatók, ahol a terményt viszonylag kedvező áron eladják a lakosságnak. A gazdálkodásnak több formája alakult ki: a magánkeretek és állami tulajdonú gazdaságok mellett a legnagyobb hányadot a spontán létrejött közösségek, szomszédságok művelte közösségi kertek jelentik.

A kőolajalapú vegyszerek hiánya valódi biogazdálkodás létrejöttéhez vezetett: a kártevők elleni védekezéshez biológiai kutatóközpontok által előállított természetes szereket használnak, illetve a kártevőket távol tartó növényeket ültetnek a haszonnövények közé, műtrágya helyett pedig természetes talajjavító anyagokat alkalmaznak. A kubai olajkrízis következményeként a kubaiak egészséges biozöldségeket fogyaszthatnak, sőt, a kubai étrend is megváltozott: harmadával kevesebb állati eredetű táplálékot fogyasztanak, mint egy amerikai. Nem mellékes az sem, hogy sok esetben a korábban városképet elcsúfító, esetleg szemétlerakónak használt üres telkeken virágzó kertek jöttek létre.

Igaz, kevésbé drasztikus kényszer hatására, de a nyugati országokban is egyre többen vélik úgy, hogy a terményeket közvetlenül a fogyasztás helyszínén kell előállítani. Ennek jegyében jöttek létre például a New York-i Bronxban városi tetőkert-gazdaságok. Ha pedig egész véletlenül az észak-angliai Todmordenbe vetődnénk, cseppet se lepődjünk meg azon, hogy a vasútállomáson, tűzoltóállomáson, iskolaudvarban és a temetőben virágágyak helyett ízletes zöldségeket termesztenek: az Incredible Edible Todmorden névre keresztelt mozgalom ugyanis nem kevesebbet céloz meg, mint hogy a kisváros teljes egészében önellátó legyen a zöldségek és gyümölcsök terén.

A 60-as évek mozgalmainak egyik lecsengése volt az úgynevezett community gardens, azaz közösségi kertek gondolata, ahol az élelem megtermelése mellett a cél a közösségépítés, a fogyasztói társadalom elleni tiltakozás. Ennek jegyében önfenntartó vidéki közösségek jöttek létre Németországban, Franciaországban vagy éppen Svájcban, amelyek közül több ma is virágzik. A mostani gazdasági válság új lendületet adott ezeknek a mozgalmaknak, amely az Egyesült Államokban például ismét virágkorát éli, de Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is jócskán akadnak követői a mozgalomnak. Az ilyen kertek lényege, hogy az adott közösség tagjai saját maguk szabják meg a kertművelés szabályait, a terményeket pedig a tagok saját fogyasztásra és nem haszonszerzés céljából állítják elő. A kertészkedés sokszor szinte mellékes tevékenység: a cél a közösségépítés, a városi környezet javítása, esetleg művészeti attrakciók bemutatása vagy oktatás.

A gondolat már nálunk is kezd gyökeret verni: a nemzetközi mozgalmaknak hazai követői is akadnak, a BÖSKE elnevezésű civil szerveződés például a 7. kerületben szeretett volna egy ilyen kertet létrehozni, amelyet eredetileg a Múzeumok Éjszakáján terveztek megnyitni. A kert egy belvárosi háztömb által közbezárt hatalmas, önkormányzati tulajdonú földterületen jönne létre, amely az első belvárosi ilyen létesítmény lehetne. Az elképzelés első körben zátonyra futott a helyi lakók ellenállásán, azonban az ötletgazdák nem adják fel. Rosta Gábor, a 7kert egyik ötletgazdája szerint a kudarcnak több oka is van: egyrészt nálunk ez a gondolat még teljesen újdonság; a közösségi kert ugyanis csak 10%-ban szól a kertészkedésről, 90%-ban a közösségi szellem a lényeg. Utóbbi nálunk még jórészt hiányzik, ennek oka nagyban az elmúlt 20 év történelmében keresendő. „Meg kell tanulnunk, hogy a demokrácia nem jelenti azt, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Ez a hozzáállás nálunk is változni fog, jórészt kényszerek hatására.”

Rosta szerint nem érdemes felvetni a kérdést, hogy mennyire versenyképes az így megtermelt táplálék. Bele kell számítanunk, hogy ma élelmiszereink uniós átlagban 1200 km-t utaznak, ami óriás megterhelés a környezetnek. A közösségépítés mellett pedig nem elhanyagolandó például, hogy a kertészkedés mentálisan is rendkívül jótékony hatású.

Az ötletgazdák nem adják fel: valahol mindenképpen szeretnénk ilyen mintakertet létrehozni. Ennek jegyében a KÉK-kel karöltve szeretnének egy tájékoztatót összerakni a témáról, már az önkormányzati választásokat szem előtt tartva, remélve, hogy politikai erők is zászlajukra tűzik ezeket a célkitűzéseket.

Amint Rosta kifejti, lelkes támogatókból nincs hiány: cégek, szakemberek jelentkeznek, hogy segítenének pénzzel, földdel vagy éppen szállítási kapacitással. Sok a lelkes fiatal, akik persze „hamar felkenődnek az önkormányzati apparátuson”. Ugyanakkor egy nemrég végzett felmérés szerint Budapesten a Hungária körúton belül is hektárokban mérhető a kihasználatlan földterületek, grundok száma. Már pedig az építőipari boom lecsengésével ezek valószínűleg sokáig üresen is maradnak. „Ma Budapesten két dologban van nagy hiány: zöldterületekben és valódi közösségekben. Ezek a kertek mindkettőt megteremtik.”

magazin, városi kertészkedés, böske, victory gardens, community gardens, havanna városi gazdaságok, incredible edible todmorden, 7kert, fenntartható város, rosta gábor, közösségi kert Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317