Logomain

Szépművészeti Múzeum: úton a rossz megoldás felé

By Kovács Dániel 2010. április 28. 15:25

szerk at hg dot hu

A káposzta elfogy, a kecske viszont éhes marad: ilyen "kompromisszum" körvonalazódik a Tálaló Szépművészeti-vitaestje után.

Nincs kortárs jel, van kortárs jel, kell-e kortárs jel, milyen a modern múzeum… Aki friss látványtervekre és konkrétumokra kiéhezetten érkezett a Szépművészeti Múzeumba, csalódnia kellett: a vita némi személyeskedéssel spékelve, elsősorban elméleti kérdések körül zajlott a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című programsorozatának április 27-i estjén. De így is kifejezetten tanulságosnak, a hangulatot tekintve pedig a sorozat tán legjobb eddigi estjének bizonyult. A Tálaló beérett – igaz, ehhez olyan összetett skandalumra volt szükség, mint a „Szép Mű”.

Szempu_kivulrol20130602-27858-13tkvik.gallery

A Szépművészeti az 1930-as években, a Hősök teréről. Kép: Pogány Ö. Gábor - Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Budapest, 1956

A Szépművészeti Múzeum legújabb bővítésének fordulatos történetében az első kulcspont az építészeti tervpályázat. Az ugyanis elmaradt, helyette ún. „tervversenyre” invitáltak meg nyolc építészt, akik közül egy hamarosan visszalépett. A bennmaradtak közül Karácsony Tamás tervét választotta ki legjobbnak a Baán László főigazgató elnökölte zsűri. Mivel a Tálalón mindketten a pódiumon ültek, ésszerűnek tűnhetett azzal a kérdéssel indítani: hová lett a nyílt pályázat?

Baán azonban ezúttal is azt a választ adta, amelyet már megannyiszor: amíg nincs pénz, nem érdemes kiírni pályázatot, a kiemelt projektté minősítés 12 hónapja pedig olyan viszontagságosan telt, hogy oda nem fért bele, csak a nyolc hetes tervverseny. Mivel a szék még épp csak bemelegedett a beszélgetők alatt, senki sem hozta fel, hogy bizony a finanszírozás véglegesítése előtti ötlet- és tervpályázatokra is akad példa jószerével (hasunkra csapva például a körtéri Gomba vagy a Városháza Fórum esetében). Szemerey ehelyett rámutatott a Szépművészeti bővítésének ÁMRK-készítette előzetes terveire kiírt verseny és a Nemzeti Színház Siklós Mária-féle terveinek átszabására 2000-ben meghirdetett „nyílt, titkos versenypályázat” zavarba ejtő hasonlóságára. Utóbbin szintén hét építész vett részt, köztük Karácsony Tamás. Az építész némi iróniával „visszaeső bűnösnek” vallotta magát, de szerinte a két példa nem összehasonlítható, hiszen ez „ezerszer hitelesebb ügy”. A tervverseny időtartamára Baán annyit mondott: „isteni szerencse”, hogy Karácsony ilyen kvalitású tervvel tudott előállni ennyi idő alatt.

A beszélgetés valószínűleg ebben a barátságos hangnemben csordogált volna még egy darabig, ha nem kér szót a meghívottak legfiatalabbika, Székely Miklós. A Karácsony-tervek ügyében is megszólaló Centrart Művészettörténészek Új Műhelye közhasznú szervezet elnöke az ezredforduló táján született két bővítési terv sanyarú sorsáért a jelenlegi főigazgatót tette felelőssé, mondván: Baán akkortájt államtitkári pozíciót töltött be a minisztériumban. A jelenlévő nagyszámú művészettörténész szívét alighanem az olvadásig melengetve Székely a muzeológiai szempontokat is hiányolta a beruházásból; mint mondta, a tervezett bővítés „legfeljebb egyhatoda” tartozik a múzeumhoz, viszont nem épül se raktár, se restaurátorműhely. Baán többször megismételt kérdésére: ugyan sorolná fel, mely funkciók nem tartoznak a múzeumhoz, a Centrart elnöke az önkiszolgáló éttermet, a pelenkázót, a fogadóteret és a koncerttermet említette, a közönség soraiban a hangos nevetésig hevülő reakciókat kiváltva. (Hogy művészettörténésztől mennyire elvárható a látványtervi zongorával feldobott, egyébként a programnak megfelelően 200 fős múzeumi előadóteremként azonosítható helyiség helyes meghatározása, arról nem alakult ki vita. A látványtervek, mint tudjuk, fura dolgok.) A nagykiállítások idején órákon át várakozó látogatók klasszikusnak tűnő érve is visszacsattant a művészettörténész-muzeológus bástyán: az érkezők tisztában kell legyenek azzal, mivel jár a vizit.

A Szépművészeti reneszánsz csarnoka Verrocchio lovasszobrával, a háború előtt. Kép: Pogány Ö. Gábor - Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Budapest, 1956

A bővítés funkciói elleni támadásra, amelyhez a meghívottak közül Barkóczi István muzeológus, művészettörténész is csatlakozott, Baán és Karácsony több felszólalásban védekezett. A főigazgató pár mondatban vázolta az intézmény hosszú távú fejlesztését vonalát. A bővítmény ideiglenes kiállítótereinek hála, a jelenleg erre használt, klimatizált földszinti teremsor felszabadul. A jövőben ideköltözik a kortárs művészetig kibővített 19-20. századi anyag, amelynek emeleti termeit viszont a méltatlan körülmények közé, a másfélemeletre szorult holland festmények foglalják el. Ezek helyén aztán kialakíthatóak a hiányzó restaurátorműhelyek – zárta le az ívet Baán, aki szerint a bővítés akár a második világháború óta sérülten álló, raktárnak használt Román Csarnok felújítására is esély teremt. A mostani pénzhez jutás lehetőségét mindenesetre vétek lenne a viták miatt elhalasztani, hisz a Budapestnek juttatható EU-s források 2014-ben elapadnak – mutatott rá a főigazgató.

A vita különös vonulatát képezte az a XXI. századi múzeum iránt támasztható elvárásokat feszegető diskurzus, amelybe Székely Miklós kirohanását követően Al Pacino legjobb monológjait idéző humorral és mimikával kapcsolódott be a magát „botcsinálta műkritikusként” definiáló György Péter, az ELTE docense. Az eddigi történteket nemrég az ÉS hasábjain összegző esztéta evidensnek tartja, hogy a bővítésre szükség van, és azt is, hogy annak meg kell jelennie a Hősök terén, ahol mai korunk lenyomatát a „felvonulgató fasiszták”, a parkoló buszok és a tér egyéb használói jelentik csupán. Jel, legalábbis a szó grandiőz értelmében ráadásul nem is lesz: Karácsony Tamás deklaráltan a lehető leginkább eszköztelen módszerekkel képzi ki a szükséges téri elemeket. (A kortárs jelenlétének szükségességére mutatott rá viszont a múzeumban közel három évtizede dolgozó Mányi István építész, a beszélgetés utáni felszólalásában, felidézve: maga a múzeum is különböző korok didaktikus építészeti látványtáraként épült – ergo a mainak szükségszerűen helye van.)

A Szépművészeti román csarnoka, amely a háború óta be van zárva. Kép: Pogány Ö. Gábor - Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Budapest, 1956

Barkóczi szerint viszont a múzsák temploma tankönyvi példájának számító Szépművészetitől a jelenlegi állapotában is „hanyatt esnek a külföldi muzeológusok és látogatók”, ráadásul az számtalan lehetőséget rejt, például az udvarok beépíthetőségét. A konzervatív szemlélet két képviselője ezen a ponton megfenekleni látszott a finanszírozás ingoványában: nem tudni, hogy ha most az EU-s pénzekből nem építünk, akkor mikor, miből és mit. A vitán ugyancsak háttérben maradt az a szempont, hogy a jelenlegi tervek hivatalosan turisztikai céllal, a Hősök tere és a múzeum látogatóközpontjaként valósulhatnak meg, az EU ugyanis múzeumbővítésre nem ad pénzt. Székely ellenben nyíltan felvállalta a művészettörténész szakma konzervatív rétegének képviseletét, a Baán-féle múzeumi ügyek nyílt támadásával: a főhomlokzat „kulisszává tétele” szerinte a múzeumban az elmúlt öt évben elindult negatív folyamat betetőzése.

Videón a Szépművészeti bővítése

Sajátos ellentmondáshoz vezet, hogy a főhomlokzati timpanon épp a kritikák nyomán vesztheti el meghatározó funkcióját. A jelenlegi helyzet szerint a főlépcsőbe vágva tervezett új bejárat nem épül meg: a látogatók a tér szélén készülő, nagyobbrészt üvegből álló felépítményben közelíthetik meg a múzeumot – illetve a jelenlegi főbejáraton, „ha a működtető úgy akarja”, mondja az építész. A múzeum mostani problémáját ez továbbra sem oldaná meg: a főkapun való belépés után momentán rögtön az alagsorba vezet tovább a vendégek útja, a ruhatár-mosdó-büfé együtteséhez: Schikedanz monumentális térrendszere sem így, sem úgy nem működik.

A beszélgetés végén Baán László cáfolta azokat a Barkóczi István korábbi cikke nyomán szárnyra kapott híreszteléseket, miszerint tervei közt szerepelne a Szépművészeti és a szemközti Műcsarnok intézményi összevonása. A lehetséges föld alatti összekötésre egyébként a mostani bővítés egyszer módot biztosíthat, jegyezte meg a főigazgató, aki felidézte egy meg nem nevezett főpolgármester-helyettes abszurd megkeresését is, a Hősök tere alá építendő bevásárlóközpont ügyében. Azt viszont nem erősítette meg, hogy az új kormányban a kiszivárgott híreknek megfelelően államtitkári szerepet vállalna: bármilyen jövőbeni pozícióban a bővítési tervek megvalósulásáért fog dolgozni – szögezte le.

Szemerey Samu moderátorként való beemelése szerencsés vérfrissítésnek bizonyult a Tálaló számára. A KÉK-alapító ifjú építész-urbanista olykor kissé elengedte a gyeplőt, de nem tartóztatta meg magát a keményebb kérdésektől sem: egyszóval, jól viselte a „nép hozzáértő hangja” szerepet. Az érdeklődők nagy száma mellett az is örvendetes, hogy a meghívottak egyvalamiben egyetértettek: a demokratikus diskurzus fontosságában. A probléma csak az, hogy ezt jóval előbb kellett volna elindítani. A frontvonalak ugyanis a bővítés kérdésében beállni látszanak, és nem oldja őket a jelenlegi, mindkét fél számára problémás kompromisszum sem.

építészet, magyar építészet, budapest, kék, szépművészeti múzeum, baán lászló, karácsony tamás, szemerey samu, tálaló, somlyódy nóra, györgy péter, székely miklós, barkóczi sándor Icon_print

A Szépművészeti Múzeum a Hősök teréről a harmincas években

A Szépművészeti Múzeum reneszánsz csarnoka a világháború előtt, Verrocchio lovasszobrának másolatával

A Szépművészeti Múzeum román csarnoka, amely a második világháború óta zárva tart

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317