Magyar önkéntesek valószínűleg a végleges pusztulástól mentik meg a 16. században épült zanglai kolostorerődöt.
Magyar önkéntesek újítják fel, és ezzel valószínűleg a végleges pusztulástól mentik meg a 16-17. században épült zanglai kolostorerődöt, ahol Kőrösi Csoma Sándor 1823-24-ben embert próbáló körülmények között elsajátította a tibeti nyelvet, és összeállított egy 30 000 szavas szójegyzéket. Az azóta elhagyatottá vált épületet az 1920-as években Baktay Ervin magyar utazó is meglátogatta, és azonosította, illetve felirattal látta el azt a helyiséget, ahol Csoma élt és dolgozott.
A most is zajló, minden valószínűség szerint jövőre lezáruló felújítási projekt ötletgazdája Irimiás Balázs építészmérnök, aki egy, a Himaláját keresztben átszelő kerékpártúrán látogatott el először Zanglába. Látva az épület rendkívül rossz állapotát, úgy érezte, hogy mindenképpen tennie kell valamit a megmentéséért. 2008 óta minden nyáron magyar önkéntesek és szakemberek látogatnak Zanglába, és a helyiek segítségével állítják helyre a palotát. Egy hónapja jegyezték be a Csoma Szobája Alapítványt, amelynek céljai között további, Csoma által lakott kolostorok felújítása is szerepel.
Ahogy Irimiás felidézi, a zanglai fejedelem nagy lelkesedéssel fogadta a felújítás ötletét, amelyet a vidéken átutazó magyarok már évek óta megcsillantottak előtte. A fejedelem fia egyébként maga is részt vesz az építkezésen, kétkezi munkával segítve a rekonstrukciót.
A munkálatokat főként magánadományokból finanszírozzák. Akik támogatni kívánják a projektet, vásárolhatnak maguknak egy téglát vagy gerendát, amelybe belekerül a nevük; ezeket aztán beépítik az épületbe. A palota felújítása néhány millió Ft-os költség, Irimiás szerint ezért is választották a támogatásnak ezt a formáját: így sokan be tudnak szállni adományaikkal, amely reális, átlagemberek által is finanszírozható összeg. 2008-tól bevonták a kezdeményezésbe a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) szakembereit, akik segítik a szakszerű felújítást. Az ő munkájukhoz az NKA minisztériumi keretéből pályázat útján sikerült támogatást szerezni. A projekt indulásakor pedig az Angkor Alapítvány nyújtott jelentős segítséget.
Az elmúlt 30 évben nem nagyon volt rá példa, hogy a magyar állam külföldi, magyar vonatkozású műemléket újított volna fel; nincs is erre igénybe vehető hivatalos támogatási lehetőség, ezért is nagy szó, hogy magánkezdeményezéssel sikerült megvalósítani a projektet. A remények szerint az „életmentő” munkálatok idén befejeződhetnek, így a továbbiakban már csak karbantartásra lesz szükség. Ami a további hasznosítást illeti, Irimiás szerint nem szeretnének semmilyen saját elképzelést kívülről ráerőltetni a helyiekre: a szakszerű felújítást, illetve a karbantartást kívánják elősegíteni. A jelek szerint utóbbira is születtek sikeres elképzelések: a BME és MOME diákjai nyári gyakorlat keretében utazhatnának ki, munkájukkal hozzájárulva a palota karbantartásához. Egy további ötlet, hogy buddhista felsőoktatási intézmények diákjai töltsék meditációs gyakorlatukat az épületben; a tökéletes elhagyatottság mindenképpen ideálissá teszi a palotát erre a célra. A palota egyetlen, a falu lakói által használt része egyébként egy ma is működő szentély.
Erdélyi Erika és Olosz Emese, a KÖSZ szakemberei 2009 nyarán utaztak ki Zanglába, ahol részt vettek a munkálatokban (Olosz Emese már 2008-ban is járt kint). Komoly szerkezeti munkákra volt szükség: többek között 70 centiméterrel meg kellett emelni egy megsüllyedt gerendát és újjáépíteni egy födémet. Ráadásul a rendelkezésre álló idő nagyon rövid: egyrészt az időjárás határolja be a lehetőségeket, hiszen sokszor már szeptemberben leesik a hó, nyáron viszont a helyieknek a mezőgazdasági munkákkal kell foglalkozniuk; 2008. augusztusában például emiatt egyáltalán nem lehetett munkásokat fogni az építkezéshez. Jelenleg ez a vidék igazi „világvége”: a körülbelül 60 család él a településen, nagy szegénységben. Így nekik nagyon nagy pénzt jelent, amit az építkezésen való részvételért kapnak.
Az épület további hasznosítására szóba jöhet, hogy esetleg múzeumot alakítanak ki benne, bár jelenlegi állapotában erre egészen biztos nem alkalmas. Már most is meglepően sokan járnak egyébként errefelé: a kint dolgozó magyar szakemberek szerint naponta több külföldi turista is meglátogatta a palotát. Pár éve már épül egy új út Zanglába, ennek elkészültével jóval könnyebben meg lehet majd közelíteni a települést. Persze ez nem biztos, hogy jó hír, hiszen a vidék egyik értéke éppen az érintetlensége.
A rekonstrukciót megnehezíti, hogy nagyon nehéz meghatározni, eredeti állapotában hogyan is nézett ki az épület. A palotához valószínűleg számos ház kapcsolódott, ezek azonban mára már leomlottak. Egy leomlott épületrészről viszont furcsa véletlennek köszönhetően sikerült tájékozódni: egy 2001-es szavatosságú vajpapír volt a romok alatt, így az akkor még egészen biztosan állt. Ez is azt jelzi, hogy a beavatkozások gyakorlatilag a 24. órában történtek, és tényleg a végleges pusztulástól sikerült megmenteni az épületet.
Megkönnyíti viszont a szakemberek dolgát, hogy 1000 éve gyakorlatilag ugyanaz az építkezési mód dívik a vidéken, mint amelyet a palotánál is használnak. Ezért is nehéz datálni az egyes szerkezetek, épületrészek korát. A palota alsó szintjei kőből készültek, a felsők vályogból, fa teherhordó szerkezetekkel. A helyieket új technikákra is megtanították a magyar szakemberek: például arra, hogy ha töreket tesznek a vályogba, akkor erősebb lesz a szerkezet. Egy födémgerenda megemeléséhez viszont szintén egy ősi módszerhez kellett nyúlnia az építőknek: egyszerű emelőkart készítettek, ezzel két lépésben sikerült is a helyére tenni a szerkezetet, amelyet korábban korszerű gépekkel még megmozdítani sem sikerült.
Az épületen komoly szerkezeti beavatkozásokat kellett végrehajtani. Az első évben, 2008-ban felmérték az épület állapotát, és elvégezték a legsürgősebb beavatkozásokat: többek között az eredetivel egyező méretű vályogtéglákat készítettek, faanyagokat szereztek be, betapasztották a Csoma-szoba tömbjének nagyobb repedéseit, és elkészültek az épület rajzai. A következő évben a komolyabb szerkezeti munkálatok voltak soron: a déli szárny lépcsőházi falát és két szint födémeit erősítették meg, illetve részben cserélték. Folytatták az építészeti részletek felmérését, vizsgálatát és dokumentálást, a szükséges szakrestaurátori beavatkozások (festő-, textil- és farestaurátori munkák) összeírását. Az épületen számtalan különleges részlet (faragott fa ajtó- és ablakszerkezetek, oszlopfejezetek, díszes kályhák vagy a szentélyek faszobrai) található, amelyekhez sok esetben szükség van a restaurátor szakember munkájára. Az idei évre tervezett feladatok: a déli szárny falainak megerősítése, az eredetivel megegyező fa vízelvezetés kialakítása a lapostetőkön, a zárófödémek új vízzáró réteggel való ellátása, a hagyományos többszintes ejtőaknák helyreállítása, a Csoma szoba falazatának repedésjavítása, a feliratos vakolat és lehetőség szerint a szentély lábazati fal festésének rögzítése, konzerválása.
A tavalyi évben látványos előrehaladást sikerült elérni, és remélhetőleg idén sikerül is befejezni az „életmentő” munkálatokat. Az idei nyári munkákra egyébként még lehet jelentkezni önkéntesnek, de arra is lehetőség van, hogy az említett adományozási formákkal támogassuk a projektet.
2008-ban egy különleges installáció is kijutott a zanglai palotába: ez a Csoma kerék, amely a Kitchen Budapest jóvoltából készült el. A kerékpáralkatrészekből és üvegbetonból álló high-tech imamalmot, amely a Zangla, Magyarország, Kőrösi és a felújításon dolgozó építészek kapcsolatát hivatott kifejezni, Földes András újságíró juttatta el a helyszínre. Irimiás Balázs arról mesélt lapunknak, hogy amíg a szentélybe, a helyiek által tisztelt nagy tanítók szobrai közé nem kerül egy Csomát ábrázoló szobor, addig az emléke a homályba vész, csak legendák őrzik. Ezért az épület tulajdonosának, a zanglai királynak a kifejezett kérésére szeretnének még egy műalkotást kijuttatni: a Kis Varsó szobrászcsoport készítene egy Csoma-szobrot, amely segítene abban, hogy a helyiek is tudják hova tenni a magyar tudóst. A szobor a szentélybe kerülne be, így igazi kihívás, hogy olyan alkotás készüljön, amely tökéletesen illik a 16. századi szakrális környezetébe, ugyanakkor az érzékeny szemlélődő számára azonosítható, hogy az egy kortárs darab. Jelenleg ehhez a vállalkozáshoz is szponzort keresnek a szervezők.
A felújítási munkálatok résztvevői:
Irimiás Balázs – projektvezető építész
Samin Etienne - építész
Olosz Emese – statikus (KÖSZ)
Erdélyi Erika – építész (KÖSZ)
Kelner Krisztián- építész
Barcza Gergely - építész
Julie Delmotte -régész
Louis Leger - építészhallgató
Vincent Hannoun - építészhallgató
Nagy Olga – oktatás, nemzetközi kapcsolatok
Gulyás Tibor - operatőr
