Logomain

Teret adunk az emberi viselkedésnek

By Kovács Dániel 2010. február 26. 13:15

szerk at hg dot hu

Sou_fujimoto_foto_kocsis_ferenc20130602-27858-wey772.gallery

Sou Fujimoto Budapesten, a KÉK rendezvényén

Jo_children-08-credit-daici-ano20130602-27858-1szz4pl.gallery

Sou Fujimoto Architects: Pszichiátriai gyermekkórház, 2006

Jo_children-02-credit-daici-ano20130602-27858-pnghdr.gallery

Sou Fujimoto Architects: Pszichiátriai gyermekkórház, 2006

Jo_fujimoto_utsunomiya_7628_cnt20130602-27858-pafyi5.gallery

Sou Fujimoto Architects: House before House, Utsunomiya, 2008

Jo_smca_003_cropped_hires20130602-27858-r7kac.gallery

Sou Fujimoto Architects: House before House, Utsunomiya, 2008

Jo_house_n_fujimoto_452920130602-27858-1e93jwb.gallery

Sou Fujimoto Architects: House N, Oita, 2008

Jo_house_n_fujimoto_476220130602-27858-1ebz69f.gallery

Sou Fujimoto Architects: House N, Oita, 2008

Hirlevel_fujimoto20130602-27858-96cjrk.gallery

hírlevél fujimoto

A fiatal japán építészek kiemelkedő képviselőjével, a KÉK meghívására Budapestre érkezett Sou Fujimotóval beszélgettünk.

Sou Fujimoto a fiatal japán építészek kiemelkedő képviselője. Hokkaidón született, majd miután a tokiói egyetemen diplomázott, 2000-ben megalapította saját irodáját, Sou Fujimoto Architects néven. Munkáit számos alkalommal ismerték el: az Architectural Review Award-ot például három alkalommal nyerte el, sikerrel szerepelt a World Architecture Festivalon, 2009-ben pedig a Wallpaper* is díjazta.

Sou Fujimoto a Kortárs Építészeti Központ meghívására érkezett Budapestre, hogy a Bubbles from Japan rendezvénysorozat keretében saját építészeti filozófiáját mutassa be az érdeklődőknek. Az építésszel a január 23-i, teltházas előadást megelőzően, egy havas estén beszélgettünk a Vörösmarty téri Gerbeaud-ban, egy nagy csapat hangos olasz turista közvetlen szomszédságában.

hg.hu: Budapesti előadása annál is örvendetesebb, mert annak ellenére, hogy Japán a leginkább progresszív építészeti kultúrával rendelkező országok közé tartozik, az építészeti sajtóban meglehetősen alulreprezentált.

Sou Fujimoto: Igen, el vagyunk szigetelve. Ez talán azért lehet így, mert a japán városok elég újak, így sok terünk és lehetőségünk adódik kis méretű, önálló házakat építeni. A japán építészek ráadásul szeretnek kísérletezni – és néha ezek a kísérletek túlságosan is elrugaszkodnak a realitások talajától. Számomra ez meglehetősen frusztráló. Az izolált, kísérleti építészet világa inkább játéktér, még ha rá is tud mutatni új lehetőségekre.

hg.hu: Pedig Önt is könnyű experimentális építészként felcímkézni.

Sou Fujimoto: Valóban, de nem akarok csak egy ilyen lenni a sok közül. Ezidőtájt sok meghívást kaptam Európa-szerte, így alkalmam adódott körbenézni több városban, találkozni fiatal európai építészek munkáival. Most az izgat, hogyan lehetne a kísérleti építészetet a valós adottságokkal párosítani.

hg.hu: Az európai építészek hagyományosabb módon dolgoznak?

Sou Fujimoto: Alkalmazkodniuk kell a történeti városszerkezethez, és ez bizony sokkal realistábbá teszi őket – a szó pozitív értelmében. Lehetőségük adódik új és régi kombinálására. Japánban ez másképp van, mert egyszerűen nincsenek régi dolgok. Igen, nekünk több szempontból is meg kell találni a módját, hogy megtanuljuk kezelni a valódi szituációkat.

Európai utazásaim során több munkából merítettem inspirációt, de nem akarom egyszerűen csak követni őket. Az Európában szerzett benyomások és a japán városi helyzet ötvözése: ez sokkal izgalmasabb.

hg.hu: Köztudott, hogy édesapja pszichiáter. Befolyásolta ez az Ön gondolkodásának fejlődését?

Sou Fujimoto: Mármint a pszichiátria? Nem is igazán a foglalkozása volt jelentős számomra, hanem a tőle kapott első megbízásom, egy kezelési központ mentálisan sérült gyerekek számára. A japán építészek többnyire kis magánházak tervezésével kezdik a pályát, nekem azonban megadatott egy roppant speciális helyzet. És nem csupán erre a problémára akartam választ találni. Ha egy általános koncepciót próbálunk alkotni ehhez, akkor a ház és település, privát szféra és városi diverzitás kapcsolatain kell gondolkodnunk. Az építészet nem csak egy ház tervezését jelenti, hanem az emberek közötti kapcsolat megteremtésének mikéntjeit, az épületekkel létrejövő privát tér milyenségét. Ebből a szempontból az első megbízásom roppant szerencsésnek bizonyult; egy kisebb házzal nem gondolkodhattam volna ilyen komplex módon.

És még egy valami, nem édesapám, hanem a gyerekkorom kapcsán. Hokkaidón születtem – ez Japánban valódi „vidéknek” számít. A kint és bent, a természet és az építészet között világos határ húzódik. Amikor Tokióba kerültem egyetemre, alapjaiban más helyzettel szembesültem. Az én apró, tokiói lakóterem bizonyos értelemben a város szerves része; ha kinyitom az ajtót, a városba lépek ki. A kint és a bent tehát nem különül el, hanem egybeolvad. Hokkaidóval ellentétben Tokió nagy hatással volt és van rám. Amikor ott vagyok, egyszerre érzem magam biztonságban, de a város részének. Ez számomra nagyon kényelmes, jó érzés. Csak nemrég jöttem rá, hogy ez is korábbról eredhet: gyerekként sokat játszottam egy kis erdőben. Most a város számomra ez az erdő..

hg.hu: A magánszféra és a nyitottság fontos fogalmak a munkásságában, még ha egyes megoldások európai szemmel néha kissé furcsának is tűnnek.

Sou Fujimoto: Japánban az építészeti oktatás Le Corbusier-vel és Mies van der Rohéval kezdődik. Talán furcsa, de munkánk az európai építészeti kultúrán alapszik! Ezeket a gyökereket kombináljuk a japán érzelemvilággal. Például, próbáljuk meg elmosni a határokat külső és belső tér között, ahogyan a hagyományos japán építészet teszi, de hogyan? Én már nem használhatok papírfalakat… Betonfalakat használok, de a szokásostól eltérő módon: rétegeket hozok létre, térválasztási lehetőségeket biztosítva az embereknek. Valódi kihívás az egybeolvadás, az egységesség élményét létrehozni szilárd anyaggal. Ez alapvetően érdekel: egy természetes érzést keltő helyzet létrehozása.

Sou Fujimoto a Műcsarnokban, a KÉK estjén

hg.hu: Az építőanyagok újszerű felhasználása is érdekli. Erre kiváló példa a Wooden House.

Sou Fujimoto: Az valódi kísérleti építészet. Toyo Ito, a tervpályázat zsűrijének elnöke biztatott, hogy csináljam végig. Tömör tölgyfatömböket használtunk a külsőhöz, a szerkezethez, a padlóhoz, a bútorokhoz, a mennyezethez... A hagyományos építészetben ezek szeparáltak, a Wooden House esetében azonban minden egységes, egy anyag: tölgyfakocka. Ez az egyetlen összetevőt azonban számos módon használjuk fel, a szerkezeti elemtől a külső burkolatig. És a tér maga is különleges: szinteket képeztünk ki a fából, amik használhatóak lépcsőként, de bútorként is. Az építészet komoly lehetősége, ha meg tud szabadulni a funkcióktól való függéstől, és tájként működni.

hg.hu: Ennek ellenére bútort is tervez.

Sou Fujimoto: A formatervezés, az építészet vagy a tájépítészet számomra egy és ugyanaz: teret biztosítani az emberi viselkedéshez. A bútor persze elég minimális terület, de kiterjesztésével építészetté válik, ami még nagyobb léptékben tájépítészet. Nem három különböző, hanem egyetlen, folyamatos területről beszélünk.

hg.hu: Van ezzel kapcsolatban valamilyen álom-megbízása?

Sou Fujimoto: Egyre jobban érdekel a nagyobb lépték. Most épp egy tokiói könyvtáron dolgozunk, messze eddig a legnagyobb projektünkön. Mint épületnek, a könyvtárnak sok használója lesz – olyan, mint egy mini város. Úgy tervezzük, hogy erdőhöz lesz hasonlatos: az emberek sétálgathatnak benne, találkozhatnak új dolgokkal, akár el is tévedhetnek. Ezután, remélem, több városi léptékű feladatot kapunk majd.

hg.hu: A közelmúltban dolgozott a belső-mongóliai Ordosban is, száz fiatal építész egyikeként, akiket egy hatalmas építési projektre invitált meg a kínai kormány. Ha ennyire fontos a városi kontextus, hogyan lehet egy ilyen másféle szituációban építeni?

Sou Fujimoto. Őrület! Ordos egy sivatag, nincs ott semmi. A területet telkekre osztották, az enyém 2000 négyzetméter, amin egy ezer négyzetméteres házat kell építenem. Ebben a helyzetben az épületet nem lehet egyetlen tömegként kiképezni, sokkal inkább tájelemként, kapcsolódva a többihez. Ezért a teret rétegekre bontó falakat terveztünk, védett belső kertekkel. Ami azt illeti, ebben a pekingi Tiltott Város doboz-a-dobozban szerkezete inspirált.

Ordosban ugyancsak fontosnak bizonyult az épített tér mélységének kiegyensúlyozása. Mondom ezt most minden értelemben: távolság a szomszédoktól, a szobák közt vagy épp a családtagok között. Az építészet a távolság, a mélység teremtéséről szól. Ezért építesz falakat, mert szükséged van rá; különböző falvastagságokkal pedig választási lehetőségeket tudsz kínálni.

Előfordul, hogy egyetlen lakóházban összetett mélységekre van szükség. Az egyik újabb munkánk egy négytagú család otthona. Nem akartak szeparált helyiségeket, azt kérték, hogy állandóan érezni lehessen a közös teret, de persze úgy, hogy saját szobájuk is van. Ebből kiindulva sok szobát terveztünk, amelyek között számos nyíláson át kapcsolat jön létre. Az elkülönülő tereket összeolvasztani, a térmélység innovatív kezelésével: számomra erről szól az építészet.

építészet, japán építészet, magazin, kék, sou fujimoto, interjú, kortárs építészet Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317