Logomain

Magyarország nem külföld. 2000-2009: a magyar építészet egy évtizede

By Hatvani Ádám 2010. február 21. 13:00

szerk at hg dot hu

Prater_utca20130602-27858-8m6kea.gallery

Szociális bérlakás-komplexum a Práter utcában

Graphisoft_park20130602-27858-mirz4c.gallery

Lukács András, Vikár András, Gaschler Gábor: A Graphisoft Park M épülete

Pannon20130602-27858-r852hm.gallery

A Pannon új székháza Törökbálinton

Bs20130602-27858-u0x1gw.gallery

A Skardelli György és munkatársai tervei alapján épült Budapest Sportaréna

Meo20130602-27858-6c19ot.gallery

Az Inarchi tervezte MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény

Debrecen20130602-27858-tei1ei.gallery

A debreceni egyetem Élettudományi Karának új épülete

Debrecen_igazsagugyi_kozpont20130602-27858-1mit3eq.gallery

A debreceni igazságügyi központ épületegyüttese

Nyirbator_kult_kozpont20130602-27858-1l77rq1.gallery

A Bán Ferenc tervei alapján épült nyírbátori kulturális központ

A3820130602-27858-1lmmfn4.gallery

Az A38 állóhajó, a háttérben a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája

Allee20130602-27858-18azwv2.gallery

Az újbudai Allee bevásárlóközpont, épülőfélben

Epiteszet_cikkep20130602-27858-ojfgas.gallery

2000-2009: tíz esztendő magyar építészete cikkép

Összefoglaló az elmúlt tíz évünk magyar építészetéről. Hatvani Ádám írása.

A tematika, az általánosítás és a játék kedvéért legyünk előbb pesszimisták, hogy később optimisták lehessünk! Rosszkedvűen indul a következő évtized építészeti szempontból, ha az előző eredményeit nézzük. Az ugyanis szép nyugodtan eltelt: a magyar építészet nem sok vizet zavart a világban. Igazi ötletek, innováció nélkül teljesített, legjobb pillanataiban éppen érintette azt a szintet, ahonnan egyáltalán van miről beszélni építészet kapcsán. Ha úszóverseny volna, azt mondhatnánk: nyolcas pálya a selejtezőben. Aki valamennyire is ismeri a világ építészeti színvonalát, meg fogja erősíteni, hogy megint begyűjtöttünk egy tízéves lemaradást, de most nem a „fejlett nyugathoz”, hanem egyszerűen a szomszédokhoz, például Horvátországhoz vagy Szlovéniához képest.

„Magyarország nem külföld”: a már-már legendás kiszólás egy egyeztetésen hangzott el, külföldi példák emlegetése kapcsán. A többféleképpen is értelmezhető mondat eleinte viccesnek tűnt, de mára önbeteljesítő jóslattá vált. Pontos helyzetképet ad: Magyarország tényleg nem külföld, de csak fejben nem az, valójában minden lehetőség régen adott. Lehetne tárgyalni az ország építészeti produktumát önmagához viszonyítva is, de nem ez történt eddig? Be kellene látni, ez a kibúvó nem létezik.

Persze zavart kelthet, hogy ebben az évtizedben lezajlott a belvárosok plázásítása és a külvárosok mallosítása. Teljesen mindegy, hogy Kecskemét, Budaörs, Győr, Graz, Pozsony, Maribor, autóval megérkezéskor ugyanaz a kép fogad. Megjelent nálunk is a junkfood után a „junkspace”. Ez azonban általános európai (világ-)jelenség, kapcsolódik a társadalmi és gazdasági berendezkedéshez, tehát nem szükségszerűen jó vagy rossz - viszont átszabja az építészet játékterét. Mást jelent a hely, a részlet, az arány, a karakter, vagy akár a nemzeti jelleg, ha az építészet nem hordoz információt ebben a jeltömegben, nem tud identitást teremteni. Ha nincs identitása, vagy nincsenek tulajdonságai, nincsen igazi kapcsolata sem az emberekkel, legfeljebb a fogyasztókkal tud kommunikálni.

Európai építészet, magyar lehetőségek

A jó hír az, hogy megjelent és formálódik egyfajta új európai építészet, mely az identitás, a genius loci fontos kérdését az információban, a konceptuális egyediségben keresi, tulajdonképpen koolhaas-i nyomvonalon, de érzékenyebben, odafigyelve az új EU-államokra. Ennek képviselője és terjesztője például az A10 magazin, a nextroom.at, vagy a berlini Emerging Identities East! kiállítás. Ebben a magyar építészetnek is helye van/lenne, az érdeklődés mindenesetre érezhető. Ez az a nyitottság, amit itthon nem tapasztalunk, mondhatni: nem vagyunk kíváncsiak magunkra.

Ha optimista vagyok: még mindig sok lehetőség maradt. Ha pesszimista vagyok: sok lehetőség kimaradt. Mindkettő ugyanarra vonatkozik, ami az elmúlt évtizedben nem történt meg; vagy megtörtént, de nem/nem úgy kellett volna megtörténnie. Budapesten elszalasztott lehetőség például a Duna-part autómentesítése, a Városháza igazi közteresítése, bántó a PPP-beruházások alacsony építészeti átlagszínvonala, döntően húzódik, vagy nem a demokratikus építészeti pályázati alapokra helyeződik régi nagy középületeink megújulása, a belvárosban történeti kerületek kerülnek egyre rosszabb állapotba minden feltételezett jó szándék ellenére, nincs határozott, átfogó, korszerű közlekedési és infrastruktúra-koncepció, és még sorolhatnánk... Vidéken sok fürdő, hotel épült gyönyörű, megismételhetetlen környezetben gyalázatos építészeti (és műszaki) színvonalon, de sokszor kétségbeejtőek az EU-projektek építészeti vonatkozásai is. Ezek csak kiragadott példák, mind kimaradt, „elépített” lehetőségek, ha belegondolunk, ez az időszak az építkezésről szólt, a félresikerült termékeket még sokáig nézegethetjük.

Ebből az építészeti évtizedből Magyarországon hiányzott az igazi kísérletező kedv, a játékosság, az okos gondolat, ezek nélkül aligha várható bármilyen minőségi áttörés, de akár organikus fejlődés sem.

Az évtized meghatározó formajegyei, építészeti eszközei mára jelentést váltottak. A vonalkód, ami a városi kontextus finom leképeződése volt, a fogyasztói társadalom groteszk szimbólumává vált, építészeti áru-kódjelzés lett belőle. A szigorú oszlopsor archaikus motívumból a kivagyiság, tekintélyelvűség szimbóluma lett, az agora és fórummánia leképeződésévé vált. A motívumfáradásig elhurcolt elemek, posztmodern maradványok a „mintha” érzetét keltik, a fentebb említett junkspace elemei, csak kevés esetben hordoznak igazi identitást, építészeti mondanivalót. Formalizmust sulykolnak, megértés, kritika nélküli másolás, rutin útján, laza csuklóval keletkeznek, garantálják az örök másod-sokad-vonalbeli színvonalat.

Az energiatudatos gondolkodás, tervezés, a fenntarthatóság gondolatköre elméleti szinten megjelent, a gyakorlatba való sokkal intenzívebb beágyazódását nem lehet eléggé siettetni. Nagyon hiányzik az általános (akár központi) elköteleződés a fejlődés, az innováció mellett, a probléma és koncepció alapú tervezés. Több kísérletezésre és ésszerűségre van szükség: ez az igazi fenntarthatóság. Az építészeknek elő kellene kerülnie a megrendelő-kivitelező-lebonyolító Bermuda-háromszögéből. Enélkül nehéz lesz minőségi áttörést végigvezetni, továbbra is a pénz fog diktálni.

A fiatalok és a civilek

Utánpótlás- és rendszerproblémákkal küzdünk, nagyrészt mennyiségi építészképzés folyik, miközben nincs is szükség ennyi építészre. Az oktatás lassan moccan. Nem tudnak a gondolatok felszínre kerülni a becsontosodott, tekintélyalapú szakmai rendszer miatt, a kamarai tagság nagy része apatikus, másik része ellenérdekelt a változásban. Szerencsére tájékozódni ott az internet, a külföldi tanulási lehetőségek adottak (csak az a baj, hogy egyelőre nem érdemes visszajönni).

A nagyobb irodákban dolgozó fiatalok mocorognak, de ebből a helyzetből általában nincs áttörési lehetőség, csak kompromisszumok adódnak. Kleine Fische, gute Fische! A kisebb fiatal irodák túlélnek, ha tudnak. A tervpályázatok nem működnek elég jól: hiányzik a profizmus a lebonyolításban és az elbírálásban, a valódi nyitottság a külföldi irodák felé. Úgy néz ki, a szakmai pozíciók kihalásos alapon működnek, a fiataloknak úgymond tapasztalatuk (önismeretük) nincs, az öregeknek pedig úgy tűnik, önkritikájuk... Melyik a jobb? Aligha lehet eldönteni: sajnos nincs igazi átjárás a generációk között.

Reményre ad okot, hogy ebben az évtizedben kezdődött a civilek ébredése, az alulról jövő kezdeményezések jelentős erősödése. Ebből fejlődhet ki a civil kontroll. A webes médiában kialakulóban van egy platform, ahol az építészet és a design komolyan megvitatható. A Pecha Kucha Nights sikere is mutatja, hogy beindult egy szemléletbeli és generációs váltás.

És hol vannak a jó példák?

Ezek után miért legyünk optimisták...? Egyrészt rengeteg a kihasználatlan lehetőség, a kihívás, másrészt mindezen körülmények, tendenciák ellenére mégis vannak, épültek, megtapadtak, túléltek, működnek jó példák. Az alábbiakban ezek közül válogatunk, a teljesség igénye nélkül.

Graphisoft Park, Budapest, 1998-tól. Decens irodarezervátum a jóféle Duna-parton a Hajógyári-szigettel szemben, de mellette ott a hatalmas kimaradt ziccer, a gázgyár, ami így csak díszlet. Nagy erénye, hogy folyamatosan épül, mégis egységes építészeti arculatot hordoz.

ING-székház és Liget Center, Budapest, 1999-2004. Építész: Erick van Egeraat Architects. Irodaegyüttes május elsejei szalagokkal, és régi, példásan felújított székházzal. Import és hazai humor, vagányság a válság előttről. A MÉMOSZ-székház konferenciatermére azonban sajnos nem jutott figyelem (és pénz), máig üresen áll.

Millenáris park, Budapest, 2000-2001. Építészek: id. Benczúr László, Takács Ákos, Wéber József, Új Irány Csoport. Igazi nagy siker, megmutatta, hogy kellenek a valódi közterek!

Gödör Klub, Budapest, 2000-2002. Építész: Firka Stúdió. Létrejöttének története szakmai és erkölcsi mélypont volt. Most valódi építészeti kihívás, a városnak domesztikálnia kellene. A Gödör a színház elkezdett garázsszintje helyén, a Nemzeti pandanjaként a város szívében alternatív kulturális és városi köztéri helyszín lett - fenntartása azonban a mai napig problémás.

MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest, 2000-2002. Építész: Inarchi, vezető tervező Bényei István. Ipar helyett kultúra, bőrgyárból kultúrközpont! Szerény, szép első példa. Miért nincs több, miért nincs már ez sem? Elbírná a világváros…

Terror Háza, Budapest, 2000-2002. Építész: F. Kovács Attila. Sikeres építészeti provokáció (figyelemfelhívás) a pesti Champs-Elysées-n, a nem túl távoli múltra reflektál, a színházi és filmes díszletek intenzitásával, erejével. Kistestvére a hasonlóan jól sikerült hódmezővásárhelyi Emlékpont.

Élettudományi Kar, Debreceni Egyetem, 2000-2008. Építész: Teampannon - Golda János, Szenderffy Gábor, Mészáros Erzsébet; szobrász: Megyik János. Pesti szigor a cívisvárosban, a művészet és az építészet találkozásának gyönyörűen megoldott példája.

Litracon, 2001-. Losonczi Áron találmánya, az átlátszó, fényáteresztő beton többek között a Time magazin címoldalán szerepelt. Igazi világsiker, amelyet máig Csongrádon gyárt a hazai iparhoz ragaszkodó innovátor. A közeljövőben talán meglesz az áttörés.

Budapest Sportaréna, Budapest, 2001-2003. Építész: KÖZTI, vezető tervező Skardelli György. A Kavics nem csak jól néz ki, de sikerült átfogó, a környezetre is kiterjedő koncepció mentén megtervezni. Kérdés, vajon ki tudjuk-e használni?

Művészetek Palotája, Budapest, 2001-2005. Építész: Zoboki, Demeter és Társaik. Autós kultúrpláza, egyelőre a „semmi” közepén. Instant művészet jó színvonalon, bár formáját és méretét sok helyen vitatták - vajon tényleg erre volt szüksége a magyar kultúrának? Ami viszont vitathatatlan: működik.

A Baranya Megyei Bíróság bővítése és Ítélőtábla, Pécs, 2003-2005. Építész: Koller és Társa, vezető tervező Koller József. Felhasított kőtömbök tiszteletet parancsoló együttese, műfajilag és stílusában is megállja a helyét.

Városháza, Budaörs, 2003-2005. Építész: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem. Példás szigor, olasz kisvárosi beütéssel és köztérrel a belső udvarban. Többi városunknak is erre lenne szüksége.

Igazságügyi Központ, Debrecen, 2004-2006. Építészek: Koller József, Ifj. Csatai László, Pethő László, Földes László. Kis képzavarral leszivárog vidékre a regionalizmus minőségi oldala.Bár szervetlen és Debrecenhez semmi köze, mégis jobb, mint a legtöbb cívis hazai… Amúgy pedig vonalkód ezerrel, sajnos egyelőre furcsán, egyedül áll a belváros kibontott belseje szélén.

Lánchíd 19 Design Hotel, Budapest, 2004-2007. Építész: Sugár Péter, ifj. Benczúr László; homlokzat: Szövetség'39. Nem tudni, mire és meddig lesz még jó az üveginstalláció a homlokzaton, de lenyűgöző. Nem mellesleg: végre alakul a Duna-part.

Kulturális Központ, Nyírbátor, 2004-2008. Építész: "A" Stúdió '90; vezető tervező Bán Ferenc. Nem az első hősies gesztus a nyírségi homokon, és előzményeivel együtt vitára indít. Ez kell Nyírbátorba? Melyik erős ember cifra palotája? Emellett elölről példásan foldingozik, Magyarországon egyedülállóan.

Práter utcai szociális bérház, Budapest, 2005-2008. Építész: Kis Péter Építészműterme. A Mies van der Rohe-díj 30 finalistája közé került lakóház üdítő építészeti színfolt a nyolcadik kerületben. Valahogy így kéne tovább haladni.

Pannon-székház, Törökbálint, 2005-2009. Építész: Zoboki, Demeter és Társaik. Zöld a zöldben, avagy „Amikor a fenntarthatóságot a cégmarketingesek is felfedezik”. Szerencsére az építészi szándék is ebbe az irányba mutat: Magyarországon először készülhetett ilyen nagy léptékben energiatudatos épület.

Hatvani Ádám építész, a sporaarchitects és a Kortárs Építészeti Központ munkatársa. A cikk a hg.hu felkérésére született.

építészet, magazin, kis péter, magyar építészet, kék, erick van egeraat, koller józsef, sporaarchitects, skardelli györgy, losonczi áron, zsuffa és kalmár építész műterem, golda jános, bán ferenc, zoboki demeter és társaik, hatvani ádám, firka stúdió, szövetség'39, új irány csoport, inarchi, f. kovács attila Icon_print

Szociális bérlakás-komplexum a Práter utcában

Lukács András, Vikár András, Gaschler Gábor: A Graphisoft Park M épülete

A Pannon új székháza Törökbálinton

A Skardelli György és munkatársai tervei alapján épült Budapest Sportaréna

Az Inarchi tervezte MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény

A debreceni egyetem Élettudományi Karának új épülete

A debreceni igazságügyi központ épületegyüttese

A Bán Ferenc tervei alapján épült nyírbátori kulturális központ

Az A38 állóhajó, a háttérben a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája

Az újbudai Allee bevásárlóközpont, épülőfélben

2000-2009: tíz esztendő magyar építészete cikkép

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317