Az első világháború derékba törte a Zsolnay bécsi karrierjét, addig azonban víztoronytól áruházig sok homlokzatra került fel.
A Zsolnay-gyár bécsi kapcsolatait bemutató cikksorozatunk utolsó részében néhány különös ellentmondásra is fény derül - például arra, hogy kerül egy rég elpusztult bécsi áruház kerámiadísze Pécsre és Budapestre.
:image_56539
A gyáralapító Zsolnay Vilmos a bécsi piacon sem ragaszkodott műfaji vagy stiláris megkötésekhez. Historizáló víztorony éppúgy szerepel a Zsolnay-majolikával díszes bécsi házak közt, mint a modernizmus előfutáraként számon tartott Otto Wagner áruháza.
A Bécs 10. kerületében álló, 67 méter magas víztorony a historizmus ipari építészetének bécsi remeke. A Franz Borkowitz tervezte épület a déli városrész meghatározó építménye. Az1898-99 között emelt, henger formájú torony testét körülfogó kerámiaszalagja biztosan a pécsi Zsolnay-gyárban készült (a megmaradt eredeti fazonkönyvben megtalálhatóak a díszítés tervrajzai) - de valószínűleg innen került ki a színes cseréptető is.
:image_56540
Az 1990-ben felújított ipari műemlék ma múzeumként és kilátóként működik: tetejére egy belső acél csigalépcső vezet, ahonnan Bécs páratlan panorámájában gyönyörködhetünk.
Sajnos már nincsenek meg a bécsi Városi Park egykori ékei, a türkizkék óriásvázák. Friedrich Ohmann és Josef Hackhofer 1898 és 1903 között tervezte a látványgazdag parkegyüttes minden részletét: a hidakat, a lámpákat, a tejcsarnokot. Hat darab óriási méretű szecessziós váza került a falmélyedésekbe. Mint azt hamarosan meglátjuk, a korban egyáltalán nem kivételes módon a vázákból több példány is készült.
:image_56541
Egy ma is látható a pécsi gyár udvarán, kettőt pedig 1910-ben a Szabadka melletti Palics-fürdőre látogató Zsolnay Miklós ajándékozott az akkor kiépülő park számára. A vázák a szecessziós fürdőegyüttessel együtt szerencsésen túlélték a Vajdaság hányatott 20. századát, és ma is épségben állnak.
És végül az építészeti kerámiasors különös fintoraként, az egykori Neumann-áruház kerámiai is teljes szépségükben láthatóak - csak épp két magyar városban. A bécsi Kärtner Straße 19. alatt az 1890-es évek közepére felépített Neumann áruház-nem csak gazdag kerámiadíszítése miatt figyelemre méltó. Az épületet a később világhírűvé lett Otto Wagner tervezte, a homlokzatot a láthatóvá tett acélszerkezettel tagolva. Az alsó két szinten a hangsúlyos vertikális elemek az áruválasztékot bemutató kirakatoknak adtak abban a korban még szokatlan nagyságú (és egységes vizuális arculatot formáló), összefüggő felületet. Az áruház építészetének az esztétikájáról szóló korabeli cikkek szerint a homlokzati üvegfalnak nem szabad elrejtenie az építészeti szerkezetet: ez lesz később a modernista építészet egyik meghatározó elve.
:image_56542
A második világháborúban elpusztult áruház megmaradt homlokzati rajzáról leolvasható a kettősség: az épület alsó két szintjének funkcionalizmusa, és a felettük lévő, hasonlóan funkcionális, ám színes mázas majolikaelemekkel, neoreneszánsz ornamentikával díszített felületek ellentmondása. A Pécsen készült domborművek a negyedik emelet magasságába, az ablakok közé kerültek. A négy évszak allegorikus figuráit ábrázoló majolikák másodpéldányait a Szánthó Antal által tervezett pécsi Vasváry-villa homlokzatán is elhelyezték, itt láthatjuk ma is ezeket.
A fővárosiaknak még ilyen messze sem kell elutazni értük: a Váci u. 70. alatt felépült bérházat ugyancsak ezekkel ékítették. A bécsi épületen e domborművek alatt két sorban Merkur-pálcás, cserlombos trófeákat, a legfelső szinten pedig gazdag neoreneszánsz medalionokkal tagolt füzérekkel kiegészített záró díszsort láthatott a korabeli szemlélő. Ha elhagynánk ezt a dekorációt, csak a sík felületek, ezek arányainak játéka, a szerkezeti váz lenne látható. Ez a későbbi modernista épületeken mint meghatározó esztétikai elv jelentkezik.
A Zsolnay bécsi hódításának meghatározó állomása volt a Hotel Krantz „Majolikakeller” néven emlegetett étterme, amely a Városi park óriásvázáihoz hasonlóan megsemmisült. Az egész vendéglátó-helyiség türkiz csempékkel volt borítva, amelyeket közönként aranyozott rozetták díszítettek. A "császári és királyi" honvédségi kaszárnya épületei a fazonkönyvek rajzai szerint historizáló majolikadíszeket kaptak. Több osztrák címer, valamint díszes falikutak terveit is láthatjuk megtalálni a könyvekben, ezekről azonban mára nincs forrásunk.
Bécs mellett több ausztriai városban találkozhatunk pécsi Zsolnay-val. 1882-ben került színes mázas majolika a máriafalvai (Mariasdorf) késő középkori, gótikus plébániatemplomába. A három darabból álló együttes (oltár, keresztelőmedence és szószék) a Steindl Imre-féle rekonstrukciós munkálatok kiegészítéseképpen, neogótikus stílusban készült (a szobrok másodpéldányai a pécsi Zsolnay-múzeum kiállításán láthatóak). Az oltár gazdagon díszített konstrukciója a budapesti Belvárosi Plébániatemplom II. világháborúban megsemmisült mázas terrakotta oltárával rokonítható, annak egyszerűbb, kisebb változata.
Metgtalálható a pécsi fazonkönyvekben a ma is álló, sőt, látogatható berndorfi iskola kapujának historizáló stílusú majolika és csempeburkolatainak részletes tervrajza is. Sok utalás jelzi, hogy számtalan közösségi és magánépületen használtak egyszerű mázas és díszesebb majolikamázas csempét külső és belső burkolásokra. Például Zsolnay Teréz feljegyzéseiből tudjuk, hogy „Rotschild türkiz és olajzöld csempéket rendelt bécsi palotájába”, és nagy mennyiségű művészi perzsa csempe készült salzburgi és innsbrucki megrendelésekre is. Az 1900-as évek elején azonban, a magyarországi megrendelések szaporodásával párhuzamosan a bécsi megrendelések elmaradoznak, ekkor szűnt meg az együttműködés Ernst Wahlissal és a Zsolnay-árukat forgalmazó bécsi Habinecht céggel is. Az első világháború és következményei pedig jó időre a külföldi terjeszkedés lehetőségétől is elzárják a Zsolnay-családot.
A szerző Zsolnay-kutató, kiadás alatt álló könyve a Zsolnay-val díszített házakat dolgozza fel az egykori Monarchia területén. A gyár történetéhez ld. még két korábbi cikkünket: Pécs és a Zsolnay-gyár építészeti öröksége; Zsolnay a császárvárosban.
