A Monarchia hajdani fővárosában meglepően sok és szép ház őrzi a Zsolnay-gyár emlékét. Alig tartják őket számon.
Sorozatunk első részében felvillantottuk a Zsolnay-gyár máig ható építészeti örökségének alappilléreit. Ezúttal tegyen egy sétát velünk Bécs Zsolnay porcelánnal díszített épületei között! Elkalauzoljuk a császárváros legszebb, látogatható épületeibe, ahol ma is láthatók a híres majolikagyáros lélegzetelállító díszítőelemei.
:appendix_4493
Zsolnay Vilmos figyelemmel kísérte a császárváros új építkezéseit, igyekezett kapcsolatba kerülni az épületek tervezőivel, valamint az osztrák akadémiák tanáraival, iparművész tervezőivel. A bécsi üzleti kapcsolatot a Morvaországból származó Ernst Wahliss jelentette Zsolnay számára. Együttműködésük nem volt felhőtlen: Wahliss-t kizárólag üzleti szempontok vezérelték.
A Kärtner Straße 17. szám alatti üzlet - az épület gazdagon díszített historizáló homlokzata ma is látható - tőszomszédságában állt az Otto Wagner által tervezett Neumann-áruház. Homlokzatának felső részét historizáló, színes Zsolnay majolikaelemek díszítették. A második világháborúban kárt szenvedett épület helyén ma a Steffl-áruház posztmodern épülete áll.
A legszebb és látogatható bécsi épületek
Az Equitable amerikai biztosítótársaság épülete 1891-ben épült, Andreas Streit (1840-1916) udvari tanácsos, építész tervei alapján. (1. kerület, Stock-im-Eisen Platz 3: ez valójában a Kärtner Straße és a Graben saroképülete: munkaidőben látogatható a belső udvar pazar kerámia burkolata.) A cseh származású Streit a bécsi késő historizmus elismert építésze. A látványos épület zárt, acél- és üvegszerkezettel fedett belső udvarát a pécsi Zsolnay-gyár egyik remeke, a művészi érzékkel elrendezett, historizáló-neoreneszánsz díszítmények harmonikus kompozíciója teszi látványossá. Zsolnay Teréz feljegyzése szerint három éven keresztül szállította a gyár a falburkoló csempéket. Az épület főlépcsőháza fordulóinak boltívei alól kitekintve bontakozik ki a belső udvar látványos majolikadíszítése. Az emeleteket felváltva reneszánsz ornamensű (groteszk maszkos) majolikatáblák vízszintes sora, valamint különböző színű, finom tónusvariációkat felvonultató, csillagdíszes kartusokkal tűzdelt csempedísz tagolja. A belső udvar oldalfalain a vertikális tagolást az ablakok között elhelyezkedő türkizmázas csempékkel burkolt fülkék és hasonló arányú kis ablakok ritmusosan változó sora adja. A pécsi Zsolnay-gyár udvarán, az egykori raktárépület oldalán láthatjuk e kerámiák másodpéldányait.
A Zacherl-gyár egzotikus épülete 1892 és 1893 között készült. Terveit Hugo Wiedenfeld (1852–?) készítette, Karl Mayreder (1856–1935) volt a kivitelező. (19. kerület, Nußwaldgasse 14.) Az orientalizáló, a maga korában legtöbbször „perzsa stílusúnak” nevezett, az iszlám építészetet megidéző gyárépület különös palotaként illeszkedik az utcaképbe. A naiv „architectura parlante” ez esetben nem más, mint utalás arra, hogy a gyár alapanyagait keleti országokból a grúz fővároson, Tbiliszin keresztül szerezték be. A megrendelők Zsolnay Vilmos gyárát tartották legalkalmasabbnak a csempeburkolat megtervezésére és legyártására, egyértelműen kifejezve, hogy a nagy múltú elődök nyomdokain járva folytatja a hagyományokat. A gyárépület homlokzatán elhelyezkedő, minaret-formát idéző díszítmény másodpéldánya szellemes elhelyezésben ma is látható a pécsi Zsolnay-gyár udvarán mint a jégvermet díszítő mintadarab.
A Polyklinika ambulanciájának épületét (Allgemeine Polyklinik: 9. kerület, Mariannengasse 8–10.) szintén az udvari tanácsos, egyetemi professzor Andreas Streit tervei alapján, 1891-92 között építették. Homlokzatának frízsorát az építész rendelte meg a pécsi Zsolnay gyártól. Az áttekinthető szerkezetű, funkciójának jól megfelelő épület egyszerű kialakítású homlokzatát horizontálisan tagoló majolika díszsorok a historizmus ízlésvilágát tükrözik. Az alsó, szélesebb összefüggő sor neoreneszánsz díszítményei tondó formákban elhelyezett orvosportrékat, míg a keskenyebb felső sorban a lizénákkal tagolt mélyvörös kerámiák ismert orvosok neveit felvonultató mezőket zárnak be.
Az Ungargassén található a modern építészeti elveket leginkább megelőlegező épület: a Portois és Fix üzlet- és lakóház. Az 1899-1900 között készült, puritán homlokzatú, funkcionalista épület terveit Otto Wagner tanítványa, a Szlovéniában született Max Fabiani (1865–1962) készítette. Az olasz származású építész legismertebb bécsi épülete a Wien folyó partján álló Uránia-ház. A kiváló esszéista, építészeti író tipikus képviselője a dunai Monarchia „soknemzetiségű” tervezőinek. A bécsi Műszaki Egyetem professzoraként tervezett üzlet- és lakóháza nemcsak életművének, de korának legeredetibb, a korai modern építészeti elveket felmutató épülete.
A házat a történelmi ornamentika elhagyása és egy igazi, a nagyvárosi építészethez köthető újítás jellemzi: a homogén felületet alkotó homlokzati csempeburkolat alkalmazása. Ez a városokban egyre fontosabbá váló higiéniai követelményeknek is megfelelt. A zöld szín tónusváltásainak vizuális játékára épülő - pirogránit alapanyagú, szőnyegszerűen kirakott csempékkel fedett - homlokzatot barna csempedísszel keretezett, azonos nagyságú ablakok sora tagolja. „A modern építészet megszületése Közép-Európában a homlokzat megújításával ment végbe először, a század első éveiben, s ezt a fejlődést inspirálta az e törekvéseknek kiválóan megfelelő, korszerű homlokzatburkoló anyag: a Zsolnay építészeti kerámia” - írja minderről e korszak kiváló kutatója, Moravánszky Ákos.
