Vissza nem térő lehetőségek állnak a magyar városok előtt: szinte minden második központ megújulhat az EU segítségével.
Döcögősen halad a magyar pályázgatás az uniós forrásokra, de az elkövetkezendő négy évben muszáj beletanulnunk – ebben az időszakban ugyanis vissza nem térő lehetőségek állnak a magyar városok előtt. Az idei évben hatalmas rehabilitációs hullám várható: szinte minden második magyar város központja megújul. A pályázatok egyik hazai koordinátora, a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) szerint azonban ideje elfelejteni, hogy a városrehabilitáció egyenlő az aszfalt lecserélésével és az újravakolással.
2010 és 2013 között érkezik hazánkba utoljára jelentős volumenű uniós forrás, amelyből önfenntartó folyamatokat kell tudni elindítani, vonzó környezetet kell teremteni a gazdasági élet szereplőinek – fejtette ki lapunk kérdésére Ongjerth Richárd, a MUT ügyvezető igazgatója és Aczél Gábor, a társaság elnöke.
Az eddig elnyert források segítségével mostanában számos építkezés kezdődik, Szegedtől Salgótarjánig − így sok probléma is most kezd kiderülni. Némely balul elsült projekt részleteiről akár a sajtóból is értesülhetünk (gondoljunk csak az elhíresült 40 cm magas kilátóra, vagy az ICOMOS „Legfélrevezetőbb helyreállításért és hasznosításért” díjával „jutalmazott” nyírbátori Báthory-kastélyra).
A szakemberek szerint a probléma oka sokszor maga a pályázati rendszer: a pályázati folyamat során a műszaki szempontok meglehetősen háttérbe szorulnak, azaz egy vázlatos előzetes elképzelés alapján születnek meg a továbbiakban aztán „kőbe vésett” költségszámítások, határidők. A pályázati rendszerben nagyon szigorúan megszabják, hogy mekkora összeget mire kell elkölteni, és azt ellenőrzik is. Ez viszont sajnos sokszor ahhoz vezet, hogy értelmetlen dolgokra fordítanak hatalmas összegeket.
Ugyanakkor a részletes szabályozásra is nagy szükség. Míg korábban szinte csak műszaki fejlesztésekre költöttünk, ma már szükség van szociális, gazdasági elemek beépítésére is a programokba. Kivételként lehet említeni a Ferencváros rehabilitációját, amely lassan 20 éves múltra tekint vissza. 2005 óta zajlik a budapesti Magdolna-negyed rehabilitációja is, amelyre ugyan nem a látványos eredmények jellemzőek, de szintén a komplexebb megközelítés jegyében zajlik. Ez a szemléletmód eddig nem igazán volt jelen a szakma eszköztárában, ugyanakkor (szerencsére) az uniós pályázatoknak feltétele.
A MUT többféle eszközzel igyekszik felhívni a szakemberek figyelmét arra, hogy milyen hatalmas lehetőségek és mekkora felelősség hárul most rájuk. A most megvalósuló projektek ugyanis évtizedekre, évszázadokra meghatározzák egy-egy város arculatát. Idén két nagy konferenciát terveznek: a tavaszi Hild János-konferencián a döntéshozók felé igyekeznek nyitni, míg a hagyományos őszi magyar urbanisztikai konferencia inkább a szakembereket célozza meg. Emellett díjazzák a példaértékű fejlesztéseket (Hild János-díj, Köztér-megújítási Nívódíj 2010. pályázat), ami jó lehetőség a követendő példák kiemelésére. A MUT az ENSZ Habitat hazai információs irodája, és mint ilyen, a jövőben szeretnék elkészíteni a közép-kelet-európai városok fejlesztésének összehasonlító elemzését és adatbázisát.
Ongjerth Richárd hangsúlyozta: többféleképpen igyekeznek segíteni az EU-s pályázaton indulni kívánókat. Egyrészt különféle rendezvényeiken igyekeznek tájékoztatni a szakembereket és az érdeklődőket. Amikor viszont konkrét pályázat megírásához van szükség segítségre, a Társaság tudásközpontja áll rendelkezésre; ezt a szolgáltatást pénzért lehet igénybe venni. Egyébként a MUT is indul pályázatokon: ezek főleg tudáscserével, különféle átfogó programokkal kapcsolatosak.
Ami a jövőbeli programokat illeti, a sajtótájékoztatón a szakemberek három tervet emeltek ki. Egyrészt foglalkozni szeretnének a városi energiagazdálkodással – egyelőre ugyanis még az a szemlélet a jellemző, hogy az energetika megáll az épületek szintjén, és egyáltalán nem evidens, hogy miként kell kezelni ezt a kérdést a városrészek vonatkozásában. A programban, amelyhez sikerült támogatást nyerni, így indulása hamarosan várható, partnerként részt vesz majd a III. kerületi önkormányzat és a főváros is.
Egy másik fontos terület a történeti értékek turisztikai hasznosításának kérdése. Mit kezdjünk egy várral vagy erődítménnyel? Nálunk egyelőre a műemlékvédelmi szempontokon túl a hasznosítás kérdéseivel kevésbé szoktak foglalkozni. Végül szintén izgalmas kérdés a felhagyott repülőterek hasznosításának problémája, amellyel kapcsolatban a Társaság rendszeresen kap megkereséseket. Ez utóbbi két programtervezethez szintén megpróbálnak pályázati forrásokat elnyerni.
Ahogy említettük, a közelmúlt városrehabilitációi, illetve az egyéb, EU-s forrásokat felhasználó beruházások között egyaránt találunk sikeres és kevésbé sikeres példákat. A szakemberek példaértékűnek találták Balatonfüred belvárosának fejlesztéseit; a település, illetve annak főépítésze is elnyerte a Hild-díjat. Követendő példa a szint Hild-díjat elnyert Gyula is, ahol számos tényezőn múlt a siker, kezdve a jól átgondolt koncepciótól a helyi kivitelezőkön át a lakosság bevonásáig.
És hogy miként lehet sikeresen pályázni? Aczél Gábor szerint a pályázatot egyszerűen tekintsük egy házidolgozatnak: figyelmesen tanulmányozzuk az elbírálás szempontrendszerét, és a beadott anyagot tételesen feleltessük meg annak – ehhez persze kevésbé indokoltnak tűnő szempontokkal is foglalkoznunk kell. Pályázni tudni kell – és nincs rá sok időnk, hogy megtanuljuk.
