A svájci népszavazás nyomán Európa-szerte fellángolt a vita a minaretek szimbolikájáról.
Néhány nappal ezelőtt Svájc lakossága érvényes népszavazáson utasította el a minaretek építését az országban, s akaratukat hamarosan alkotmányba foglalják. Az alpesi országban a meglévő négy mellé mindössze két minaret építését tervezték a közeljövőben – ez is azt mutatja, hogy a voksolás szimbolikus értelmű: a svájci polgárok az iszlám agresszívnek tartott terjedésére nemet.
:image_55251
A nemzetközi közvélemény megosztva fogadta a hírt. Az ENSZ „egyértelműen diszkriminatívnak” minősítette a döntést. Az üzenetet a világszervezet emberi jogi megbízottja, a svájci Genfben székelő Navi Pillay közvetítette, aki szerint az eredmény a rosszindulatú ellenkampány következménye. Elemzők szerint a döntés következményei hasonlóak lehetnek a négy évvel ezelőtti dán karikatúrabotrányt követő eseménysorozathoz, amelyet utóbb a dán miniszterelnök az ország legrosszabb nemzetközi kríziseként jellemzett a II. világháború óta. A döntés hatással lehet Svájcnak az arab milliárdosok adóparadicsomaként betöltött szerepére és az izraeli-palesztin konfliktusban játszott közvetítő mivoltára egyaránt. Bár török szekuláris csoportok pozitívan fogadták a hírt, az Európai Unióba igyekvő Ankara számára a kontinens növekvő iszlamofóbiájának újabb jeleként sem túl biztató a voksolás eredménye.
Az elmúlt évtizedekben a muszlim bevándorlók számának növekedésével párhuzamosan minaretek százai emelkedtek szerte Nyugat-Európában. Míg a hatvanas-hetvenes években a hatóságok a nyitott társadalom jelképeként engedélyezték Zürich és Genf két minaretjének építését, a kilencvenes évektől az iszlám radikalizmus terjedésével és a bevándorlók számának növekedésével a helyzet fokozatosan megváltozott. A mostani botrány egy mindössze hat méter magas épület, a Wangen bei Oltenben emelt minaret kapcsán robbant ki, s jutott el egészen a népszavazásig. A már a 4600 lelkes településen is aktívan minaretellenes jobboldali párt, a Schweizerische Volkspartei a közeli Langenthalban sikerrel akadályozta meg egy másik építését – az itteni iszlám közösség pedig bejelentette: akár a svájci legfelsőbb fórumokig, sőt: a strassburgi Emberi Jogi Bíróságig is hajlandóak elmenni igazukért.
A népszavazás érdekes ikonográfiai hordaléka volt a minaret formai átértelmezése. Svájc utcáit az elmúlt hetekben ellepték a konzervatív (SVP) plakátjai, amelyek egy csadort viselő nőalak mögött a svájci zászlón rakétákra emlékeztető minaretek tömegét ábrázolták. A plakát arra az általános félelemre játszott rá, amely szerint a balkáni iszlám menekültek letelepülése a svájci értékek degradálódásához vezet; a konkrét ikonográfiai elem, vagyis a minaret és a rakéta összemosása pedig az iszlám vallást a radikalizmussal azonosította. Nem ez az első példa ilyesféle értelmezésre.
„A minaretek a mi bajonettjeink, a kupolák a páncéljaink, a mecsetek a barakkjaink és a hívők a hadseregünk.” A jelenlegi, egyébként uniópárti török miniszterelnöknek tulajdonított mondás az egyik leghatásosabb érv a minaretellenes aktivisták számára szerte Európában. Számukra az építészettörténetben a 7. század óta ismert minaret, a mecsetek szinte elengedhetetlen tartozéka az iszlám agresszív terjedésének jelképe, amellyel uralni kívánják a nyugati városok sziluettjét is.
Tény, hogy a több száz európai mecset java az iszlám építészet hagyományaiból építkezik, s mint ilyen, idegen az európai városképtől - leszámítva természetesen a kontinens délkeleti részét. Kevés a példa az olyan imaházakra, amelyek a modern építészet elemeit használva próbálnak beilleszkedni a tradicionális utcaképbe. A vita egyelőre meddő. A hívők joggal hangoztatják, hogy építészetük a vallás másfél évezred csiszolta előírásainak felel meg, s teremt identitásformáló keretet az egyébként idegen környezetben hitük gyakorlásához; a tősgyökeres polgárok ellenben a hagyományos várossziluett elvesztésétől, illetve az abban megjelenő, negatív jelentéstartalmakkal felruházott új jelképektől tartanak. Érdemes megjegyezni, hogy Svájc keresztény és zsidó közösségei a népszavazás előtt az engedélyezés mellett foglaltak állást, a vallásszabadság és a liberális hagyományok jegyében.
A citált falragasz az elmúlt hetekben Svájc legtöbbet hivatkozott vizuális elemévé vált. Bázel példáját követve több svájci nagyváros betiltotta kihelyezését – Zürich vagy Genf viszont engedélyezte. Ahol betiltották, ott hamarosan az eredeti alapján könnyen azonosítható, cenzúrát kiáltó újabb nyomat jelent meg; az újságok pedig lelkesen tudósítottak az eseményekről, újra és újra közölve a grafikát. A Blick am Abend független lap szerint a néhány száz frankos plakátkampány nyomán keltett hírverés értéke elérte a félmillió frankot; a negatív publicitás pedig egyértelműen a minaretellenesek malmára hajtotta a vizet.
A plakát és a népszavazás legsúlyosabb következménye lehet, hogy épp ellenkező hatást ér el, mint amelyet szeretett volna, és az egyébként békés, a svájci népesség 0,5%-át kitevő iszlám közösség radikalizálódásához vezet. Pedig Svájcban sosem akadt példa olyan szélsőséges megnyilvánulásokra, mint az öt évvel ezelőtti madridi vonatmerénylet, vagy az iszlámot bíráló Theo van Gogh holland filmrendező meggyilkolása. Hollandiában egyébként az ugyancsak jobboldali Szabadság Párt már bejelentette: svájci mintára ők is népszavazáson fogják kezdeményezni a minaretek betiltását.
