Újabb ínyencségek a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely köré szerveződött látványkonyhából.
Eredményt hirdettek a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely, azaz a Szent István alapította bazilika romkertjének átalakítására kiírt pályázaton. Bár az ötletpályázat mivolta semmire sem kötelezi a tulajdonost, azaz korántsem biztos, hogy a díjazott tervek jelen formájukban megvalósulnak, a végeredmény már most legalább annyira megosztja a szakmát és a nagyközönséget, mint a korábbi, elvetélt próbálkozások a középkori romok élővé tételére.
:image_54486
Csomay Zsófia és Nagy György, azaz a CET Budapest építésziroda nyerte a hétmillió forintos első díjat, és ezzel a jogot a székesfehérvári Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely átalakítására. Kétségtelenül átgondolt és visszafogott tervük legfontosabb elemei a terület szinte teljes, síkban történő lefedése, és a főhajó fölé emelt, beton és színesüveg felhasználásával készült kubus. A terv valóban a legjobbak közé tartozik, elnagyolt és olykor (például a színes üveglencsékkel megoldott felülvilágítóknál) némileg esetlen megoldásaira pedig magyarázatot ad az ötletpályázat mivolta, és persze a rendkívül szűk határidő. Ez azonban azt is jelenti, hogy még korántsem látjuk a lassan évszázada óta tartó alagút végét.
A Szent István alapította, a török időkben rommá lett és azt követően széthordott bazilika térdmagasságú romjaira először 1848 őszén bukkantak rá Székesfehérvár belvárosában, csatornaásás közben. Több ásatás után végül a lehetőségekhez képest teljes feltárás 1936-37-ben zajlott le, majd István halálának jubileumára, az 1938-as Szent Évre Lux Géza tervei szerint megépült a romterülethez csatlakozó kőtár és a királyi szarkofágnak helyet adó mauzóleum. A hatvanas-hetvenes években további feltárások zajlottak, ám a bazilika egy része, amely a barokk kori püspöki palota és kertje alatt fejszik, máig feltáratlan.
Az ezeréves romok régi problémát jelentenek a város és a műemlékvédelem számára. A kiemelt pozíció (a helyszín a főtér közvetlen közelében van) és a rommező történeti szempontból roppant értékes, de reprezentatív célokra tökéletesen alkalmatlan mivolta csak megnehezítik a helyzetet. A műemlékvédők elsősorban a maradványok védelmét, a város és az állam képviselői a helyszín ünnepélyes, méltó kiképzését tartják elsődlegesnek – hiszen a romoknál momentán még a libacombárus Kati néni bronzszobra is jobb fotótéma. Az ezredforduló táján rövid időre az első szempont győzedelmeskedett: Erdei Ferenc és Oltai Péter tervei alapján a romkert egy része fölé fémszerkezetes, alacsony ívelésű védőtető került.
A struktúrát azonban nemcsak a szakma, hanem a városlakók nagy része is ellenkezéssel fogadta. Csakhamar kiderült, hogy a nyitott tetőzet nem jelent megoldást a téli fagyások okozta problémákra, városképi megjelenése pedig, különösen a főtér felől, kifejezetten előnytelenre sikerült. Nem is szólva arról az állítólagos rombolásról, amely az építmény alapozása és betonozása közben az eredeti romokban esett. Mindössze négy évvel átadása után, 2004-ben a védőtetőt elbontják, az ezzel együtt megépült járdafödém a romterület déli és nyugati oldalán azonban megmaradt.
Alig egy évvel később megdöbbentő elképzelés látott napvilágot. Egy magánkezdeményezés nyomán 10-15 milliárd forintos költséggel, negyven méterrel a romkert alatt építették volt fel a Magyar Királyok Panteonját, egy interaktív történelmi központot. A nyolcezer négyzetméternyi, a mteróépítésnél használatos technikával elkészülő csarnokok ideájától a műemlékes szakma egésze idegrohamot kapott, a városnak azonban tetszett az ötlet, és a megvalósíthatósági terv kidolgozását 12 millió forinttal támogatták. A heves tiltakozás hatására azonban – szerencsére – hamarosan ez a terv is eltűnt a süllyesztőben.
A hamvába holt próbálkozások hatására végül a város úgy döntött, maga veszi kezébe az ügyet. 2007-ben többmilliárd forintos projektet harangoztak be, amelyhez európai uniós támogatást terveztek igénybe venni. A romkert és a hozzá kapcsolódó épület állagmegóvásán túl e projekt legfontosabb eleme egy „építészeti jel”: a hajdani bazilika egy keresztmetszeti szelvényének megépítése lenne Szabó Zoltán építész-építészettörténész tervei alapján. Mondanunk sem kell, ez a terv is azonnal heves ellenállásba ütközött. A polgárok az újabb, a megszokott képből kilógó „monstrum” tiltakoztak, a műemlékesek pedig azt hangoztatták, hogy az elpusztult bazilika ismeretlen méreteire és felépítésére nem lehet és szabad alapozni még egy elvi rekonstrukciót sem.
A város azonban sikerrel keresztülvitte tervét; legalábbis abban az értelemben, hogy a Királyi Séta-projekttel megszerezték az Európai Unió támogatását, és 2009 októberében alá is írták az 1,8 milliárd forintos támogatási szerződést. A bazilikaszelvény felépítéséről eleinte nem voltak hajlandóak eltekinteni - pedig időközben Basa Péter építész alternatív tervet is kidolgozott a KÖH vezetője, Mezős Tamás felkérésére. (Az esetről a tervező maga számolt be az építészfórum hasábjain.) 2009 augusztusában végül mégis építészeti pályázat kiírása mellett döntött az önkormányzat - hogy pontosan minek hatására, máig nem tudni.
A szakma fokozott érdeklődését mutatja, hogy a pályázatra 50 munka érkezett, pedig a feladat meglehetősen összetett volt. A zsűri figyelembe vette többek közt a város szerkezetébe való illeszkedést, a romok védelmére tett javaslatokat és a kertépítészetet. A Csomay-Nagy páros első díjas munkája mellett a második helyezést a pécsi mima építész műhely, a harmadikat a KÖZTI Skardelli György vezetésével készült pályaműve kapta. A három díjazott gyökeresen eltérő gondolatokat fogalmazott meg. Míg Csomayék a terület lefedésével alapvetően egy városi teret hoznának létre, a második díjas mima ugyanezt egy zöld, gyepes dombbal oldaná meg. Skardelliék ellenben a hajdani bazilika tömegének rekonstrukciójára tesznek kísérletet.
A legjobb pályaművek makettjeit hamarosan kiállítják a Csók István Képtárban, hogy a polgárok is véleményt nyilváníthassanak. A végső döntés azonban a megyei és városi politikusokra vár, így az első díjasnak alighanem komoly lobbierőre lesz szüksége, hogy elképzeléséből valami megmaradjon. Reménykedésre adhat okot, hogy a Király Séta-projekt igazán turistacsalogató részei, a középkori városmakett és a kalandpark már a program részei, és kivitelezésük 2010 második felében megkezdődhet. Így talán a Nemzeti Emlékhelyet nem fenyegeti az olcsó hatásvadászat – az elmúlt években ugyanis nem az időjárás, hanem a jóízlés hiánya jelentette a legnagyobb veszélyt.
