Kicsit nagyobb, sokkal drágább, és New York helyett Dakar nyomornegyedei fölé magasodik majd. <br/>
Egy diktátor grandiózus, költséges hóbortja vagy Afrika rég várt válasza az Eiffel-toronyra és a Szabadság-szoborra: nagyjából e két szélsőség között ingadozik a kritikusok véleménye Dakar legújabb nevezetességéről. Az Afrika reneszánsza címet viselő emlékmű egyenesen Szenegál elnöke, Abdoulaye Wade fejéből pattant ki, aki ötletgazdaként számot tart a turisztikai bevételek egy részére is.
Az ötven méter magas szoborcsoport egy száz méteres domb tetején épül, Dakar szélén, a nemzetközi repülőtérre vezető út mellett. A központi alak egy sziklából kiemelkedő, derékkendős férfi, aki jobbjával egy nőt von magához, míg felemelt balján egy ülő kisgyermek mutatja az utat.
Wade szerint, aki ellenzéki vezetőből 2000-ben lett a nyugat-afrikai ország elnöke, mindez azt szimbolizálja, hogy Afrika felszabadul „az ignorancia, intolerancia és rasszizmus évszázadainak” igája alól. Szimbolikusnak szánt gesztus az is, hogy az emlékmű építése 2008. április negyedikén indult; ez Szenegál francia uralom alóli felszabadulásának nemzeti ünnepe.
Az elnök akár a költségvetési keretek túllépésének árán is nyomot akar hagyni Dakar képén: az elmúlt években négysávos autópályák és szállodák épültek városszerte, a tervek között pedig szerepel Nyugat-Afrika legnagyobb színháza és a Fekete Civilizáció Múzeuma is. A húzóprojekt azonban az Afrika reneszánsza, amely egymagában ötmilliárd forintnak megfelelő szenegáli frankot emészt fel, miközben az ország a gazdasági válság hatására az összeomlás szélére került. A fővárosban például rendszeresek az áramkimaradások. Az ország lakosságának 94%-át kitevő muszlimokat azonban még a költségeknél is jobban zavarja a kompozíció: hitük ugyanis tiltja az emberábrázolást.
Az emlékmű hivatkozási alapja a New York-i Szabadság-szobor; ott a főalak 46, Dakarban 49 méter magas lesz. A kompozíció azonban inkább emlékeztet a II. világháború sztálingrádi csatájának emlékművére. Az amerikai párhuzam az árban sem áll helyt: a Szabadság-szobor ugyanis Franciaország ajándékaként került New York-ba, az USA polgárainak nem került egy fityingjébe sem. Az építkezéshez Szenegál Észak-Koreából hívott segítséget: a Pyongyangban működő állami propagandacég, az afrikai kontinens számos országában dolgozó Mansudae Overseas Project Group ötven alkalmazottja munkálkodik a szobrok mintázásán.
A szobor talapzati részében, a sziklafalként kiképzett homlokzat mögött kiállítótermek, multimédiás helyiségek és konferenciaközpont kap helyet, körülötte pedig üzletek és egy színház is épül. A tervek szerint a látnivalókban szűkölködő Dakar egyik fő nevezetessége lesz a szobor. Erre számít az elnök is, aki bejelentette: ötletgazdaként igényt tart majd a majdani bevételek 35%-ára. A szobrot külföldön is népszerűsítik majd, az érdeklődő országoknak kisebb replikákat állítva elő. Ha az ötlet nem jön be, az Afrika reneszánsza könnyen a világ legnagyobb katolikus temploma, az 1990-ben felszentelt yamoussoukrói (Elefántcsontpart) Béke Nagyasszonya-katedrális sorsára juthat, amely ma nagyobbrészt üresen áll.
