Logomain

A lengyel Budapest

By Zsámboki Miklós 2009. szeptember 16. 16:12

szerk at hg dot hu

Bem_cikkbe20130602-27858-hbe6kb.gallery

A Bem-szobor 1956-ban, a tüntető diákokkal

Viztorony_cikkbe20130602-27858-1wcvt9g.gallery

A margitszigeti víztorony a vasbetonépítés hazai úttörője, a lengyel szülőktől származó Zielinski Szilárd (1860-1924) műve

Kobanyai_cikkbe20130602-27858-16a0aww.gallery

A kőbányai lengyel templom Árkay Aladár tervei szerint épült, 1930-ban szentelték fel

Jokuti_cikkbe20130602-27858-1rrjook.gallery

A kőbányai lengyel templom belsejét Marczyk Károly és testvére festették ki; az üvegablakok a lengyel-magyar szenteket és boldogokat ábrázolják

Conti_kapolna20130602-27858-1a9njob.gallery

A lengyelség saját templom híján eleinte a Conti-kápolnát látogatta

Lengyeltemplom_cikkbe_ok20130602-27858-c20shw.gallery

A lengyel templom ma

Hirlevel_lengyel_budapes_bem20130602-27858-f2ko3r.gallery

hirlevel lengyel bp

Lengyel_galeria_nyito20130602-27858-1axnla7.gallery

Bem József szobra a budapesti Bem téren

Lengyel_galeria_1_ok20130602-27858-jynivp.gallery

Bem József szobra Budán, a Bem téren

Lengyel_galeria_120130602-27858-s0zduw.gallery

Bem József emléktáblája és képmása az Akadémia utca 1. falán

Galeria_320130602-27858-uxlls6.gallery

Emlékmű a lengyelországi Przemysl várának ostromában az első világháborúban elhunyt magyarok tiszteletére a Margit híd budai hídfőjénél

Az egykor számottevő lengyel kisebbség ma is érezhetően jelen van a főváros utcáin.

A lengyelség sok szempontból rekorder Budapesten. Annak ellenére, hogy számuk mindig is eltörpült a németekhez vagy a szlovákokhoz képest, messzemenően hozzájuk köthető a legtöbb szobor, emléktábla és utcanév a városban. Kevesen tudják, de Kőbányán a századfordulón zárt, falusias hangulatú lengyel kolónia jött létre, akiknek a neves építész, Árkay Aladár tervezett templomot. A lengyelek ma is jelen vannak a fővárosban, többek között saját kulturális központot és nem kevesebb mint 15 kerületi kisebbségi önkormányzatot fenntartva.

Mindennek az alapja, hogy „lengyel, magyar - két jó barát, együtt harcol, s issza borát” (illetve egyes források szerint „egymásért emeli kardját és poharát”), ami jól kifejezi a történelmi kezdetekig visszavezethető baráti viszonyt. Ez a barátság eleinte házasságokban, közös királyokban és csatákban nyilvánult meg, majd sokkal kifinomultabb kapcsolattá alakult, miután mindkét nemzet elnyomás alá került. A 19. században lelkesedéssel és szimpátiával követték a hazájukat veszített lengyelek harcait a magyarok, ez a támogatás többször pénzadományokban is kifejeződött, amelyhez jótékonysági bálokat és gyűjtéseket szerveztek; sok fiatal egyenesen átszökött a határon, hogy részt vehessen az aktuális forradalomban. A viszonyt számtalan emléktábla, szobor és utcanév tükrözi, amelyekből egyértelműen a lengyelek kaptak a legtöbbet Budapesten (csak Bem József nevét tizenegy kerületben lehet utcatáblán látni) – de ennél többről van szó, ha az itt élő lengyelekről beszélünk.

1831 után, miután megérkezett az első Nagy Emigráció, kialakult a lengyel menekültek befogadásának és bujtatásának hagyománya. Az itt tartózkodó lengyelség ekkor vendéglőkben és lakásokban működő klubokban találkozott, ilyen volt többek közt a Váci úti (Bajcsy-Zsilinszky út) Hofbauer vendéglőben, az Andrássy út 35. egyik első emeleti lakásán, vagy az Akadémia utca 1. alatt (itt található ma a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat). Utóbbi címhez köthető a Bem József ellen elkövetett sikertelen merénylet, amelynek oka az volt, hogy Bem ellenezte 1848-49 alatt egy a magyar hadseregtől külön működő Lengyel Légió létrehozatalát. A Légió végül létrejött, a katonákat a Múzeum körút 11. helyén egykor állt Baumgarten Sándor tervezte szecessziós bérpalotában toborozták, még az I. világháború alatt is.

Bár a lengyelek milliós számban, több hullámban hagyták el hazájukat, Magyarországon többnyire csak átmenetileg tartózkodtak, hogy aztán továbbmenjenek az Egyesült Államokba, Franciaországba, Kanadába stb. Magyarország 1880-tól lett a lengyel munkaerő célpontja, mikor megkezdődtek a századforduló Budapestet világvárossá varázsoló nagy építkezései, valamint beindult az iparosodás, és gyors egymásutánban nyíltak gyárak, malmok. A nagy gyárak ügynököket küldtek a szegény szlovák, ruszin és lengyel falvakba, hogy csalogassák ide az olcsó munkaerőt. 1900-ban körülbelül 4000, 1916-ban pedig már 18.000 lengyel tartózkodott Budapesten, akik főleg Kőbánya, Csepel és Angyalföld gyáraiban, illetve építkezéseken találnak munkát. Csepel és Angyalföld túlzsúfolt, nyomortanyaszerű munkásnegyedeiben (Angyalföldön például még az 1930-as években sem volt víz-, gáz, vagy villanyvezeték) azonban hamar beolvadt a lengyelség.

Kőbányán élt a fővárosi lengyelség mintegy ¾-e, kizárólag itt, az Óhegy utca és a Maglódi út környékén jött létre zárt lengyel kolónia, megakadályozva így a beolvadást - az itt élők egy része már a végleges letelepedés mellett döntött. Főképp kőbányákban és sörgyárakban dolgoztak, valamint építőmunkásként, például Sorg Antal vállalkozásában. Eleinte a Kápolna téri Conti-kápolna miséit látogatták, de hamar kialakult az igény egy saját templomra - ezt segítendő érkezett 1908-ban Wincenty Danek, lengyel pap, aki azonnal egyesületet is alapított a templom építéséhez.

Ehhez a pénzt főképp adományokból gyűjtötték össze: több főúr mellett például Budapest akkori polgármestere is a pártolók között volt, de adakoztak a királyi családból is. X. Pius pápa 1910-ben megáldotta az egyesület tevékenységét, amivel sikerült a magyar egyházi vezetés támogatását is megszerezni; a Főváros pedig látva a mozgalom támogatottságát, 1912-ben ingyen adott telket az Óhegy utcában az egyesületnek. 1916-ban az egyesület egy másik Óhegy utcai telket kért, és még ezt is megkapták, feltéve ha a templom öt éven belül felépül.

Az I. világháború nemcsak hogy megakasztotta a templom ügyét, ráadásul a lengyelek nagy része hazament vagy visszatelepítették, így Kőbányán 1920-ban mindössze 1107 lengyel maradt. Danek azonban nem adta fel, az Egyesült Államokba utazott pénzt gyűjteni, és meglepő sikerrel járt. Így, miután a Főváros eltekintett a korábbi ötéves határidőtől (az ekkor már régen lejárt), az építkezés 1925-ben megkezdődött, és 1926-ban be is fejeződött. Az Árkay Aladár tervei szerint épült templom megjelenésében is tükrözi a magyar-lengyel barátságot, történetével pedig „örökre hirdetni fogja a főváros bőkezűségét és türelmességét más nemzetek iránt” (Danek). Az enyhén szecessziós, magyaros stílusú templom fő díszei a lengyel és magyar boldogokat, illetve szenteket ábrázoló festett ablakok. 1928-ban az épületet toronnyal egészítették ki, amelynek kivitelezője a sok lengyelt foglalkoztató Sorg Antal volt. 1932-ben szegényház is épült szorosan a templom mellé, ahol az elszegényedett és idős lengyeleket gondozták, továbbá az épület kulturális funkciót is betöltött. A második világháború alatt Magyarország megnyitotta határait a lengyel menekültek előtt, akik nagy számban érkeztek Kőbányára is, őket családoknál, illetve a szegényházban szállásolták el. Budapest ostromakor a templom tornyát a németek megfigyelőhelynek használták, majd visszavonulás közben többször belelőttek.

A II. világháború után az egykor virágzó életű kolónia gyakorlatilag megszűnt; 1950-ben a szegényházat államosították és magyar idősek otthonává alakították, a templom pedig elveszítette lengyel papjait. A 70-es években újabb hulláma érkezett a lengyel vendégmunkásoknak, ők már tudatosan keresték Kőbányát, így megint beindult az élet: vasárnaponként lengyel nyelvű misét tartottak, és megtartották a lengyel egyházi ünnepeket is, például a körmeneteket. 1989-ben visszakapták a lengyelek a templomot, és II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásának köszönhetően személyi plébániává emelték.

A szegényház mint Lengyel Ház éledt újjá 2002-ben, az 1992-ben alapult Lengyel Katolikus Szent Adalbert Egyesület székházaként, és kulturális funkciót teljesít. 1993-ban alkotta meg a Parlament a kisebbségi törvényt, amelynek köszönhetően létrejöttek a lengyel kisebbségi önkormányzatok is: ma 15 kerületi önkormányzat működik az Akadémia utcai Fővárosi és a Lengyel Templomtól nem messze található Állomás utcai Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat mellett. Ugyanitt működik a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, amely a magyar-lengyel kapcsolatok, valamint a magyarországi lengyelség történelmét hivatott bemutatni.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét köszönjük Sutarski Konrádnak és Kapronczay Károlynak.

magazin, budapest, zsámboki miklós, lengyel, kisebbségek, lengyel templom, conti kápolna, kisebbségek budapesten Icon_print

A Bem-szobor 1956-ban, a tüntető diákokkal

A margitszigeti víztorony a vasbetonépítés hazai úttörője, a lengyel szülőktől származó Zielinski Szilárd (1860-1924) műve

A kőbányai lengyel templom Árkay Aladár tervei szerint épült, 1930-ban szentelték fel

A kőbányai lengyel templom belsejét Marczyk Károly és testvére festették ki; az üvegablakok a lengyel-magyar szenteket és boldogokat ábrázolják

A lengyelség saját templom híján eleinte a Conti-kápolnát látogatta

A lengyel templom ma

hirlevel lengyel bp

Bem József szobra a budapesti Bem téren

Bem József szobra Budán, a Bem téren

Bem József emléktáblája és képmása az Akadémia utca 1. falán

Emlékmű a lengyelországi Przemysl várának ostromában az első világháborúban elhunyt magyarok tiszteletére a Margit híd budai hídfőjénél

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317