Logomain

Pusztulásra ítélt sci-fi: a tokiói Kapszulatorony

By Zsámboki Miklós 2009. augusztus 7. 12:10

szerk at hg dot hu

Kapszulatorony_egesz20130602-27858-17pmgws.gallery

A Kapszulatorony látképe

1573811984_4818d1dc6f20130602-27858-lkiqen.gallery

A tokiói Kapszulatorony

1576858282_08356c12f720130602-27858-aoy3xj.gallery

A kapszulák közelről

1575999889_ce72c56ece20130602-27858-1i0rbfk.gallery

Kapszulalakás belseje

Lakasbelso20130602-27858-9ce0og.gallery

Ennyien férnek el egy kapszulalakásban

Kisho_kurokawa20130602-27858-zc9zf0.gallery

A 2007-ben elhunyt Kisho Kurokawa

Lebontják a metabolista mozgalom vezéralakjának tokiói épületét, bár a toronyért sokan felemelik szavukat.

Két éve, 2007 októberében hunyt el a japán metabolista mozgalom egyik vezéralakja, Kisho Kurokawa, akinek tán legjelentősebb épületét, a tokiói Kapszulatornyot nem sokkal azelőtt ítélték halálra. A torony – leginkább a gazdaság aktuális helyzetének köszönhetően – még áll, de az épületet mint értéket megőrizni vágyók is fel-felemelik a hangjukat. A kapszulákból összerakott, az eredeti tervek szerint organikusan fejleszthető torony aktív lakóközösséggel számolt, és a hatvanas-hetvenes évek jövőbelátó, vizionárius építészetének egyik legizgalmasabb darabja.

A metabolista mozgalom 1959-ben a CIAM (Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) felbomlása után jött létre, de annak bírálójaként. Nem értettek egyet a Le Corbusier vezette CIAM által vizionált statikus, szilárd építészettel; szerintük egy épületnek dinamikusnak kell lennie. Míg Le Corbusier a házat egy az embert kiszolgáló gépnek tekintette, a metabolizmus a gépek korából az élet korába való fordulást hirdette. Nem véletlen a biológiából átvett név, elképzeléseik szerint az ideális épület az anyagcseréhez hasonlóan válik meg elhasznált részeitől, és alkalmazkodik a változó világhoz.

A flexibilis fenntartható építészetnek a fontosságát Japán kis méretével és gyors fejlődésével, valamint történelmével indokolták: Kurokawa szerint a japán ember bizonytalan a tartós fennállással kapcsolatban, nem hisz a láthatóban, az örökkévalóban − tehát szerinte a japán kultúrának eredendő része a folytonos változás. Ez azzal is magyarázható, hogy a természeti katasztrófák és a háborúk is rendszeresen egész városokat romboltak le; így a második világháborúban (egy-két kivételt leszámítva) Japán összes városa elpusztult, ráadásul az európai városokkal szemben javarészt fából építkeztek, így nem romok maradtak a települések helyén, hanem ténylegesen semmi.

Ilyen nem látható japán tradíciókon keresztül jelenik meg a múlt Kurokawa egyébként sci-fi filmekbe illő épületein. A folyamatos megújulás mellett hasonlóan fontos hagyomány az őszinte anyaghasználat: a természetközeli japán kultúrában mindig is törekedtek a felhasznált anyag bemutatására, így a takarófelületek és festékek alkalmazásának elkerülésére. Ezt viszi tovább Kurokawa egyrészt látszóbeton-épületeivel, másrészt az általában elrejtett szerkezeti elemek, így a kábelek, csövek, tartóelemek, lépcsők és liftek a homlokzaton is láthatóvá tételével. Mindezen elvek és kitűzések kristálytiszta megvalósulása a 2007-ben bontásra ítélt Nakagin Kapszulatorony, a metabolizmus példaértékű alkotása, az első tényleges használatra tervezett kapszulákból álló épület.

A Kapszulatornyot 1972-ben fejezték be Tokió Ginzo negyedében. Az épület két toronyból áll, az egyik 11, a másik 13 emeletes, és összesen 140 ún. kapszulát tartalmaz. Az építkezés két fázisban zajlott, az első a vasbeton tornyok felállítása, a második a futószalagon gyártott kapszulák felhelyezése volt. Ebben rejlik az épület lényege: az egy-egy egyszobás lakásnak helyet adó kapszulák teljesen egyformák, és a toronyról le-, illetve felszerelhetőek. Kurokawa úgy tervezte az épületet, hogy a kapszulák 25 évenkénti cseréjével, illetve modernizálásával az akár 200 évig is kitartson. A kapszulák 2,3 × 3,8 × 2,1 m-esek, mindegyikben van a kerek ablak alatt egy ágy, az arra merőlegesen falakon tűzhelyet, mosogatót, hűtőt, tévét és magnót helyeztek el, a bejárat melletti sarokban pedig egy a repülőgépeken megszokotthoz hasonló méretű mosdót zuhannyal.

A Kapszulatoronnyal Kurokawa kifejezetten az egyedülálló irodai alkalmazottakat (salaryman) célozta meg, azt a világháború után kialakult réteget, akiknek a mindennapjaikat szinte teljesen munkájuk teszi ki. Ez az ún. városi nomád életmód az egyéniség elveszítésével jellemezhető; az öltönyös, folyton túlórázó, esténként az öltönyös, folyton túlórázó kollégáival karaokézó alkalmazott elszakad családjától, így az életét eddig meghatározó normáktól, és egy egészen új rendszerbe csatlakozik – ahogy a Nakagin-ház egyszobás egyenkapszulái a tornyokhoz. De meghagyta Kurokawa a lehetőséget a családalapításnak is, mert a kapszulák összenyitásával akár egy család befogadására alkalmas lakás is kialakítható (ez a megoldás emlékeztet a hagyományos tolófalas japán házakra).

Az épület bontásáról már 2005 óta szó volt, végül a tulajdonos Nakagin cég csődbe ment, és az új, amerikai tulajdonos egyértelművé tette, hogy jobban profitáló épületet szeretne a Kapszulatorony helyén. Később a lakóközösség is megszavazta az épület bontását és egy új emelését; azzal érveltek a bontás mellett, hogy a kapszulák már nagyon rossz állapotban vannak, ráadásul azbesztet találtak az épületben. A bontás ellen több építészeti szervezet szót emelt, száz országból több mint 10 000 építész petícióban is tiltakozott. Kurokawa szerint az volt a probléma, hogy hiába telt el jócskán az első 25 év, a kapszulák nem lettek kicserélve. Ezt azzal magyarázta, hogy egyrészt 140 embert nehéz összehangolni, pedig a kapszulákat csak egyszerre lehet lecserélni, másrészt a jelenlegi lakók többnyire örökölték lakásukat, így elképzelhető, hogy ők, egykor ott élt szüleikkel ellentétben, nem szeretik a kapszulás megoldást. Pedig számításai szerint a kapszulák leszerelése, a földbe 25 méter mélyen nyúló vasbeton tornyok bontása és egy új, a tervek szerint 14 emeletes, 60%-kal nagyobb kihasználtságú ház emelése több mint háromszor annyiba kerülne, mint a kapszulák cseréje – időben pedig összehasonlíthatatlan, mivel az új kapszulák beemelése mindössze 7-8 hónapot venne igénybe.

Kisho Kurokawa egy 2007. júniusi interjújában azt a lehetőséget vázolta fel, hogy ő visszavásárolja az épületet az új tulajdonostól, és kicseréli a kapszulákat, így a Torony megmaradhat – minderre, mint mondta, remélhetőleg hamarosan sor kerül. 2007 októberében Kurokawa szívelégtelenségben elhunyt. A Nakagin Kapszulatorony azóta is védtelen, bontását 2009 őszére tervezik. Hasonló alkotását, a Sony tornyot 2006-ban bontották le.

kisho kurokawa, japán építészet, lakóépület, zsámboki miklós, metabolizmus, kapszulatorony, capsule tower, kulturális örökségvédelem Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317