Logomain

Mit kezdjünk a világörökséggel: a brit példa

By Kovács Dániel 2009. május 15. 17:06

szerk at hg dot hu

Cikkep20130602-27858-1avi6n3.gallery

stonehenge világörökség cikkép

Stonhenge_latogatokozpont_x20130602-27858-16egt2t.gallery

A Denton Corker Marshall 2007-es, elvetett terve Stonehenge látogatóközpontjára

18847_fotogaleria_n20130602-27858-p3wdm2.gallery

18847_fotogaleria_n.gif

18848_fotogaleria_n20130602-27858-1u20ln4.gallery

18848_fotogaleria_n.gif

18849_fotogaleria_n20130602-27858-mkgbh9.gallery

18849_fotogaleria_n.gif

A Stonehenge látogatóközpontjáról hozott salamoni kormánydöntés itthon is precedensként szolgálhat.

Megépülhet a Stonehenge látogatóközpontja – igaz, két kilométerre Britannia legjelentősebb történelem előtti emlékétől, a világörökségi zóna határán kívül. A salamoni döntést a szigetország építészetért felelős miniszterasszonya jelentette be május 13-án, pontot téve az évtizedes vita végére. A brit példa precedensként szolgálhat számos hasonló helyzetben a világ minden táján, akár a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű esetében is, amely momentán új döntésekre vár.

A minden valószínűség szerint Kr. e. 2500 körül emelt Stonehenge máig megmozgatja a turisták és a régészek fantáziáját; előbbiből évente közel egymillió érkezik az 1986 óta világörökségi címet viselő dél-angliai helyszínre. A misztikus hangulatú kőkörön kívül azonban nem várja őket semmi, csak egy nagy parkoló tájékoztató bódéval, valamint a közvetlen közelben vezető, forgalmas útvonal, az A344. Ezt a visszás helyzetet oldhatja meg a tervek szerint a 2012-es londoni olimpia idejére elkészülő, 25 millió fontba kerülő új látogatóközpont.

Az illetékesek keserű szájíze mégis indokolt: ugyanerre a látogatóközpontra két éve még 65 millió fontot szántak, a helyszínt ugyancsak a védőzónán kívül találva meg. Az épületet a budapesti brit nagykövetség felújítását is irányító ausztrál iroda, a Denton Corker Marshall ráadásul úgy tervezte meg, hogy a földbe simulva ne lógjon bele a világörökségi mezők képébe. Hiába: a látogatóközpont tervét ugyanis közös csomagban terjesztették be az A344 föld alá süllyesztését tartalmazó javaslattal, amely a költségeket csillagászati magasságokba, félmillió font fölé lökte – erre pedig a kormány természetesen elutasítással reagált. A következő lépés az ideiglenes létesítmény terve lett; erre kontrázott rá most a Stonehenge Programme Board két tagja, Follett építészeti és Andrew Adonis közlekedési miniszter az új állandó építmény tervének bejelentésével, amelyet szintén a Denton Corker Marshall tervezhet, valamint azzal a távlati céllal, hogy az A344 ominózus szakaszát egyszerűen lezárják.

A jelentős büdzsékurtítást leszámítva a döntés ésszerűnek tűnik. Az út föld alá bújtatását a szakértők többsége éppúgy veszélyesnek találta, mint a barcelonai Sagrada Família közelébe tervezett vasúti alagutat, amelynek tervei Spanyolországban váltottak ki ribilliót. A helyszín kiválasztásában az UNESCO ultimátuma játszhatott szerepet: az ENSZ örökségvédelmi szervezete tavaly azzal fenyegette Britanniát, hogy a veszélyeztetett emlékek közé sorolja át Stonehenge-t, amennyiben nem történik érdemi lépés az A344-et illetően. Bár az English Heritage még így is közelebb, a védett zónán belül építtette volna fel a látogatóközpontot, a környéket birtokló National Trust ragaszkodott a biztos távolsághoz.

Nagy-Britanniában, akárcsak annak a 185 országnak a túlnyomó többségében, amelyek ratifikálták a világ kulturális- és természeti örökségének védelméről szóló UNESCO-határozatot, nem szabályozzák törvények a világörökségi helyszínek kezelését. A problémák rendezése így az aktuális döntéshozókon múlik, ami nemegyszer kínos szituációkat eredményez, legyen szó a drezdai Elba-völgybe tervezett új hídról, Bath városának új lakónegyedéről vagy a Gazprom szentpétervári beruházásáról, amelyek mind kiváltották a világszervezet haragját. A helyzetet bonyolítja, hogy bár jogilag azonos kategóriába esnek, a helyszínek sokfélesége minden esetben egyedi elbírálást igényel, amiben már megjelennek az egyes eltérő érdekek is.

A világörökségi védőzóna részét képező pesti zsidónegyeddel kapcsolatban például viszonylag egységes volt az UNESCO illetékese, a civil szervezetek és a magyar műemléki hatóságok véleménye: a sorozatos bontások tönkreteszik a negyed képét, az új fejlesztések színvonala pedig méltatlan a történelmi házakhoz. A kerületi önkormányzat azonban törvény és központi támogatás híján nem volt rábírható konkrét lépésekre; mára pedig már alig akad mit védeni az egykor egységes városrészben. A közelmúlt másik nagy hazai, világörökséggel kapcsolatos vitája még összetettebb. A Szerencs városának ipari parkjába tervezett szalmatüzelésű hőerőművet a város támogatja, és korlátokkal, de elfogadja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is; az ugyanazon a világörökségi területen fekvő Tokaj azonban foggal-körömmel harcol a megvalósítása ellen, mondván: káros hatással lehet a borvidék jellegzetes mikroklímájára. A vita miatt az erőmű első, japán beruházója odahagyta a zempléni várost, amelynek új partnert kellett találnia a jogerős építési engedéllyel rendelkező fejlesztéshez.

Különös ellentmondás, de a szerencsi erőmű körül kitört csetepatéban mindkét szembenálló fél a törvényi szabályozás elkészítését sürgette, csakúgy, mint azon a Belső-Erzsébetváros (azaz a pesti zsidónegyed) problémáit boncolgató vitaesten, amelyet május elsején rendezett az Óvás! Egyesület a Centrális Galériában. Az ügyben illetékes oktatási és kulturális minisztérium szerint a törvény 2010-re születhet meg. Odáig azonban még hosszú út vezet: a nyolc magyar világörökségi helyszín között akad több települést magába foglaló kultúrtáj éppúgy, mint városrész vagy egyedi épületkomplexum, ráadásul két esetben szomszédos országgal közös a védett terület.

A törvényi szabályozásnak azon túl, hogy e heterogén anyag védelmére kellő és határozott hivatkozási alapot biztosít, fel kell készülnie az előre nem látható helyzetekre is. Stonehenge esetében nemrég a hampshire-i Andover mellé tervezett hatalmas kereskedelmi és logisztikai központ jelentett ilyet, amely felépülte ötpercenként egy többtonnás kamion megjelenését eredményezné a kőköröktől pár száz méterre futó, egyébként is túlterhelt A303-as főúton. Néhány évvel ezelőtt az egészen más okból világörökséggé lett auschwitzi koncentrációs tábor százméteres védőzónájában engedélyezték lengyel hatóságok több üzlet megnyitását, létező igényekre alapozva, kiváltva ugyanakkor a Simon Wiesenthal Központ tiltakozását. Az egykori náci haláltábort illetően állandósultak a keresztények és zsidók közötti szócsaták is, leginkább a környéken emelt, majd elbontott emlékkeresztek garmadája miatt.

A mostani brit intézkedés leginkább abból a szempontból szolgálhat példaként, hogy a kevés világörökségi helyszín megóvásához érdemes túllépni a védelem megszokott körein, s kiterjeszteni azokat – legyen szó a földrajzi környékről, a területhez kapcsolódó, önmagában értéktelennek tűnő épületállományról vagy akár a kulturális-társadalmi vonatkozásokról. A magyar világörökségi törvény remélhetőleg ebből a szempontból is mindenki elégedettségére szolgál majd.

egyesült királyság, történelmi építészet, nagy-britannia, örökségvédelem, unesco, denton corker marshall, világörökség, stonehenge, zsidónegyed, anglia, szerencs Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317