Április 28-án negyedszázada, hogy megnyílt a Körút egyik meghatározó épülete, a Nyugati téri füstüveg palota.
Gondoljon a jövőre, a Metró nyit jövőre! A múlt ködébe süllyedt szlogen nemrég ismét aktuálissá vált: 2009 márciusában ugyanis megkezdődött a végkiárusítás a Skála Metróban, hogy aztán új bérlővel nyissanak újra április 7-én. Április 28-án pedig a Skála Metró, a legendás áruházlánc mindmáig legfontosabb épülete, épp negyedszázados.
A Nyugatival átellenben álló Skála Metró füstüveggel borított, sötét színű tömbje, amelyhez stílusában a nagykörút fölött átívelő felüljáró is igazodik, ma is a város meghatározó épülete. Pedig eredetileg kisebb tömböt szántak ide. '77-ben még úgy számoltak, hogy elég lesz egy kisebb élelmiszerbolt a Nyugatihoz, hiszen a Dózsa György úti úti metróállomásnál majd épül egy másik Skála. Ez utóbbi azonban sosem készült el, így aztán a Skála Metró élelmiszerboltja 1500 négyzetméteres szupermarketté duzzadt, miközben az áruház igényei is megnövekedtek. Ennek eredményeképpen került be a galériaszint: a tervező Kővári György eredetileg ötméteres belmagasságú teret álmodott a földszintre. Erre viszont a Skálások azt mondták, hogy impozáns belső térből nem lehet megélni, és különben is: még így is csak feleannyi az áruház összterülete, mint a budai Skáláé.
Bár neve kevéssé ismert, a tervező Kővári György meghatározó épületeket hagyott maga után Budapesten. Az 1934-ben született építész a MÁV, majd a fővárosi tömegközlekedési beruházásokat koordináló METRÓBER alkalmazásában dolgozott, így munkái a vasút és a (mai) BKV hatvanas-hetvenes évekbeli fejlesztéseinek lenyomatai. 1967-ben ő tervezte a Keleti pályaudvar előtti aluljáró-rendszert, de az ő tervei alapján valósult meg a Déli pályaudvar is. A hazai posztmodern építészet kiemelkedő emlékének tartott, mára szinte teljesen elpusztított Kőbánya-Kispesti metró-végállomás is az ő műve. 1977-ben a Demján Sándor és Nyúl Sándor nevéhez is kapcsolt Skála Metró építésze lett, de az átadást már nem élhette meg: 1982. január 26-án elhunyt.
Az áruház építésével párhuzamosan, ugyancsak Kővári tervei alapján alakították át a Nyugati tér közlekedését az alul- és felüljárók bonyolult rendszerével. A ma már elavultnak ítélt és sokak által inkább elkerült aluljáró a maga idejében szenzációs megoldásnak számított, a Skála alagsori szupermarketjével és homlokzati erkélyrendszerével való egybenyitása pedig városképileg is kifejezetten nagyvonalú, elegáns gesztusnak bizonyult. Nem a tervező hibája, hogy a környék idővel végletesen lepusztult, sőt: az elgondolás életképességét mutatja, hogy a Skála Metró előtti lépcsősorra települt kis boltok némi átépítés után napjainkban is működnek.
Az áruházat nyolc évnyi építkezés után 1984. április 28-án avatták fel, de a vásárlók csak május másodikától térhettek be. Az első Skála a ma már nem létező budai volt – a Skála Metró átadásának idejére számuk már meghaladta a hatvanat. A Nyugati téri azonban a legjövedelmezőbbek közé tartozott: a napi harmincezres vásárlótömeg mellett az étterem is jó üzletre számíthatott, hisz nemcsak kilencszáz áruházi dolgozó, hanem nyolcszáz MÁV-alkalmazott is megfordult az épületben.
Szinte minden fővárosi jól ismeri a Skála Metró épületét, azt azonban kevesen tudják, hogy a maga idejében világszínvonalúnak számító technikával épült. A homlokzatrendszer kétrétegű: a belső vasbeton falazással és szalagablakokkal készült; ettől 60 centiméterre húzódik a külső héj hang- és fényszűrős, pontmegfogásos ragasztott üvegfala, amelyet acél vázszerkezet merevít. Amíg még tart – az üvegfal rossz állapotban van, sürgősen fel kellene újítani. Az elhanyagoltságról árulkodik az aluljáró szint állapota, a bezárt teraszok és a lezárt felüljáró, ami a tér túloldalával teremtene kapcsolatot. Mindazonáltal az épület statikailag kifogástalan állapotú. A legkarakteresebb elem - a tördelt, sokszöges alaprajzi elemekre építkező homlokzat és tér mellett - a barna füstüveg borítás. Az annak idején luxusnak mondott üvegtáblák mára elkoszolódtak, eléggé lehangoló látványt mutatnak.
Pedig valamikor pont az volt az áruház különlegessége, vonzereje, hogy nem csak arra figyeltek oda, hogy mit árulnak, hanem arra is, hogy milyen környezetben, milyen kiszolgálással lehet vásárolni. Az áru-beszerzés egyáltalán nem volt egyszerű a KGST-keretekkel és hiánygazdálkodással jellemezhető korszakban, mégis volt exportra szánt VOR-öltöny, személyi számítógép, nyugatnémet ágynemű és még videokazetta-kölcsönzés is. Megjelentek a sajátmárkás termékek: a Skála kozmetikai család és a MÉTA sportruházat, valamint a vonalkód és a leolvasó fényceruza is; igaz, még csak külön matricákon vonalkódoztak, nem a termékeken.
A Bajcsy és a Jókai utca kereszteződésénél épült tömb újdonságának számított a multifunkcionalitás is. Az aluljáró szintjén kapott helyet az élelmiszer-áruház és a gépészeti tér. A földszintet, a galériát és az első-második emeletet a Skála Metró Áruház használta. Felette, a 3-8. emeleteket a MÁV Bevételellenőrzési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatala irodái számára tartották fenn; a legfelső, 9. emeleten található a kazánház. Mivel a MÁV és a Skála is használta az épületet, a bejáratokat teljesen elkülönítve építették ki. A szintek a teraszos kialakításból adódóan felfelé egyre kisebb alapterületűek. A pinceszint zárt vasbeton szerkezetes, a felsőbb szinteken többnyire 7x7 méteres raszterrel kialakított pillérsor adja a szerkezeti vázat. A megnyitás után a teraszokat is használatba vették: vendéglátóipari egységek voltak itt. Az 1996-os felújítás során a belső terek megújultak: új mozgólépcsők épültek be, bővült az eladótér, a teraszok viszont bezártak, az éttermi részekből is üzlettér lett. (Rövid intermezzót csak a 2008-as év jelentett, amikor Kópé Terasz néven egy romkocsma-szerű hely nyílt az egyik teraszon. A festett bejárati rész a földszinten és a terasz fa állványzata az emeleti teraszon még mindig bontásra vár.) Jelen állapot szerint az áruházat új bérlő használja, a mélyszinten továbbra is szupermarket üzemel, a legfelső áruházi szint és az egykori irodaterek viszont üresen állnak. Úgy tudjuk, hogy ezeket a szinteket hamarosan felújítják. Az épületben nem kevesebb, mint tizenegy lift van: három a földszint és a legfelső szint között, négy a pince és a második emelet között, három az utcaszint és a második emelet között, egy pedig az utca és a galériaszint között jár - a funkciók szintenkénti változásaihoz igazodva.
Az épület hiányosságai közé tartozik, hogy rakodáshoz van ugyan egy teherszállítási bejárat a Jókai utca felől, de áruraktár nem épült. (Óbudán volt bérelt áruraktár.) A helytakarékosság jegyében a mozdonyfordítókhoz hasonló teherautó-fordító épült, a jó működéshez azonban a beszállítók pontos érkezése is kellett. A megközelítés, a tömegközlekedési kapcsolatok kiválóak ("Metróval a Metróba"), de az autóval érkezőknek parkolók nem épültek - ez pedig pont a módosabb vásárlókat tarthatja távol a jövőben is.
A lepusztult homlokzat és az átgondolt felújítást igénylő alul- és felüljárórendszer rendbetételére nem ismertek a tervek. Néhány éve a Szeretem Budapestet pályázatra Bujdosó Attila építész nyújtott be olyan javaslatot, hogy a homlokzatot borítsák be fényreklámokkal. A hirdetések színesebbé tennék a teret, és bevilágítanák a találkozóhelyül szolgáló óra környékét is. Így a tér a Piccadilly Circus magyar változatává is válhatna.
