Logomain

Laminált forradalom

By HG.HU 2006. április 12. 00:00

szerk at hg dot hu

Marinetti 1909-es első futurista kiáltványa óta talán egyetlen művészeti irányzat sem tudott olyan látványosan radikális eszközzel szakítani az éppen regnáló kulturális kánonnal, mint a Memphis–csoport. A nyolcvanas évek elejére a „design-anarchistaként“ számon tartott Ettore Sottsass végeredményben kisebb esztétikai forradalmat robbantott ki 1981 tavaszán, az általa irányított Memphis-szel.

Marinetti 1909-es első futurista kiáltványa óta talán egyetlen művészeti irányzat sem tudott olyan látványosan radikális eszközzel szakítani az éppen regnáló kulturális kánonnal, mint a Memphis–csoport. A nyolcvanas évek elejére a „design-anarchistaként“ számon tartott Ettore Sottsass végeredményben kisebb esztétikai forradalmat robbantott ki 1981 tavaszán, az általa irányított Memphis-szel. A visszaemlékezések szerint az 1917-ben született Ettore Sottsass végül is rábólintott arra az ötletre, amit a köré csoportosuló fél tucat igen fiatal, még pályája legelején tartó tervező dobott be 1980 utolsó napjaiban. Így lett Bob Dylan „Stuck Inside of Mobie with the Memphis Blues Again“ című dalának inkriminált szava annak a designercsoportnak, illetve az általuk kidolgozott formanyelvnek az elnevezése, aminek hatása a mai napig is kimutatható. A blues, Tennessee, Elvis, a rock’n’roll, illetve az egyiptomi fáraók és az istenek szent városa. MEMPHIS.

52289_cikk20130531-31141-xxcr4y.gallery

:image_8689

A Memphis-csoport
megalakulásának közvetlen előzménye a Studio Alchimia működése volt 1976-tól, illetve az a radikális attitűd, amit ebben az alkotóközösségben leginkább Sottsass képviselt. ő egyrészről a hatvanas évek képzőművészetének pop art forradalmát, illetve annak hatását szerette volna átemelni a számára befogadhatatlanul merevnek tetsző és még mindig a Bauhaus, az úgynevezett „jó design” dogmáját követő korabeli formatervezésbe, és leginkább a tervezés közben fel- és elszabaduló kreatív energiák túlságos beszabályozását, azok redukálását kérte számon a klasszikus modernista szabályrendszeren. Másrészről befolyásolta a második világháború utáni kultúrában lezajlott és mindenre kiható változás, amit Lyotard és Rorty híres könyvének címe után „posztmodern állapot” néven ismerünk.

A posztmodern a különféle alkotói ágakban már a negyvenes évek közepétől jelen van, de míg a filozófiában, az irodalomban és a képzőművészetben hamar éreztette hatását, addig a speciális technológiai és szociológiai rendszer részeként felfogható tárgytervezésben és építészetben a hetvenes évek végéig nem fedezhető fel karakteresen.


Sottsass, aki az Olivettinek tervezve egyaránt rálátott a sajátos ipari-kulturális összefüggésrendszer csapdájára, illetve az 1966–tól tartó úgynevezett „anti-design” mozgalom (superstudio, Archizoom, Gruppo Sturm, stb.) kreativitás-centrikusságára, végül a köré csoportosuló fiatalokkal karöltve, 1981. szeptember 18–án, a Milánói Szalon idején, megnyitotta kollekciójuknak bemutatóját az Arc ’74 nevű showroom-ban.

A hatás frenetikus volt. Az akkor még designerhallgató Jasper Morrison egy interjúban a „hideg veríték, sokk és pánik” szavakkal illusztrálta a kollekció hatását. A laminált műanyag bevonatok, a giccs határát súroló színkombinációk, a kreatív fantáziától csöpögő formaalakítás valóságos radikális kiáltvány volt.

Mindent megkérdőjelezett és mindent kritika alá vont, amit a hasznosság- és tudáselvű mordernitás-eszme normatív kulturális kánonja csak állítani tudott. Ekkor vált először a design a kulturkritika hatékony eszközévé. Hiszen míg a Bauhaus az igazságtalan társadalmi és szociális viszonyok felszámolását tűzte ki célul, de a kulturális kánon fölforgatása nem tartozott elsődleges céljai közé, addig a Memphis a modernizmus funkcióelvű, a dekorativitást redukáló elképzeléseitől távolodó vizuális kódot dolgozott ki, vállalva akár a giccs esztétikai kategóriájának bélyegét is. A hatvannégy éves mester mellett olyan nevek tűntek fel ekkor mint Martine Bedin, Aldo Cibic, Michele De Lucchi, Matteo Thun, vagy Marco Zanini.



A csoport első találkozói után, amiket a via San Galdino egyik lakásában tartottak, már 1981 februárjában több száz skiccet produkáltak a tervezők, amelyek között olyan, később legendássá vált darabok is találhatók, mint a Casablanca és Carlton szekrények és polcok. Sottsass, némi grafikai előképzettséggel, Bacterio néven még sajátos, összetéveszthetetlen vizuális mintát is produkált, természetesen laminált műanyagra nyomva.

A Memphis tényleges működése alig néhány esztendő volt, gyakorlatilag 1985–86–ig beszélhetünk róla, ugyanakkor hatása máig érzékelhető. Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy korunk legnagyobb tervezőjeként emlegetett Philippe Starck gyakran provokatív és ironikus munkái mögött is ott érzékelhető a finom és tisztelgő összekacsintás a most negyedszázados Memphis-szel.

Szerző: Martinkó József
Forrás: Interieur magazin

építészet Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317