Logomain

Az ördög vitorlái - élet Gomorrában

By Kovács Dániel 2009. április 9. 14:03

szerk at hg dot hu

Secondoglio20130601-27858-jkwejc.gallery

A Secondigliano Vitorla-házai Nápolyban

Corbu_marseille20130601-27858-1oi8z4z.gallery

Le Corbusier: Unités d'Habitation, Marseille - Kép © Toucanradio, flickr.com

Kenzo_tange20130601-27858-1i1gp8h.gallery

Kenzo Tange: Nagy-Tokió terve, 1960 - Kép © Kenzo Tange Associates

Sheffield120130601-27858-gjx9zc.gallery

Jack Lynn - Ivor Smith: Park Hill, Sheffield - Kép © paolo márgari, flickr.com

Sheffield220130601-27858-klwaqi.gallery

Jack Lynn - Ivor Smith: Park Hill, Sheffield - Kép © paolo márgari, flickr.com

Robin_hood_gardens20130601-27858-lj7aki.gallery

Alison és Peter Smithson: Robin Hood Gardens, London - Kép © stevecadman, flickr.com

Galeria20130601-27858-5mbqz2.gallery

Nagyszabású lakótömbök: sikerek és kudarcok

A díjnyertes Gomorra színtere, Nápoly maffianegyede nem helyspecifikus jelenség.

Magyarországra is megérkezett az elmúlt év egyik sikerfilmje, a Roberto Saviano díjnyertes regényéből készült Gomorra. A képkockák a nápolyi maffia mindennapjaiba engednek betekintést, méghozzá autentikus helyszínen, a dél-itáliai város Secondigliano nevű negyedében. A jellegzetes formájú lakótömbjeiről ismert városrészben mindennaposak az utcai gyilkosságok, a drogot pedig úgy adják-veszik az utcán, mint máshol a cigarettát. A városvezetés eleinte az építészeket hibáztatta, ám mostanában kezdenek ráébredni a valóságra.

Nápoly Secondigliano nevű negyede nem tartozik az amúgy sem túl jóhírű város turistacélpontjai közé. Neve valószínűleg a „secondo miglio” kifejezésből ered – itt volt ugyanis a Nápolyból Capuába vezető út második mérföldköve. Az évszázadok óta művelés alatt álló területet csak a két világháború között csatolták a városhoz, beépítése pedig csak a hatvanas években kezdődött meg. Lakóinak számát ma negyven és nyolcvanezer közé teszik. Többségük korántsem jószántából választotta otthonul a Secondiglianót: a kiemelkedően magas bűnözési rátájú negyed életét a nápolyi maffia, a Camorra ellenőrzi, polgárai életét a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem határozza meg. Olaszország legrégebbi bűnszervezetének befolyását jól illusztrálja a tavalyi szemétkrízis, amikor a maffia ellenőrzése alatt álló telepek visszautasították a hulladék befogadását, emiatt az több mint fél évig az utcákon hevert, embertelen körülményeket teremtve.

A Secondigliano egyetlen „építészeti büszkesége” Olaszország egyik legszigorúbban őrzött börtöne. Nem volt ez mindig így: az 1962-75 között felépült Vele di Secondigliano, azaz Secondigliano vitorlái nevű épülegyüttestől mindenki azt várta, Nápoly legnépszerűbb környékeinek egyikévé teszi a negyedet. A hét büszke, zikkurat alakú jellegzetes lakótömbből álló beépítést a kor neves építész, Franz di Salvo tervezte a második világháború utáni erőltetett lakásépítési lázban, amelynek három fő célja volt: otthont adni a háborúban hajléktalanná válóknak, letelepíteni azokat, akiknek sosem volt állandó szállásuk, és tetőt adni az elszegényedő vidékekről a városba vándorlóknak, akik az ötvenes-hatvanas évek olasz gazdasági csodájának motorjai voltak. A hatalmas lakótömbök a kor legkomolyabb építészeti kihívásainak számítottak. Le Corbusier öt helyen felépített Unités d’Habitation-jaival fényesen igazolta, hogy a modell működőképes, ezen felbátorodva építészek garmadája foglalkozott városnyi méretű megastruktúrák felvázolásával – a japán Kenzo Tange, a tokiói olimpia építésze például a város egész tengeröblét ilyenekkel építette volna be.

Hogy a nápolyi kísérlet miért bizonyult sikertelennek, arra sokan próbáltak választ találni. A Vitorlák felépítése után nem került sor olyan alapvető szociális létesítmények kialakítására, mint a játszóterek, piac vagy orvosi rendelő: húsz évig még rendőrség sem volt a környéken. A negyed akkor még eldugott, nehezen megközelíthető volta ugyancsak a nemes szándékok ellen játszott. A közös házakba beköltöző emberek nem ismerték egymást, és csakhamar kiderült, hogy itt sem várják őket jobb munkakörülmények, mint odahaza. A hét különböző színű Vitorlát hamarosan egységesen koszosszürkére koptatta a bűnözés. Az ezredforduló környékén hármat lebontottak közülük; négy még áll és lakott.

Secondigliano példája korántsem egyedülálló. Legismertebb párhuzama a St. Louis-i Pruitt-Igoe lakótelep esete, amelyet felépülése idején, 1955-ben ugyancsak a szociális lakásépítés mérföldköveként ünnepeltek – nem egészen két évtized múlva pedig az egész, jóvátehetetlenül lepusztult és elhanyagolt negyedet le kellett rombolni. Ezt az eseményt tartja az építészettörténészek egy része a „modern halálának”. Kisebb léptékben talán, de hasonló folyamat zajlott le számos olyan negyeddel is, amelyet a II. világháború után a közösségi életet új alapokra helyezni kívánó, olykor enyhén utópisztikus szemléletű építészek terveztek, mint például a lebontásra szánt londoni Robin Hood Gardens, a Roehamptonban álló Alton West Estate vagy a sheffieldi Park Hill – utóbbinál a város a védetté nyilvánítástól és az átfogó renoválástól várja a csodát.

A kudarcért azonban nem, vagy legalábbis nem kizárólag az építészt kell hibáztatni. Miután Nápoly polgármestere 2006-ban azt nyilatkozta: legszívesebb lelövetné a Vitorlák tervezőjét, di Salvo özvegye azzal vágott vissza: bizarr módszer a város szociális problémáiért építészeket hibáztatni, a polgármester pedig amúgy is elkésett. Tény: di Salvo ugyanilyen típusú és felépítű házai a franciaországi Cannes mellett évtizedek múltán is jó állapotban szolgálják lakóikat – mint azt a Gomorra rendezője, Matteo Garrone is megerősítette, miután a város neves filmfesztiválján átvette a zsűri különdíját.

Ha tehát valakinek érdemes elgondolkodnia a tanulságokon, az a városvezetés. Nápolyban ezt is teszik: a Vitorlák önkényes lakásfoglalóinak a környéken épített, öt-hat emeletes új bérházakban kínálnak csereotthonokat, a lepusztult tömbökbe pedig felújítás után közösségi funkciókat költöztetnének, például a városi egyetem intézeteit. A helyzetet javítja, hogy a kilencvenes évek közepe óta metróval alig húsz perc alatt elérhető a központ. A kísérlet azonban egyelőre gyerekcipőben jár – a Vitorlák jelenlegi helyzetét jól ábrázolják a Gomorra képsorai. A probléma megoldásába pedig alighanem a Camorrának is lesz beleszólása, annál is inkább, mivel az itáliai építőipar jelentős része a maffia kezében van. A Berlusconi-kormány ezért is próbálja olyan mézesmadzagokkal csitítgatni a „fenevadat”, mint a Szicíliába vezető átkelő megépítése – efféle kompromisszumok útján talán a Secondigliano helyzete is rendeződhet.

építészet, örökségvédelem, olaszország, le corbusier, olasz építészet, nápoly, secondigliano, franz di salvo, maffia Icon_print

A Secondigliano Vitorla-házai Nápolyban

Le Corbusier: Unités d'Habitation, Marseille - Kép © Toucanradio, flickr.com

Kenzo Tange: Nagy-Tokió terve, 1960 - Kép © Kenzo Tange Associates

Jack Lynn - Ivor Smith: Park Hill, Sheffield - Kép © paolo márgari, flickr.com

Jack Lynn - Ivor Smith: Park Hill, Sheffield - Kép © paolo márgari, flickr.com

Alison és Peter Smithson: Robin Hood Gardens, London - Kép © stevecadman, flickr.com

Nagyszabású lakótömbök: sikerek és kudarcok

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317