Logomain

Újjászületett London elit galériája

By Kovács Dániel 2009. április 3. 20:21

szerk at hg dot hu

Cikkep20130601-27858-pdfo3w.gallery

Whitechapel Gallery, London cikkép

London_7820130601-27858-e6a23f.gallery

Londoni galéria

120130601-27858-5ukodz.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

220130601-27858-ymug63.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

320130601-27858-cwtgse.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

420130601-27858-l0eegf.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

520130601-27858-10vo13u.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

620130601-27858-fgsgu5.gallery

Whitechapel Gallery, London - Fotó © Richard Bryant

Galeria20130601-27858-vcxx7w.gallery

Whitechapel Gallery, London galéria

Áprilisban nyit újra a 108 éves Whitechapel, London egyik legnevesebb kiállítóhelye.

Április ötödikén újra megnyílik a nagyközönség előtt London egyik legrégibb és legnevesebb kiállítóhelye, a Whitechapel Gallery. A progresszív művészeknek mindig helyet adó Whitechapel neve fogalommá vált 108 évvel ezelőtti megalapítása óta: 1938-ban itt állították ki először és egyetlen alkalommal Picasso Guernicáját az Egyesült Királyságban, de itt debütált a brit nagyközönség előtt Jackson Pollock, Mark Rothko, David Hockney, Gilbert & George, Frida Kahlo vagy a kortárs alkotók aukciós rekordját tartó Lucien Freud is. A több évig tartó, 13,5 millió fontos felújítást eredményeként a Whitechapel területe közel kétszeresére nőtt, így kissé megkopott nimbusza újra kifényesedhet.

A Whitechapel története voltaképp a brit képzőművészet 20. századi története. A főváros középső részén, a Whitechapel High Street 77. szám alatt C. Harrison Townsend tervei alapján épült fel a galéria, amely a város egyik első, közpénzből emelt ideiglenes kiállítóhelye volt – hasonló a millenniumi ünnepségekre elkészült budapesti Műcsarnokhoz. A két világháború között és az ötvenes években a galéria élvonalbeli kortárs művészeket állított ki, az ötvenes-hatvanas években pedig a pop-art jeles személyiségei fordultak meg falai között. A ma a Tate Gallery-t igazgató Nicholas Serota vezetése alatt, a nyolcvanas években a galéria második fénykorát érte, ma pedig alkalmazkodva a környék megváltozott összetételű lakosságához, különös figyelmet fordít a kisebbségekhez tartozó művészekre.

A galéria utoljára több mint húsz évvel ezelőtt esett át teljes körű felújításon. A mostani munkálatok aktualitását az adta, hogy sikerült megszerezni a szomszédos telken álló régi könyvtárépületet, amelyben új kiállítótereket alakítottak ki, több mint háromnegyedével növelve a befogadóképességet. A munkák részeként helyreállították a teljes tömb történelmi homlokzatait, valamint a belső tereket, és az eleddig csak részlegesen akadálymentes épület egésze használhatóvá vált kerekesszékkel is. A kiállításokra szolgáló helyiségekben restaurálták a fém- és fa szerkezeti elemeket és burkolatokat, míg az új részletek, például a padlóburkolat vagy a világítótestek esetében a tervezők visszafogott, praktikus anyagokat és tárgyakat igyekeztek választani. Az épület egyik legmegkapóbb helyisége az a nagyméretű terem, amelyben helyreállították a mennyezet és a tartóoszlopok jellegzetes stukkódíszét, az oldalfalakon azonban a feltárt és nyersen hagyott, sárgás téglaburkolat látható.

A bútorzat kiválasztásánál hasonló szempontok domináltak, mint a belsőépítészetben. A közösségi terekhez végül nagyrészt az Alvar Aalto alapította finn Artek bútorait választották, mégpedig a Tom Dixon tervezte Bambu sorozatból. Az előadóterembe Harri Koskinen Lento-székei kerültek, amelyeket ugyancsak az Artek gyárt.

A helyreállítást a meghívásos versenyt követően kiválasztott, főleg felújításokkal foglalkozó, többek közt a New York-i WTC újjáépítésében is részt vállaló belga Robbrecht en Daem Architecten vezette, Rachel Whiteread művészeti tanácsadó és a brit építészpartner, a Witherford Watson Mann segédletével.

A nyitó kiállítás Isa Genzken német szobrásznő első retrospektív tárlata, amely a kölni Ludwig-múzeummal együttműködésben jött létre. Az évszázados archívum kincseit The Whitechapel Boys címmel teszik láthatóvá. Két kisebb galériában Minerva Cuevas mexikói képzőművész alkotásait, illetve egy iskolai művészeti projekt eredményeit mutatják be. A megnövelt alapterületű galéria a remények szerint nemcsak a brit főváros művészeti életében tölt majd be meghatározó szerepet, de európai mértékkel is meghatározó művészeti központtá válhat.

Fotográfus: Richard Bryant. A cikk megvalósításához nyújtott segítségéért köszönet illeti Rachel Mapplebeck-et a Whitechapel Gallery részéről.

egyesült királyság, műemlék, múzeum, nagy-britannia, london, örökségvédelem, galéria, helyreállítás, tom dixon, whitechapel gallery, artek, harri koskinen, robbrecht en daem architecten, witherford watson mann Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317