Logomain

Műemlék lett a világ legfurcsább lakóépülete

By Kovács Dániel 2009. április 1. 20:23

szerk at hg dot hu

Cikkep20130601-27858-sh531i.gallery

A Habitat 67 korabeli fényképen

Legfurabb_haz_7820130601-27858-1im5hqj.gallery

Legfurább ház

Galeria20130601-27858-1a00qoy.gallery

Moshe Safdie: Habitat 67, Montréal

Wikipedia_latkep20130601-27858-14mr82z.gallery

Moshe Safdie: Habitat 67, Montréal

Hubertk20130601-27858-gd6tl4.gallery

Moshe Safdie: Habitat 67, Montréal

Brian_pirie20130601-27858-134s1ct.gallery

Moshe Safdie: Habitat 67, Montréal

A Habitat 67 Moshe Safdie szándéka ellenére nem vált építészeti közhellyé.

A kanadai kulturális minisztérium védett építészeti emlékké nyilvánította a 20. század egyik legkülönlegesebb és legismertebb lakókomplexumát, a montréali világkiállításra épült Habitat 67-et. A meghatározhatatlan körvonalú, játékkockákból összedobált halomra emlékeztető épület terve a mára világhírűvé vált Moshe Safdie fejéből pattant ki még egyetemi hallgató korában, és felépülte után, a hatvanas évek végén a moduláris építkezésben úttörőjeként méltatta a szaksajtó. Az építész szándéka ellenére ez a metódus nem terjedt el, a Habitat 67 egykor megfizethetőnek szánt lakásai pedig ma kifejezetten drágának számítanak.

Az 1967-es montreali világkiállítást a 20. század legsikeresebbjeként tartják számon. A 62 résztvevő nemzet és a több mint ötvenmillió vendég mellett ez a rendezvény tartja a napi látogatócsúcsot is: a nyitva tartás harmadik napján 569 ezer ember áramlott be az EXPO kapuin. (Magyarország az 1958-as brüsszeli siker ellenére Montréalban nem képviseltette magát.) Területe ma közparkként szolgálja Montréal lakóit; a megmaradt néhány építmény közül kiemelkedik Buckminster Fullernek az USA számára épített, úgynevezett Bioszféra-pavilonja, amely a szerkezetépítés magasiskolájaként azóta is ikonikus értékű.

Az EXPO másik jelképévé vált, és most Kanada nemzeti értékei közé is bevonult Habitat 67 ideája először 1961-ben fogalmazódott meg az akkor építészhallgató Moshe Safdie-ben. A haifai születésű, gyermekkorában Kanadába emigrált Safdie alapproblémája az volt: lehetséges-e úgy nagy sűrűségű beépítést tervezni viszonylag kis területre, hogy minden lakónak biztosítjuk a szükséges intimitást? Az világkiállítás lehetőséget adott Safdie-nak arra, hogy megvalósítsa elképzeléseit, és bár a komplexum csak részben készült el a rendezvény idejére, innovatív megoldásaival így is nagy sikert aratott.

A teljes együttes 354 előregyártott egységből áll, amelyek 158, egy vagy kétemeletes lakást alkotnak. A komplexum három, piramisszerű tömegre bontható. Minden egyes lakáshoz tartozik egy kis kert, illetve terasz, az alatta található egység tetején – ez magyarázza a látszólag kaotikus felépítést, amelyet a változatosan kiképzett és elhelyezett nyílászárók csak tovább fokoznak. Mindössze három lift képes kiszolgálni a teljes komplexumot; igaz, ezek csak minden negyedik szinten állnak meg, onnan gyalogszerrel közelíthető meg a lakások többsége. A közlekedőterek mindegyike statikai funkciót is kapott, az épület szerkezete így rendkívül ésszerű és átgondolt. A lakásokban elhelyezett, szintén előregyártott konyha- és fürdőszobaegységek mai szemmel is modernnek számítanak.

Bár a tervező kifejezetten prototípusnak szánta épületét, a Habitat 67 bonyolult rendszere miatt nem terjedt el: a montréali példa egyedülálló maradt. Még így is kilóg az ötvenes-hatvanas éveknek a tömeges lakásépítésre irányuló, enyhén utópisztikus reformjai közül, azok ugyanis többnyire kudarcot vallottak: a londoni Robin Hood Gardens lebontása körül például évek óta folyik a vita, a magyar származású Ernő Goldfinger ugyancsak innovatív toronyházainak többsége pedig csak jelentős ráfordítással vált élhetővé, elkészülte után évtizedekkel. A Habitat 67 azonban bebizonyította működőképességét: magántulajdonban levő lakásai ma kifejezetten drágának számítanak. Az épületnek van saját, a lakóközösség által működtetett honlapja is.

A műemlékké nyilvánítást Kanada kulturális minisztere, Christine St-Pierre jelentette be március 27-én Moshe Safdie jelenlétében, aki a ceremóniát követően azt mondta: „a legnagyobb öröm egy építésznek, amikor felépülte után 42 évvel is élő, működő közösségként láthatja saját alkotását”. Az építész, aki a Habitat 67 felépítésére hozta létre saját irodáját, mára egyike az amerikai földrész legkeresettebb mestereinek: ő tervezi például Kansas City új kulturális központját, és versenyben van az Afroamerikai Történelem Nemzeti Múzeuma, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság épületéért is.

műemlék, örökségvédelem, expo, világkiállítás, kanada, moshe safdie, montréal, habitat 67, expo 1967, kanadai építészet Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317